Frank Füredi: Célkeresztben a határok | Miklós Gábor kritikája
Politikai esszékötetté/pamfletté formázta Frank Füredi budapesti születésű brit szerző a határok fontosságával kapcsolatos gondolatait. De nem csupán az államok, hanem a fogalmak, identitások, nemi szerepek közötti választóvonalak, a magánélet és a közélet közötti határ elmosódása is aggasztja a szociológust. Konzervatív gondolkodóként nem fűtik társadalomátalakító indulatok, inkább a régi mentalitás hegemóniáját hiányolja.
Ha a kedves olvasó (ahogy én is) kezébe veszi ezt a könyvet, megtapogatja, megnézi a borítóját, akkor valamilyen veszélyes és félelmetes olvasmányra számít. Már a címe is határozottan erre figyelmeztet – Célkeresztben a határok. A borítóterv pedig megerősít a feltételezésben, egy lőlapot ábrázol, rajta lövések nyomai. Elsőre olyan, mintha rút legyek települtek volna a szép grafikára. A kiadó ezzel jelzi, hogy neki erősebb üzenete van, mint magának a szerzőnek, aki angolul írta és egy tekintélyes brit kiadónál (Routledge) jelentette meg eredetileg esszé/pamflet kötetét.
Angolul csupán úgy szól a cím, hogy a Határok számítanak, de lehet úgy is fordítani, hogy a Határok fontosak. De a hazai kiadó (a Közép és Kelet-Európa Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány) ezt a címet nyilván nem vélte elég ütősnek, különösen nem aktuálisnak, csavart rajta hát egy kicsit. Feltételezem, hogy a szerző felhatalmazta erre az intézményt, amelynek ő egyébként külső munkatársa az internetes életrajza szerint. Ha valaki nem tudná, a hosszú nevű közalapítvány egy azokból az intézményekből, amelyeket a Terror Háza környékén jöttek létre. Az egész intézményrendszer élén pedig Schmidt Mária áll.
Ez a hálózat a kormányzati think tank (gondolatgyártó) háttérintézmények egyike, és ahogy kiveszem, Schmidték feladata, hogy az itt megfogalmazott történeti-ideológiai üzenetet széles közönségnek terítsék. Ez a könyv nem erre készült, szerzője kifejezetten a magasabb képzettségű, értelmiségi igényű középosztálynak állította össze művét, Magyarországon is inkább akadémiai olvasókra számíthatna. Sok hivatkozása, az emlegetett nevek, esetek feltételezik az angolszász világ, média ismeretét, és aki nincs otthon például a közelmúltbeli brit politikában és napi vitáiban, bizony szédülni fog a kötet olvasása közben a sok információ miatt.
(FOTÓK: Dreamstime.com)
A könyv azon a gondolaton alapul, hogy az elmúlt évtizedekben a nyugati gazdag kapitalista demokráciákban leomlanak azok a határok, amelyek egyébként – véli a szerző – védelmet nyújtanak a társadalomnak, társadalmi csoportoknak, egyénnek és az államnak. Frank Füredi azt tételezi, hogy az értelmiségi közbeszédben leértékelődött az országhatárok jelentősége, miközben felértékelődtek a nemzetek feletti egységek. Az állampolgárság elveszíti fontosságát, és az államok feletti nagyobb közösségek (EU) vagy a világhoz való tartozás válik értékké. Füredi olyan szerzőket idéz, akik a menekültek beáramlását társadalmi jótéteményként taglalják. A szociológus közíró szerint ez a fajta új kozmopolitizmus azért is veszélyes, mert az emberek közötti szolidaritás és a demokrácia nem érvényesülhet ilyen nem-állami dimenziókban. Az állami szuverenitás került a célkeresztbe – állítja az egyik fejezetcím. A könyv a Brexit utáni Nagy Britanniában jelent meg, és annak az időszaknak az indulatait érezni belőle.
Fejezetenként vizsgálja, hogy miként válnak támadás tárgyává olyan korábbi értékek, mint a szuverenitás, magánélet, személyes tér.
Füredi agresszióként éli meg, hogy a nyitottság, a nyitott társadalom, a nyitott személyiség követelménye a nyugati közbeszédben más értékeket felülír. Visszaélésnek látja ezt az elvárást. A legújabb kor egyik nagy határsértésének fogja fel a magánélet és közélet közötti akadályok lebontását, a politikusok privát szférájának eltűnését.
Elrettentő esetként idézi fel az esetet, amikor egy szomszéd felvette, majd közzétette azt, ahogy a miniszterelnökségre pályázó Boris Johnson hangosan veszekedett/vitatkozott akkori élettársával, Carrie Symondsszal. A szociológus abban is a mai kor patológiáját látja, hogy a határsértés a családok belső ügyeit is elérte. Láthatóan nem rokonszenvezik azokkal a törvényes lépésekkel, amelyekkel a hatóságok megelőznék a családon belüli erőszakot. A szociológust aggasztja az identitások körül zajló vita, és nyilvánvalóan elutasítja a szabad nemi identitásváltás gyakorlatát.
