Magyar zarándokutak | Papp Sándor Zsigmond ajánlója
Tizenegy Kárpát-medencei zarándokútvonal hosszabb-rövidebb szakaszán kalauzol végig a Barna Gábor összeállította, varázslatos képeket felsorakoztató album. Egyszerre mélyedhetünk el a több évszázados hagyományban, vagy járhatjuk végig turistaként a történelmi Magyarország színpompás kulturális örökségét.
A pandémia sok mindent átrendezett az életünkben. A határok lezárása után például az érdeklődés a belföldi kirándulóhelyek – falvak, városok, tájak – felé irányult, majd a második hullám idején egy egészen másfajta utazás vette kezdetét. Megint váltani kellett, más destinációkra. Amelyek talán nincsenek is a térképen. Elmélyült, belső utazás vette kezdetét: töprengés, meditáció, lelki ingázás ég és föld között. Ilyenkor kapaszkodóként még inkább jól jönnek az olyan könyvek, amelyek a konkrét úticélokat vegyítik a belső állomásokkal. Mint például a Magyar zarándokutak.
Két éve jelent meg és nagy sikert aratott Derry Brabbs gyönyörű albuma, amely Európa legnagyobb zarándokútvonalaira kalauzolta el az olvasóját. A gyönyörű fotók mellett azért volt még vonzó, mert nem csupán a zarándoklatot fontolgató (vagy egyet-kettőt már meg is járt) hívőknek szólt, hanem azoknak is (például nekem), akik leginkább turistaként vágtak volna neki az útvonalaknak, ám ugyanúgy érdeklődtek a szakrális helyek (templomok, katedrálisok, szentélyek) iránt. A kötet történelmi, építészeti és művészettörténeti, vagyis a kulturális örökség szemszögéből vizsgálta és járta végig az olvasóval az évszázados útvonalak legszebb és legjelentősebb állomásait. Felvillantva és megértetve a laikussal azok jelentőségét.
Idő kérdése volt csupán, hogy mikor jelenik meg a kötet magyar verziója, amely a Kárpát-medencét behálózó, nem ritkán a nemzetközi zarándokútvonalak hazánkat átszelő szakaszainak hosszabb-rövidebb részeibe nyújt hasonló bepillantást. Hol a hagyományos útvonalakra támaszkodnak, amelyek az országhatárok megnyitása után ismét járhatóvá váltak, hol pedig újonnan megtervezett és nemrégiben átadott utakat mutatnak be. Ezeket rendszerint olyan egyesületek működtetik, amelyek zarándokképző és -vezető tanfolyamokat is indítanak.
Amint arra a kötet anyagát összeállító, és egyes fejezeteit megíró Barna Gábor felhívja a figyelmünket, a zarándoklat és a búcsújárás szavunknak mára egy új értelmezése is kialakult: a vallásos turistaút. „Ebben a vallási tartalmak háttérbe szorulnak, vagy csak történeti és művészettörténeti értékek hordozójaként jelennek meg. Fontos a természet közelsége (…), a műveltség elmélyítése, a lokális magyar történelem megismerése és a magyar nemzeti identitás formálása.”
A Magyar zarándokutak két nagyobb tömbben mutatja be a régión átvezető Szent Márton-utakat és Mária-utat. Előbbi a történelmi Magyarországon a szent tiszteletére épült templomokat (több mint háromszázat) köti össze, utóbbi pedig hol a Mátra-vidékén és a Dél-Alföldön kanyarog, hol pedig Sóváradtól vezet el Csíksomlyóig, a nevezetes búcsújáróhelyig. De ugyanígy bejárhatjuk szinte állomásról állomásra a nemzetközi Szent Jakab-zarándokút hazai szakaszát is Tatától Lébényig, ahogy a Gyöngyök útját vagy a Középkori templomok útját a Kis-Nógrádban. A kötet összesen tizenegy útvonalon kalauzol végig Szombathelytől Mátraverebélyig, Máriaradnától Kassáig.
Az egyes utak kapcsán nem csupán konkrét adatokkal segíti az olvasót (a táv hossza, az út jele, fontosabb tudnivalói), de lelkiismeretes idegenvezetőként mesél a tájról, a felkereshető kegyhelyekről, a ránk váró gasztronómiai élményekről és a lehetséges szálláshelyekről, egykori birtokokról és nemesi családokról, az út látható és kevésbé feltűnő szépségeiről. Olyan apróságokról, amelyek mellett máskor elrohannánk. Időt szentel még a legkisebb falu felfedezésének is, és néha szépirodalmi művek részleteivel segít elmélyülni a hely múltjában, megélni a zarándoklat vagy túrázás bensőségesebb pillanatait.
A Magyar zarándokutak így lesz remek országjáró album, apróságokra is kiterjedő országimázs, vagy ha akarjuk, gondos lelki vezető. A bevezető segít megérteni, hogy a középkorban miért is voltak olyan fontosak a „keresztény Európa érrendszerét” jelentő zarándokutak, amelyek nem ritkán egybeestek a kereskedelmi és hadiutakkal. A kegyhelyek ugyanis találkozóhelyet jelentettek az eltérő kultúrájú, a hitben mégis összetartozó, különféle emberek számára, ahol eszméket, gondolatok cserélhettek ki. „Az utak célállomásai, a kegyhelyek kultuszok terjesztői, művészeti alkotások inspirálói lettek – a formálódó egyetemek hasonlítottak hozzájuk. Kegyhelyek és egyetemek: az európai szellem formálói.”
A gazdag képanyag és a bőséges háttérismeret ebbe a hagyományba vezet be észrevétlenül, még ha csak képzeletben járjuk is meg a felkínált ösvényeket.
