Laurence Rees: A holokauszt | Falusi Dóra ajánlója
Nehéz fába vágta a fejszéjét a magyar olvasók előtt már ismert angol történész és dokumentumfilm-rendező, Laurence Rees új művében. A gyűlölet gyökereitől kiindulva próbálja megérteni és megértetni, hogy miként történhetett meg a holokauszt. Újdonságot is hoz a már alaposan tárgyalt témában, amikor eddig publikálatlan interjúkat közöl az áldozatokkal, a koncentrációs táborokban dolgozó katonákkal és őrökkel.
Az ismert brit történész, Laurence Rees új könyve nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy megértse és megértesse, hogyan történhetett meg a soá. „Olyan általánosabb munkát nem ismerek, amelyben az első kézből származó tanúságtételekből áradó érzelmi töltet összekapcsolódott volna a náci állam döntéshozási mechanizmusának elemzésével. Én valami ilyesmire tettem kísérletet, ezért remélem azt, hogy könyvem a holokauszt történetének valóban »új« megközelítését nyújtja.” Művében az események bemutatása mellett azok az eddig publikálatlan interjúk jelentik a nóvumot, amelyeket az áldozatokkal és a koncentrációs táborokban dolgozó egykori náci katonákkal, őrökkel készített. (A csengeri származású auschwitzi túlélő, Schőner Gizella megható memoár könyvéről itt írtunk.)
A témának több évtizedes szakirodalmi múltja van, történelmi és pszichológiai vonatkozásban egyaránt alaposan körbejárták. Már a hatvanas évektől kezdve végeztek olyan jellegű kísérleteket az Egyesült Államokban, amelyek célja a hatalommal szembeni engedelmesség vizsgálata volt, még az olyan esetekben is, amikor az alany lelkiismerete szerint másképp cselekedne. Egyik leghíresebb ilyen kísérletet Stanley Milgram, a Yale Egyetem pszichológusa végezte (Milgram-kísérlet), amelynek során az alanyoknak áramot kellett vezetniük egy beépített emberbe, ha az rossz választ adott a kérdésre. Nem láttak, de hallhatták őt – például azt is, ha könyörgött, hogy ne kínozzák tovább. Bár az értékelést utólag több kritika is érte, az eredmények megdöbbentőek.
A témában – sok egyéb más mű mellett – magyarul is olvasható Götz Aly Európa a zsidók ellen című könyve, amelyben tágabb kontextusban tárgyalja a zsidók elleni több évszázados intézkedéseket és izmusokat (Ide kattintva olyan németekről olvashat, akik szembeszálltak a náci rezsimmel.) Magyar kutatóként pedig Agora Zsuzsanna publikálta 2020-ban A nácizmus történeti pszichológiája című igen átfogó tanulmányát. Rees tehát, bár nagy fába vágta a fejszéjét, sok tekintetben már kitaposott úton jár. Könyve mégis számot tarthat az érdeklődésünkre. Az Oxfordban végzett történész több, a BBC számára készített díjnyertes, a 20. századi Európa történelmével foglalkozó dokumentumfilmet is jegyez, valamint egy szintén díjnyertes oktatói weboldalt is fenntart ebben a tárgykörben.
A holokauszt – A gyűlölet gyökereitől a Harmadik Birodalom összeomlásáig című könyvében 1919-től kezdi bemutatni azokat a Hitler magánéletéről és Németország történelméről szóló tényeket, amelyek szerepet játszottak abban, ahogy a Führer később a zsidókérdést kezelte. Tárgyalja a náci párt felemelkedését, a nemzetiszocialista kormányzást, a nürnbergi törvényeket, az antiszemitizmus radikalizálódásának folyamatát és következményeit, valamint a világháború eseményeit és a koncentrációs táborok történetét. Rees rendelkezik azzal a képességgel, amely a tudományos ismeretterjesztés elengedhetetlen ismérve: olvasmányos stílusban, ugyanakkor hitelesen és lényeglátóan képes bemutatni még a legnehezebb problémakört is.
Néhány olyan részletet is tárgyal, amely szélesebb körben kevésbé volt eddig ismert, és vannak magyar vonatkozású fejezetrészek is. Ilyen például a Horthy szerepére vonatkozó kutatásainak ismertetése (érdemes összevetni Ungváry Krisztián Horthy Miklós, a kormányzó és felelőssége 1920–1944, valamint Veszprémy László Bernát 1921: A Horthy-rendszer megszilárdulásának története című munkákkal. Ez utóbbi kötetről Pető Iván írt alapos kritikát, valamint itt olvashatja a szerzővel készített interjúnkat.)
Kitér továbbá a Kasztner-vonat történetére is, amelyben 1684 magyar zsidó foglyot szállítottak a nácik először a bergen-belseni koncentrációs táborba, majd Svájcba. A nem kevés pénzért történt kimenekítést Kasztner Rudolf (született Kasztner Rezső) szervezte meg, azonban a háború után mégis sok kritika érte, ennek következményeként is halt meg Izraelben egy merénylet áldozataként. Az utasok összeszervezésekor ugyanis ő már olvasta Rudolf Vrba és Alfred Wetzler, a két szökött auschwitzi rab beszámolóját (Vrba-Wetzler-jelentés) az ottani állapotokról és bánásmódról.
Ebben megosztották Filip Müller, a krematóriumoknál dolgozó sonderkommandós részletes leírását is. A jelentés 1944 tavaszának végére Londonba és Washingtonba is eljutott. Akkor már a magyarországi zsidó ifjúsági mozgalmak (pl. Hashomer Hatzair, Maccabi Hatzair, Bnei Akiva) is igyekeztek minél több zsidót tájékoztatni a közelgő veszélyről, de a többség nem hitt nekik. Velük ellentétben azonban Kasztner nem figyelmeztette a közösségeket arra, hogy mi a „kötelező külföldi munkaszolgálat”, vagyis a deportálás valódi célja. Tény azonban az is, hogy közbenjárása nélkül ez az 1684 ember is lágerben pusztult volna el.
Laurence Rees könyve pontos és alapos összefoglalója a harmincas és negyvenes évek eseményeinek (Kisantal Tamás fordítása). Korábbi náci katonák és túlélők naplórészleteinek, levelezéseinek felhasználásával, valamint a velük készült interjúk beépítésével a történések érzelmi oldalát is igyekszik megvilágítani, feszegetve azt a mai napig aktuális kérdést, hogy mire is képes az ember. Az elbeszélések és a kontextus újra és újra ráirányítja a figyelmünket, hogy nem szabad alábecsülni az emberi gyarlóságot. Most, hogy lassan az utolsó túlélők is eltávoznak, a történelmi emlékezet szükségszerűen gyengül. A holokauszt és a hozzá hasonló művek jelentősége az idő múlásával épp ezért egyre nagyobb lesz, mivel képesek ébren tartani a kollektív emlékezetet.
LAURENCE REES legutóbbi művei: Zárt ajtók mögött; A legsötétebb óra; A nácik.
