Babakönyvek | Falusi Dóra ajánlója
Legyen textil, műanyag vagy papír, nyomogatható vagy különös hangokat kiadó, egy a lényeg: a babakönyv az egyik legjobb készségfejlesztő eszköz és egyben játék az „olvasással” épp csak ismerkedő gyermekeinknek. Három lapozgatót mutatunk be a legkisebbeknek.
Nagyon sokszor látom, hogy már babáknak is okostelefont adnak a kezébe, csak foglalja el végre magát. Az teljesen természetes, hogy egy olyan agy, amely a világrajövetelekor – bár méretét tekintve ekkor még csupán a negyede egy felnőtt agyának – már majdnem az összes idegsejtet tartalmazza, amelyet élete során használni fog, villámgyorsan fedezi fel és egyre magabiztosabban kezeli azt, amit a kezébe adnak. Egy „okoseszköz” a könyvvel szemben azonban még így is, már ebben a korban is alulmarad. Míg előbbi vitathatatlanul instant élményt ad, a könyvvel mégis messzebbre jutunk, két okból is.
Egyrészt a tapintás, a látás, nem utolsósorban pedig a hallás, vagyis az érzékszervek összehangolása remekül fejleszti a baba készségeit, mivel az agy az idegsejtek kapcsolati hálójának kialakulása, differenciáltsága révén fejlődik. Minden tapasztalat hatására újabb és újabb szinapszisok jönnek létre, ezért ebben a korban a sokszínűség és a változatosság a kulcsszó a mozgás és az érzékelés terén.
Másrészt egy hosszú távon is hasznosítható szokást ültet(het)ünk el a gyermekünkben: a könyv/olvasás szeretetét. Persze ne legyenek illúzióink, nagyon gyorsan eljön az a pillanat, amikor az ovis- majd az osztálytársak körében már ciki, sőt sajnos akár kirekesztő is lesz (lehet), ha nem ismeri valaki azokat a technikai újdonságokat, kütyüket és játékokat, amelyek villámgyorsan be tudják szippantani ezeket a kis szivacsagyakat. Ezzel párhuzamosan pedig egyre kevesebb esély lesz érdeklődést csiholni egy dermedt betűhalmaz iránt, főleg ha még képek sincsenek mellette.
Ma már nagyjából mindenféle készségfejlesztő, interaktív könyv megtalálható a boltokban, érdemes kutakodni, próbálgatni, hogy mi kelti fel leginkább a kicsi kíváncsiságát. A kísérletezésre kiváló lehetőséget nyújtanak például a gyermekkönyvtárak. Mi most három olyan friss könyvet válogattunk össze, amely szinte biztos, hogy sikert arat.
Ami talán elsőként ragadja meg a kisgyermekek érdeklődését, az az arckifejezések váltakozása, változatossága.
Bár az alapérzelmeink (félelem, düh, undor, megvetés, öröm, meglepetés) az evolúciós örökségünk része és univerzálisak, ezirányú készségünk a személyes interakciók által finomodik, akárcsak a nyelv esetében. A kis tigris boldog című lapozgató az érzelmek kifejezésében és felismerésében vezeti a baba kezét – szó szerint. A könyvben ugyanis a leginkább kifejező száj és szemöldök formája minden érzelem esetében másképp áll. A mimika így nem csak látható, de tapinthatóvá is válik, ezáltal több érzéket megmozgatva segít beazonosítani, megtanulni azok felismerését.
Az érzékelést, a finommotoros készségek fejlődését segítik azok a könyvek is, amelyek „olvasásában” a baba, illetve a kisgyermek interaktív módon tud részt venni. Ilyen például az Irány az ágy, Mackó! című kis kötet, amelyben a nehezen elalvó Mackót minden oldalon be kell helyezni a megfelelő helyre. Egész pontosan hol a szennyeskosárba, hol a játékok közé kell elrejteni őt az anyukája elől, aki pedig már nagyon szeretné, ha ágyba bújna. Ennek a hétköznapokból is ismerős szituációnak a játékos bemutatása akár a lefekvés nehézségei miatt kialakult konfliktusos helyzet másnapi feldolgozásában is segíthet a szülő és gyermek között. A pici ujjaknak pedig igazi kihívás, hogy ne a valóságban, hanem a mesekönyv lapjain odázza el mindenféle trükkel a lefekvés idejét, amíg rá nem jön, hogy „az ágyam a legjobb rejtekhely”.
A Szökevény majmócák már komplexebb ismeretek kibontakozásában segíthet. Van itt minden: kereshető tárgyak, elhúzható ablaküveg, forgatható tekegolyó, vagy épp hatalmas, nyitogatható krokodilszáj. Igazi állatkerti kavalkád, amelyet a kis majmok vadonban tett kirándulásának története tesz még érdekesebbé.
Szülőként mi is úgy döntöttünk, hogy amíg lehet, addig a nagyvilág technikai őrülete helyett inkább a mi hatásunk érvényesüljön kisfiunk életében. Egy kicsit direkt rá is játszottunk az érzelmi hatásvadászatra: minden nap olvastunk neki, hatéves korában többek között már A Végtelen Történetet, amelyben minden benne van, ami a fantáziát megmozgathatja. Meg is könnyezte a végén, amikor a főszereplő, Barnabás hazatért az apukájához. Az olvasás során átélt izgalmak katartikus élményt jelentettek számára, a mai napig emlegeti, és mi pont ezt akartuk. Ha csak egy ilyen olvasásélménye van, már lehet mihez visszanyúlni. A kíváncsiság később könnyebben felébred. A babák lapozásra (A kis tigris boldog esetében a lapszélek is puha filcborításúak), „olvasásra” való szoktatásával a gyermek közvetlen fejlesztésen túl az egyik legfontosabb kulturális örökségünket adjuk tovább. Nem lehet elég korán kezdeni.
