Jess French: Rovarok, pókok, csigák | Falusi Dóra ajánlója
Akárhogy csűrjük-csavarjuk, a Föld a rovarok bolygója. Mindenütt megtalálhatók, és több mint egymillió fajtájukat ismerjük (bár valószínűleg még mindig csak a tizedét a lehetséges bőségnek). Ráadásul már jóval a dinoszauruszok előtt itt éltek. Jess French albuma gyereknyelven mutatja be a földi élőlények 97 százalékát (!) kitevő „gerinctelenek bámulatos birodalmát”.
Már önmagában a létezésük is több más faj megmaradásának alapja, hiszen velük táplálkoznak. De előkelő helyet foglalnak el a trópusi vidékek konyháiban, és a jövőben talán a nyugati világban is jelentős élelmiszerforrásként tekintünk majd rájuk. Egyelőre azonban van jó néhány egyéb indok is arra, hogy miért érdemes őket bemutatni a gyermekeinknek.
A HVG könyvkiadó egy korábbi kötetben már foglalkozott a rovarok világával. Anne Sverdrup-Thygeson Terra insecta című munkája (amelyről itt olvashat) felnőtteknek mutatja be a rendkívül sokszínű és különleges élőlények azon jellemzőit, amelyek a tudományt is inspirálták, és számos meglepetéssel szolgálnak a laikusoknak. A Rovarok, pókok, csigák az alapoknál kezdi a gyerekek számára ennek a világnak a bemutatását, méghozzá egy kis rendszerezéssel: hogy is van az a „minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár” tétel? Az általánosságokból kiindulva (mint például a rovartest tagolása fej-tor-potrohra) részletesen szemlélteti azt a változatosságot (például a szárnyak, lábak és szájszervek tekintetében), amelynek köszönhetően képesek voltak megtelepedni bolygónk minden eldugott kis csücskében.
Megismerjük azt is, hogyan védekeznek, mivel táplálkoznak, hol élnek, illetve hogyan alkalmazkodnak hozzánk – például a szemetünkhöz. A tengereken lebegő műanyaghulladékon él ugyanis a tengerjáró-poloska. Sajnos olyan jól érzi magát rajta, hogy már komolyan számolni kell a szaporodásával, ugyanis eleszi a planktonokat a bálnák elől. És ha már táplálkozás, akkor – utalva a már fent említett emberi fogyasztásra – a könyvben megtaláljuk néhány főételnek és desszertnek is a receptjét. Az amazóniai citromhangya például frissíti a leheletet, az édeskés sáska remek levesalap, a mézesbödönhangyák állítólag fagyira szórva a legfinomabbak, Thaiföldön és Vietnámban pedig imádják a halízű tutajpoloskát. A kínálat igen változatos, hiszen nagyjából kétezer fajtát fogyaszt az emberiség negyede, amelynek a rovarok már a mindennapi étkezés részét jelenti.
Részletesen foglalkozik az ízeltlábúakkal, világító bogarakkal, csigákkal, ászkákkal (vagyis pincebogarakkal), valamint megismerjük a rákok, gyűrűsférgek és a lepkék életét is. Megtudjuk, miért olyan fontos a ganajtúró bogár, hogy a méhek milyen tánccal kommunikálnak egymással, és eltöprenghetünk azon, hogy a sáskának, szöcskének, vagy épp a gilisztának hol van a füle? Vigyázat, beugratós kérdés!
Amellett, hogy lenyűgöző és csodálatos élőlények, az ízeltlábúakat megismerve újra és újra rádöbbenhetünk az emberi faj kiszolgáltatottságára (és most nem a vírusok okozta világjárványokra gondolunk). Nem túlzás Jess French állítása, miszerint „a rovarok és rokonaik tartják működésben a világot”. A legfontosabb „munkájuk” a növények beporzása (fenntartva ezzel a vegetációt már több mint 150 millió éve), miközben megtalálhatók a tundrán, a hó és a jég birodalmában, a forróvizes kürtőkben vagy a sivatagban.
A könyv tagolása is a gyerekeknek kedvez, hiszen a minél könnyebb feldolgozhatóságot segíti: egy-egy szövegrész csak néhány mondatból áll, miközben az oldalak gyönyörű képeskönyvként elevenednek meg. Az illusztráció elengedhetetlen része a sikernek: a könyv végén örömmel olvastam, hogy a grafikust, Claire McElfatricket is röviden bemutatják. Az ő keze nyomán a könyvben aprólékos, ragyogó színekben ismerhetjük meg – felnagyítva, közelről – ezeket az, esetek többségében, egészen apró élőlényeket. A magyar kiadás szerkesztésében Nagy Loránd István működött közre.
A szöveg is abszolút gyerekbarát (Vásony Petra fordítása): izgalmas felismerésekre hív, miközben remekül mesél. Például a búvárpókról, amely buborékban merül a víz alá, vagy a kaszáspókról, amely nem sző hálót, vagy épp az ikerszelvényesek osztályáról, amely, be kell valljam, nekem nem csengett túl ismerősen. A különböző elnevezésekért azonban ismét csak rajongani tudok, akárcsak a madarak esetében (Balázs Imre József MadárÁBÉCÉ című gyermekvers kötetéből több faj nevét is megismerhetjük). Van itt minden: gömbsoklábú, sárkányikerszelvényes, légyölő pókszázlábú, de még tengeri pillangó is, amely valójában egy vízben élő, kopoltyúval lélegző csiga! Nem beszélve a fura és megmosolyogtató nevű harmatgyűjtő gyászbogárról, gleccserbolháról vagy jetirákról.
A Rovarok, pókok, csigákat olvasgatva nem győzünk rácsodálkozni az élet sokszínűségére és törékenységére. Érdemes legyőzni az esetleg feltámadó undorunkat vagy az érdektelenségünket, mert cserébe egy olyan párhuzamos világ tárul elénk, amely nélkül az ember fennmaradása elképzelhetetlen. French közérthetően írja le többek között a táplálékláncban betöltött szerepük jelentőségét, a modern civilizáció rájuk leselkedő veszélyeit, és hogy mit tehetünk értük akár mi magunk is otthon. Ha nem is szeretjük őket (vagy adott esetben meg is esszük egyiket-másikat), nem lehet elég korán elkezdeni a velük való ismerkedést. A gyermekünk pedig jó eséllyel tátott szájjal fogja hallgatni az érdekfeszítő leírásokat.
