Csukás István: Diótörőcske | Falusi Dóra ajánlója
Amikor egy emblematikus szerző utolsó művét olvassa az ember, önkéntelenül is más szemmel forgatja a könyvet. A tavaly februárban elhunyt Csukás István utolsó színpadi művét veheti most kézbe az olvasó. A Diótörőcske több szempontból is különleges mese, amely csak a címében és néhány vonásában hasonlít a nagy klasszikusra.
Az utószót író Perczel Enikő dramaturg és fordító ott lehetett ennek a történetnek a kezdeténél, amelybe a népszerű szerző Szikora József felkérésére fogott bele a székesfehérvári Vörösmarty Színház számára. A nagyszínpadi mesejáték írógéppel írt szövegét ő vitte be a számítógépbe, miközben Pista bácsi „mosolygós szemmel, finom házi süteménnyel és azonnal ütő kávéval” várta és kínálta meg.
Csukás István meséin generációk nőttek fel, nem is kell bemutatni senkinek. Mindannyian ismerjük Mirr-Murr, Süsü, Pom Pom, Gombóc Artúr, Sebaj Tóbiás, Keménykalap és krumpliorr vagy a Nagy Ho-Ho-Ho Horgász szereplőin keresztül. Mi más árulkodna leginkább egy íróról, mint az, hogy milyen mesét ír? Hiszen nincs kritikusabb közönség a gyerekeknél. Bár Csukás eredetileg hegedűművésznek tanult, és nem is szakadt el teljesen soha a zenétől, mégis író lett, húszévesen már a Magvetőnél volt szerződése.
Innen kezdve pedig nem volt megállás: egész életében képes volt olyan figurákat teremteni, amelyek megszólították és elvarázsolták a gyerekeket. Egy interjúban így nyilatkozott erről: „a lényeg, hogy a gyerekeknek is irodalmat, világlátást és katarzist kell adni”. A Diótörőcskét olvasva elmondhatjuk, hogy ezzel a szemlélettel dolgozott az utolsó pillanatig.
A címválasztás ne tévesszen meg senkit: E. T. A Hoffmann klasszikusa, a Diótörő és Egérkirály szinte csak itt köszön vissza. Csukás egy egészen más mesét kerekített az ismert történetből, bár mindkettőben közös, hogy karácsonykor játszódik, és a főszereplőket egy testvérpár mellett életre kelt játékok adják. A kisfiúból lesz Diótörőcske, a kislányból pedig Marcsibaba, és annak is megvan a magyarázata, hogy miért. Miután barátságot kötnek a Bohóccal, az Ólomkatonával és a Kéményseprővel, és épp csak megírják közös indulójukat, a rettenetes Hétfejű Fekete Király már hadat is üzen nekik.
A bátor kis hősöket azonban nem akármilyen fából faragták, nem kérdés, hogy megvédik magukat és a karácsonyfát. Innen indul a történet, amelyet, ahogy már említettük, eleve színpadra szánták, a szöveg ezért párbeszédekből áll. Mi még sosem olvastunk így mesét a gyermekünkkel, de hamar adta magát a lehetőség, hogy mi is eljátsszuk a leírtakat: ha megvannak a szereplők, mindenki egyszerűen csak felolvassa a maga mondatát. A hétévesünk imádta ezt az otthoni színházasdit.
Már csak azért is, mert a történet tele van drámával, miközben át- meg átszövi a humor. „És mi mit csináljunk? / Elbújunk. / És mit csináljunk, ha elbújtunk? / Ártatlanul horkolunk.” Közben a világ lázasan készül a közelgő háborúra, a konyhában főznek (kiderül, hogy létezik tejbegrízdal), bemutatkozik a szanitéc, felsorakozik a gyalogság, helyére kerül az ágyú. Ennek bizony fele sem tréfa. „Miért nem támadnak meg? / Lélektani hadviselés. / Ezeknek nincs is lelkük”, hangzik Marcsibaba és Ólomkatona párbeszéde, miközben egymást bátorítják a védők.
A harc végül odáig fajul, hogy a támadók végső elkeseredésükben elrabolják Marcsibabát. Azonban Diótörőcske se rest, jól tudja, hogyan lehet kiváltani a szeretett kislányt. „Ha nincs szakácsnő, nincs ebéd. Ha nincs ebéd, nincs háború”, hangzik el a nagy igazság, mert enni márpedig kell, ezzel minden gyerek egyetért. Több se kell, ők meg a Szakácsnőt rabolják el. (A történetnek Bölecz Lilla illusztrációi kölcsönöznek különleges hangulatot.)
Senkit ne tévesszen meg az az abszurd fordulat, hogy a háború kimenetele végül kő-papír-ollóval dől el – gyerekszemmel nézve ez mind véresen komoly. Csak Pista bácsi értett ahhoz, hogy életről és halálról is így, ennyire közvetlenül, mégis tele szeretettel és humorral meséljen. A Diótörőcske egy egyszerű történeten keresztül szól ezekről a csodákról. „Bevallom, amíg nem jöttetek, / nem volt fontos semmi: se a díszdoboz, / se a karácsony, se a karácsonyfa. / De amikor kiénekeltetek a dobozból, / a magányból, minden fontos lett!”
CSUKÁS ISTVÁN legutóbbi művei: Álmomban otthon jártam; A város meghódítása; Évszakom a szerelem.
