Yuval Noah Harari: Sapiens | Papp Sándor Zsigmond ajánlója
A négyrészesre tervezett képregénysorozat első kötetét veheti kézbe a magyar olvasó, amely az utóbbi évek egyik legnépszerűbb történészének könyvét dolgozzák fel. Számos képzőművészeti utalással és történelmi korszak érintésével, a mai olvasónak szánt ötletekkel (valóságshow és nyomozás) meséli el az emberiség születését.
Már várom azt a pillanatot, amikor az iskolákban nem klasszikus tankönyvekből, hanem képregényekből oktatnak majd. (Vajon ez fordított evolúciónak számít, vagy elkerülhetetlen és logikus lépésnek?) A képek nyelvén beszélő nemzedék számára egy újabb tantárgyról, a történelemről derülhetne ki így, hogy egészen menő módon is lehet tálalni a távoli múltba vesző eredetet. Azt, ami – talán a régészeket nem számítva – amúgy is megfoghatatlan, kevés biztos adat áll a rendelkezésünkre, több teória és még több megválaszolatlan kérdés, ráadásul mindez egy halom latin névvel körítve. Valljuk be, nem minden kamasz álma.
Yuval Noah Harari, aki az utóbbi évek egyik legnépszerűbb történészének számít, és aki a Sapiens – Az emberiség rövid történetével vált világhírűvé, most ebben a népszerű formában foglalja össze azt, amit a biológia, az antropológia és még ki tudja hány tudományág tud az emberiség születéséről. Mert – vallja ő – csak úgy érthetjük meg a történelmet, a francia forradalmat például, ha pontosan látjuk, hogy miként fejlődött ki az ember. A most indult és négyrészesre tervezett képregénysorozat (amely a rajzolt történelem műfaja alatt fut) első felvonása a kezdetek kezdetével foglalkozik. Az egymással versengő emberfajokkal; annak magyarázatával, hogy miért a homo sapiens vált egyeduralkodóvá (a ma élő összes ember ebbe a fajba tartozik), miért jött jól a nagyobb agy és miért volt döntő a kommunikáció és az együttműködés csak a sapiensre jellemző mértéke.
Egy ilyen könyv csak akkor lehet sikeres, ha az alkotóknak van annyi vizuális és egyéb ötletük arra, hogy ez a kissé merev anyag megelevenedjen, fogyaszthatóvá váljon, és azt sugallja, hogy bárki képes megérteni néhány képkocka (na jó, több száz) segítségével. Harari segítői (szöveg: David Vandermeulen, rajz: Daniel Casanave) elképesztő munkát végeztek: nem csupán lefordították mindezt a képregény nyelvére, de annyi a ma olvasóját megszólító ötlettel dobták fel, hogy szinte észrevétlenül repülünk át évmilliókat, az emberiség megannyi meghatározó mérföldkövét. Van itt valóságshow (az Evolúció 6. évada), képregény a képregényben, tévéműsorok, kerekasztal-beszélgetések, majd belecsöppenünk egy izgalmas nyomozásba (amelyben a sapiens már interkontinentális sorozatgyilkosként bukkan fel) és bírósági tárgyalásba, miközben olyan szuperhősök is segítenek, mint Doktor Fikció.
Az oldalak ugyanakkor tele vannak számos filmtörténeti (Majmok bolygója, Chaplin) és mindenki által ismert képzőművészeti (pl. Picasso Guernicája, Grant Wood Amerikai gótikája) vagy fotótörténeti utalással.
És mindezt nagyon sok iróniával tálalja, miközben egy-egy jelenet erejéig ide-oda ugrál korszakok, a jelen, a középkor vagy épp a Harmadik Birodalom időszaka között.
A (mindennapi) tűz megjelenésének mérföldkövét például a szórólapokon látható reklámok nyelvezetébe és képi világába csomagolja: „Hat páratlan előny az egész család örömére!”; „A tűzdiéta és az új homo gastronomicus módszer használatával a főzés nemcsak az étel kémiáját változtatja meg, hanem az ön biológiáját is!” És mindig a megfelelő szakértők (régészek, biológusok, kommunikációval foglalkozó tudósok) görgetik tovább a cselekmény menetét, bár a narrátor szerepét végig Harari rajzfigurája viszi.
Ugyanakkor a történet nem a fejlődés dicshimnusza, az alkotók oda-odaszúrnak a túl mohó és a toleranciában hadilábon álló sapiensnek. Például akkor, amikor azt a százezer évvel ezelőtti „pillanatot” elemzik, amikor az ember hirtelen a tápláléklánc csúcsára hágott, de olyan hirtelen, hogy az ökoszisztémának nem volt ideje alkalmazkodni a helyzethez. A többi ragadozóhoz képest „a sapiens olyan, mint egy másodosztályú diktátor, aki folyton attól retteg, hogy elveszíti a hatalmát”, hiszen nem is olyan rég „még a szavanna alja népe voltunk”. Ez a rettegés vezetett el a kegyetlenséghez, a háborúkhoz és az ökológiai katasztrófákhoz.
Harari és alkotótársai nem csupán gördülékenyen festik elénk a történelem előtti időket, de együttgondolkodásra is serkentenek: nem holt anyagot adnak át, hanem olvasói értelmezésre váró tudományos tényeket humoros köntösben. Az emberiség születése egyszerre ránthatja be a történelemmel még csak most ismerkedőket, és azokat is, akik szinte minden oldalon felfedeznek majd egy érdekes utalást múltbéli eseményekre vagy kulturális örökségre. A kissé frivol, önironikus előadásmód pedig abban is segít, hogy ne az egyeduralkodók gőgjével olvassuk a „történetünket”, hanem kellő szerénységgel és felelősséggel.
YUVAL NOAH HARARI korábbi művei: 21 lecke a 21. századra; Homo Deus; Sapiens – Az emberiség rövid története.
