Sanjay Gupta: Tartsd élesen az elméd | Falusi Dóra ajánlója
Az időskor mumusa a szellemi leépülés, más néven demencia. Hogyan alakul ki, és milyen az az agy, amely ennek ellenáll? Legfőképp pedig mit tehetünk azért, hogy a hanyatlás el se kezdődjön? A népszerű amerikai agykutató, Sanjay Gupta könyvéből kiderül, hogyan kerülhetjük el.
Magyarországon közel kétszázezer embert érint a demencia, de ez a szám gyorsan és drasztikusan növekszik. Ráadásul még ennél is többen vannak azok, akik közvetetten érintettek egy-egy családtagjuk révén. Mindkét esetben nagymértékben terhelődik a minennapi élet mind fizikailag, mind lelkileg. Ma már tudjuk, hogy akár több évtizeddel (!) korábban is elkezdődhetnek azok az agyi elváltozások, amelyek eredményeképp a demencia tünetei jóval később jelentkezni fognak. Nem kérdés tehát, hogy a hangsúly a megelőzésen kellene, hogy legyen. Azonban „figyelmeztetett már bárkit az orvosa arra, hogy vigyázzon az agyára, azon kívül, hogy emlékeztette, ne biciklizzen bukósisak nélkül?”, teszi fel a kérdést Sanjay Gupta amerikai agykutató a Tartsd élesen az elméd című könyvben.
A szerző neve a magyar olvasóknak valószínűleg nem sokat mond, azonban nagyon is érdemes odafigyelni rá. Szülei még Indiában születtek, de ő már az Egyesült Államokban doktorált idegsebészként, és nem akármilyen pályát futott be. Miközben hivatását folyamatosan gyakorolta agysebész főorvosként, volt Hillary Clinton tanácsadója a Fehér Házban, majd az Obama-kormány őt jelölte az USA Közegészségügyi Szolgálat (PHSCC) operatív vezetőjének posztjára. Bár a felkérést nem fogadta el családi okokra hivatkozva, az egész országban ismertté és elismertté vált, mint agysebész.
A jelölés mellett ez népszerű könyveinek (a Monday Mornings címűből tévésorozat is készült), a CNN és a CBS csatornákon látható orvosriporteri munkájának, és nem utolsó sorban az Irakban végzett orvosi szolgálatának köszönhető. Szemléletformáló egészségkampányai idővel annyira népszerűek lettek, hogy a Matt Damon főszereplésével készült Fertőzés (2011) című filmben önmagát alakította műsorvezető orvosriporterként, aki az éppen kirobbanó járványról tudósít. Emellett azon szakemberek közé tartozik, akik megkövették magukat az orvosi kannabisz gyógyászati alkalmazása kapcsán. Miután klinikai kísérletek igazolták a hatékonyságát és a veszélytelenségét (erről itt olvashat bővebben), Gupta nyilvánosan bocsánatot kért, amiért korábban ellenezte a használatát.
Jelenlegi könyvében korunk egyik népbetegsége, a demencia kerül fókuszba, amely épp annyira megfoghatatlan, mint amilyen gyakori. Már most olyan sok embert érint, hogy 2060-ra várhatóan a kor leggyakoribb neurodegeneratív rendellenessége lesz. Mivel a mai napig nincs rá hatékony gyógyszer vagy terápia, marad a félelem és a tehetetlen várakozás, hogy vajon mi is az áldozatai leszünk-e, és ha igen, akkor milyen mértékben.
A demencia ugyanakkor nem egy meghatározott betegség, hanem emlékezetvesztéssel és a józan ítélőképesség romlásával járó tünetegyüttes. Míg korábban Arisztotelész úgy vélte, a szív a központi szervünk, ma már tudható, hogy ez a szerep az agyunkra hárul.
Nem hasonlít egyetlen más szervünkhöz sem, nem lehet átültetni, miközben szinte mindent szabályoz. Hanyatlása az adott génállomány mellett nagyrészt az életmódunknak tudható be.
Ám amíg a közvélemény szerint ez az időskor elkerülhetetlen velejárója, Gupta a legújabb orvosi eredmények és a saját kutatásai alapján arra hívja fel a figyelmet, hogy ez egyáltalán nem elkerülhetetlen: agyunk minden életkorban gondozható és fejleszthető.
Nem arról van szó, hogyan növelhető az öröklött intelligenciahányados, hanem arról, hogy az új agysejtek termelődése (neurogenezis) minden életkorban fokozható, amelynek hatására növekszik a fájdalomküszöbünk, ritkábban lesz szükségünk gyógyszerekre és gyorsabban gyógyulunk. Miközben ismerteti, hogy agyunknak milyen impulzusokra van szüksége ahhoz, hogy a lehető legjobban szolgáljon, külön fejezetet szentel a világhírű Csíkszentmihályi Mihály pszichológus flow elméletének is azzal kapcsolatban, hogy a minőségi időtöltést miként érdemes értelmezni.
Sajnos azonban, jegyzi meg a szerző, sokaknak téves elképzeléseik vannak arról, hogy mi számít kognitív stimulációnak. Nos, a keresztrejtvények, a fejtörők és az online játékok nem, úgyhogy ne is dőljünk be az ezek jelentőségét túlértékelő marketingszövegeknek. Maximum a munkamemóriánkat vagy a reakcióidőnket javíthatjuk velük, a józan gondolkodást vagy a problémamegoldó képességünket azonban nem érintik.
A nyelvtanulás viszont szinte csodákat tesz az aggyal – minden életkorban! Egyáltalán: minél összetettebb egy új képesség, amelynek elsajátításába belekezdünk, annál intenzívebben hat az agyunkra.
Ezért kulcsfontosságú, hogy bátran lépjünk ki a komfortzónánkból. Amire csípőből rávágjuk, hogy túl öregek vagy épp túl fiatalok vagyunk hozzá, nincs rá elég időnk és egyébként se fogjuk használni soha, nos, az az agyunk egészsége szempontjából kifejezetten hasznos lehet.
Gupta javaslatokat tesz az étkezés kapcsán is, amelynek jelentőségét jellemzően még mindig alábecsüljük. Érdekes ugyanakkor, hogy nem hangsúlyozza az organikus, azaz a vegyszermentes gazdálkodásból származó ételek fogyasztását (állításait érdemes összevetni a Parkinson-kórról szóló könyvvel, amelyről itt olvashat), inkább az élelmiszerek feldolgozottságában lát komoly veszélyforrást. Iránymutatása egyszerű: „Ne vásároljunk olyan élelmiszereket, amelyeket egy kertész vagy egy gazda (vagy akár a dédanyánk) fel sem ismerne.”
A közhiedelemmel ellentétben elménk öregkorunkra (is) jobbá, gyorsabbá és élesebbé válhat, ha megfelelően bánunk vele. Ez a gondviselés nem csodaszereket, drága hobbikat, sőt még csak nem is feltétlenül mozgást jelent, bár ez utóbbi jelentősége ma már az orvostudomány előtt is vitathatatlan. A Tartsd élesen az elméd hasznos és egyszerű, a mindennapi életvitelbe könnyen beépíthető tanácsokkal szolgál, miközben közérthetően ismerteti a javaslatait alátámasztó tudományos eredményeket. Ez a szemléletformáló könyv (Mohai Szilvia fordítása) remekül motivál arra, hogy a kezdő lépéseket már ma megtegyük önmagunk érdekében.
