Csernus Imre: Főnix | Falusi Dóra ajánlója
Vajon hányan gondoltak eddig a világjárványra úgy, mint személyiségünk fejlődésének lehetőségére? Csernus Imre kiaknázva a téma aktualitását legújabb, Főnix című könyvében ebből a szokatlan perspektívából közelíti meg a kérdést. Miképp lehetünk tudatosabbak és önazonosabbak, még egy ilyen mindent felbolygató élethelyzetben is? Sőt: épp általa.
Bár már rögtön a legelején leszögezi, hogy a megoldások egyszerűek, azért ne legyenek kétségeink: Csernus Imre nem áll meg a problémák felszínén. A főnixmadár egyiptomi legendájából kiindulva – amely amikor megöregszik, a fészkével együtt lángra lobban, porig ég, majd hamvaiból támad fel újra – első lépésként segít beazonosítani, hogy hasonlata szerint mit jelent öreg, fiatal vagy épp újjászületett főnixnek lenni. Ez ugyanis a könyv szerint nem egy életkortól függő állapot. Ráadásul mielőtt mindenkinek az „olyan fiatal és máris kiégett” ismerőse jutna eszébe, nem árt tudni, hogy az öregedés egyik fontos ismérve a tagadás. (Interjúnkat a szerzővel ITT olvashatják.)
A járvány szerepe épp az, hogy mindent és mindenkit megváltoztat, igaz, nem egyformán. Azok, akik nem tudatosan tekintenek önmagukra és az életükre – és ők vannak többségben –, valószínűleg nagyobb akadályként és traumaként élik meg ezt az általános helyzetet, mint akiknek az élethez való hozzáállása mind racionális szempontból, mind az érzelmi konfliktuskezelés oldaláról nézve már kimunkáltabb. Hogy ez a két magatartás és szemléletmód mit is jelent pontosan, arról is olvashatunk a könyvben.
(FOTÓK: Freepic.com)
A járvány első hulláma idején, tavasszal még egyszerűbbnek tűnt könnyedébben venni a változásokat, még ha nagyobb is volt az ijedtség. Mostanra már látható, hogy több vakcina elérhetősége is belátható időn belülre került, azonban mégis súlyosabb a helyzet a minket már valóban hosszú ideje érő veszteségek miatt. A szeretteink elvesztésétől kezdve az egzisztenciális bizonytalanságokon át annak a szeparációnak a megéléséig, amely a közösségeinkből való kiszakítottsággal jár együtt. Ezért ez a mostani helyzet már jobban megdolgoztat minket, gyúr rajtunk, alakít. Kétségbe ejt, vagy összpontosításra sarkall. Vagy mindkettő. Az érzelmi reakciók skálája széles, Csernus ezeket csatornázza be: ha már megéljük mindezt, mert meg kell, akkor legalább hozzuk ki a helyzetből a legtöbbet.
A tudatosság kérdése tehát döntő tényező a jelenlegi élethelyzetünk értékelésében. De hogyan lehetünk tudatosabbak? Egyáltalán, miért kellene saját magunkkal foglalkozni épp most, amikor az életünket próbáljuk átzsonglőrködni a szakadék felett? Csernus egy kis csendességre, szemlélődésre hív minket még a végső összeroppanásunk előtt. Mondhatjuk, hogy ehhez most aztán pláne nincs türelmünk, de jó hír, hogy végig a vezetőnk marad: segít felismerni és értelmezni a lelkiállapotok minden stádiumát. Ha partnerek vagyunk, akkor pedig új nézőpontból fogunk tekinteni ezekre. Azaz magunkra.
A járvány minden új, kiszámíthatatlan és drámai hatásával együtt – innen nézve már – valóban alkalmat kínál arra, hogy a kényszerű alkalmazkodás szükségszerűségét inkább a személyiségünk fejlődésének lehetőségeként éljük meg. Ne csupán veszteségként, félelemként és frusztrációként. Még akkor is, ha egyébként épp ezt éljük át. A Főnix hozzásegít ahhoz, hogy ezt a tudatos szemléletmódot elsajátítsuk és a saját életünkben is alkalmazzuk. A Csernustól már megszokott szókimondó hangnem mellé a könyvben egyfajta példamondás is társul a stílushoz. A saját és a környezetének mindennapi életéből vett helyzetekkel világít rá, hogy életünk alakulásában – még az olyan rendkívüli időkben is, mint a mostani – több múlik rajtunk, mint gondolnánk.
CSERNUS IMRE legutóbbi művei: Egy életed van; A Harcos; A férfi – srácoknak.
