Jan Warner: Gyász napról napra | Falusi Dóra ajánlója
Mindannyian ismerjük, egyformán félünk tőle és küzdünk vele. Mégis mindig zavaros, egyedi és napról napra változó folyamat marad. A gyász az a közös nyelv, amelyet mindenki másképp beszél.
Bár pontosan tudjuk, hogy min megy keresztül a másik a gyász alatt, mégsem érthetjük meg egymást igazán. Talán épp ez a legfélelmetesebb benne: valahol mélyen biztosnak lenni abban, hogy soha senki nem segíthet rajtunk.
Valahogy így érezhetett Jan Warner is, aki férje 2009-ben bekövetkezett halála után mély depresszióba esett. Nagyon gyorsan eljutott addig a pontig, hogy már napokig ki sem kelt az ágyból. Amikor elkezdett terapeutákhoz járni, rendszerint a gyász – Elisabeth Kübler-Ross által megfogalmazott – öt stádiumának valamelyikébe akarták belepréselni. Warner megértette, hogy az ilyen jellegű tipizálás hasznos lehet abból a szempontból, hogy talán könnyebben segíthetnek neki a feldolgozás folyamatában. Mert így egyszerűbbnek, de legalábbis emészthetőbbnek tűnik ez a minden szempontból kifürkészhetetlen érzés.
Ő azonban semmivel sem érezte jobban magát. Maradt fekve az ágyban, azt viszont felismerte, hogy így a tátongó szakadék felé halad.
Az öngyilkosság gondolatával küzdve mégis megpróbált valahogy bekapcsolódni az életbe.
Létrehozott egy Grief Speaks Out nevű csoportot a Facebookon, amelynek mára már két és félmillió követője van a világ minden tájáról. A Gyász napról napra az ő személyes tapasztalatai alapján, valamint ennek a több százezer embernek a gyásszal való küzdelméből született. A szerző nem pszichiáter és nem is orvos, így ne várjunk beszámolót a legújabb kutatásokról és azok eredményeiről, esetleg különféle feldolgozási technikákról. A könyv erejét éppen a személyesség adja, amely mégis képes túllépni a saját keserűségén és vigaszt nyújtani másoknak.
(FOTÓ: Pixabay.com)
Egy ilyen helyzetben azonban nem csak a gyászoló változik, hanem a környezete is. Ezt jól jelzi az egyik fejezet címe is – Barátok és család: támogatnak, rosszindulatúak, vagy egyszerűen kilépnek az életünkből? Nem könnyű. A halál ereje még akkor is hatással van ránk, ha nem is mi gyászolunk. Gyakran a teljes összeomlás sem kerülhető el. „Tudom, hogy nem tudsz, de kérlek gyere vissza!” – foglalja össze a szerző egyetlen mondatban azt, amit a legkilátástalanabb helyzetekben érzett. Külön fejezet foglalkozik azokkal az őrültségekkel, amelyeket a gyászolók elkövetnek ilyenkor, kezdve azzal, hogy ő maga hányszor hívta fel az elhunyt férje mobilját, csak azért, hogy hallja a hangját az üzenetrögzítőn. Egy idő után már, amikor visszahallgatta az üzeneteket, csak egy pityergő női hangot hallott, és sokáig kellett gondolkodnia azon, hogy vajon ki lehet az. Mígnem rá nem jött, hogy ő maga. Nevethetnénk is ezen, ha nem ismernénk a helyzetben magunkra a legmélyebb pillanatainkban.
Warner szerint ugyanis a veszteség megélésének nincs „megfelelő” módja, és mindenki pontosan úgy gyászol, ahogy neki gyászolnia kell.
Nincs olyan, hogy normális vagy épp nem normális gyász. Az egyetlen, amit biztosan állíthatunk erről az érzésről, hogy folyamatosan változik. Napról napra, óráról órára lehet könnyebb vagy nehezebb. A váratlanul kifakadásra még szakkifejezés is van: gyászkitörés. A folyamat tehát messze nem lineáris és kiszámítható.
Épp ezért a könyvet is sokféleképp olvashatjuk: elölről, hátulról, össze-vissza, ahogy épp a hangulatunk megkívánja. A Gyász napról napra idézetek, ehhez kapcsolódó gondolatok, valamint gyakorlatias tanácsok gyűjteménye. Ez utóbbiak – a szerző szerint is – egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek hasznosak tudnak lenni, de hátha. Ahogy írja is: „olykor olyasmit is hasznos elkezdenünk csinálni, amihez egyáltalán nincs kedvünk.”
Valaki túljut a küzdelmeken, valaki nem bír szabadulni. Warner a napraforgóhoz hasonlítja a gyász érzését az életében: a közepe mindig fekete, idővel azonban mégis gyönyörű szirmokat növeszthet. A kettő nem zárja ki egymást. A végső cél nem feltétlenül a teljes elengedés, sokkal inkább az, hogy a gyásznak – a saját ütemünkben – méltó helyet találjunk az életünkben. A könyv ehhez kíván hozzásegíteni.