Különösen azt tartja gondnak, ha az állami hatóságok támogatóan avatkoznak be ilyen ügyekbe, például a transzneműséggel kapcsolatos vitákba. (Egy brit bíróság például elmarasztalta azt az állami tisztviselőt, aki keresztény hitére hivatkozva nem volt hajlandó a transzneműségre utaló személyes névmást használni egy hivatalos szövegben.) A nemi identitások közötti határok lehetséges eltűnése az egyik legalaposabban tárgyalt kérdése a könyvnek. Füredi úgy látja, hogy a társadalomban ellentétes folyamatok zajlanak: az egyik oldalon lebontják a fontos határokat magánélet és politikum között, miközben új és erős falakat húznak az egyén köré.
Az egyik legveszélyesebb modern társadalmi jelenségnek az ún. bináris gondolkodás elutasítását látja a brit szerző. (Bináris: egymást kizáró fogalmak, mint férfi és nő, Kelet és Nyugat, keresztény és zsidó stb.) Leegyszerűsítve az álláspontját: a nem-bináris gondolkodás általa érzékelt felmagasztalása felborítja az értékrendeket, a társadalom alapegységeit és általában véve a hagyományos világot.
A könyv érdekessége, hogy igen részletesen ismerteti a szerző által veszélyesnek ítélt „határbontó” jelenségeket. Forrásai szociológiai, antropológiai és más társadalomtudományos tanulmányok, újságcikkek, publicisztikák, tévéviták, néha kormányzati határozatok. Én például innen értesültem arról, hogy honnan származnak az ún. konzervatív sajtóban gyakran idézett esetek az óvodások kikényszerített nemi identitásváltásáról, illetve arról, hogy vannak helyek, ahol akadályozzák a férfi és női szerepek, játékok gyakorlását a pedagógiai intézményekben.
A könyv egy aggódó konzervatív műve. A jelenségek, amelyek felháborítják az elmúlt egy-két évtized termékei.
Különös produktumai ezek a nyugati jóléti társadalmaknak, amelyek az egyénre, a korábban hátrányos helyzetű vagy elnyomott csoportokra felfigyelnek, miközben sokkal kevesebb társadalmi figyelmet kapnak a világ alapvető igazságtalanságai. Hogy csak egyet említsek: a szupergazdagok rohamos gazdagodása, és a legszegényebbek további szegényedése ezzel egy időben öltött elképesztő méreteket.
Füredit nem fűtik társadalomátalakító indulatok, ő a régi gondolkodás hegemóniáját hiányolja. Riadót fúj, éppen ezért nagyon érdekli, miért változott meg a nyugati középosztályok (mert róluk szól ez a könyv) fogalmi és gondolkodási világa az elmúlt évtizedekben. Feltehetően a könyv kiadójának nem ez volt az indítéka, amikor a megjelentetéséről döntöttek. Azért adhatták ki Frank Füredi pamfletjét Betlen János gondos fordításában, teljes jegyzetapparátussal, mert segédkönyvként szolgálhat politikai döntésekhez, lehet rá hivatkozni, ha a transzneműek vagy a melegek életlehetőségeit akarják korlátozni, vagy a menekültek befogadását ellehetetleníteni.
A kiadó fülszövege merész módon csihol kedvet az olvasáshoz, és próbálja megkedveltetni velünk hazánkfiát. Füredit valóságos lázadóként mutatja be, aki bátran arra vállalkozott, hogy szembeszálljon a 20. századi totális diktatúrák (Hitler, Sztálin) mai szellemi örököseivel. A „határtalanságot hirdetők elvakultsága és gyűlölete is határtalan”, tudjuk meg. Mint ahogy azt is, hogy Füredi 1947-ben született Budapesten, és 1956 formálta a gondolkodását. „Mert ő is ragaszkodott a szólás szabadságához, amitől a szovjet tankok megfosztották.”
Végül azt írja a fülszöveg róla, hogy „azt is érti, mikor és kinek kell »határt szabni«. Füredi Ferenc magyar, azért!”
Egy ilyen bemutatás után a recenzens kénytelen volt rákutatni a szerzőre. Frank Füredi budapesti gyermekkora után került szüleivel Kanadába, ahol a patinás montréali McGill Egyetemen szerezte meg első diplomáját. Majd átköltözött az Egyesült Királyságba, és afrikai történelemből doktorált. Hazánkfia hosszú ideig vezette álnéven a Forradalmi Kommunista Párt nevű trockista szervezetet. A kilencvenes években a párt humanista mozgalommá nevezte át magát. Füredi számos könyvet adott ki, tévéviták rendszeres szereplője volt. Igazi progresszív public intellectual. A professzor – nem egyedüliként – az új évezredben világnézetet váltott, és a magyar kiadó jóvoltából most megismerkedhetünk azzal, hogy miként látja a szellemi határbontások veszélyét a mai világban.
FRANK FÜREDI korábbi műve: A célkeresztben: Magyarország.
