Sarah Devos: Nahát, ezek az egyiptomiak! | Falusi Dóra ajánlója
Az egyiptomiak ősi történelme tele van misztikummal és kimondhatatlan nevű fáraókkal. Épp ezért egyszerre vonzóak, ugyanakkor megjegyezhetetlenek is ennek a különös kultúrának a sajátosságai. A lakberendezés, az öltözködés, vagy épp az ékszerek design stílusa inspirálódik belőle mind a mai napig, de a tudásunk erről a civilizációról igencsak felszínes. Sarah Devos ismeretterjesztő gyerekkönyvét azonban nem csak a kisiskolások, de a felnőttek is igen szórakoztatónak fogják találni.
Sarah Devos átfogóan, ugyanakkor laza egyszerűséggel mutatja be az ókori Egyiptom kultúrájának minden sajátosságát. Pontosan úgy, hogy az akár egy kisiskolás gyermek számára is érdekfeszítő és befogadható legyen. Nem terheli az olvasót évszámokkal és nevekkel (egy-kettőt kivéve), azonban részletesen ismerteti többek között az öntözés technikájának több ezer éves tudományát, a fáraók különböző koronáinak jelentéseit, vagy a piramisok építészetének fejlődési fázisait. (És igen, kapunk egy valószínűsíthető magyarázatot arra is, hogy miként építhették őket). Mindezt közvetlen és figyelemfelkeltő stílusban: „Egyszer egy guruló robotot küldtek be az egyik piramis járatába. Nem volt szélesebb 20 centiméternél, ráadásul 45 fokban még meg is dőlt. Különös, hogy sok ezer évvel ezelőtt ilyet tudtak építeni. És tudod, mire bukkant a robot a járat végén? Egy furcsa, titokzatos ajtóra, amit még soha nem nyitott ki senki…”
A narrátor Kisagy professzor és okos Nyuszi, az ő bőrükbe bújva dolgozza fel sok humorral a hosszú évszázadokat megélt civilizáció történelmét. Kiderül, hogy Alsó-Egyiptom és Felső-Egyiptom közül térképészeti szempontból melyik volt „felül”, valamint hogy a Nílus áradása hogyan befolyásolta az éghajlatukat, mezőgazdaságukat, vallásukat. Ennek ismeretében könnyen érthetővé válik, hogy az Asszuáni-gát miért és hogyan okozott tartós problémákat az egyiptomiak gazdaságában, bár általa a folyó kiszámíthatóvá és szabályozhatóvá vált.
És hogy mi is az a gazdaság és vallás? A rutinos Devos remekül ért a gyermekek nyelvén, ráadásul mindezt nem csupán a világ legtermészetesebb módján magyarázza el, de még érdekessé is tudja tenni. „Ha a Nílus nem lenne, Egyiptom másból sem állna, csak sivatagból. A folyó két partján jóval azelőtt éltek emberek, hogy bárki egyiptomiakról beszélt volna, mert az ottani talaj hihetetlenül termékeny. Ez mondjuk elég nagy mázli a forró és kopár Szahara szomszédságában!”
Gördülékeny és közérthető stílusban nyúl a legnehezebb témákhoz is, mint például az ókori egyiptomiak hitvilága (a ka és ba jelentése), valamint az istenek világa.
„Az egyiptomiak úton-útfélen isteneket láttak: a természetben, a vízben, a napban, a holtakban… Tehát nem egy istenben hittek, hanem több százban – és mindegyiknek megvolt a maga szerepe.” Majd szó esik a monoteizmus bevezetéséről is, ugyanebben a stílusban. Az érdekességeket Heleen Brulot tréfás és precíz rajzai teszik még érthetőbbé, a magyar verzió pedig Wekerle Szabolcs munkáját dicséri.
Nem ússzuk meg a múmiakészítés fortélyainak ismertetését sem. „Kedves gyerekek, ma a múmiakészítésről fogunk tanulni! Reméljük, bőven hagytatok helyet a határidőnaplótokban, ugyanis egy múmia felkészítése a temetésre nagyjából hetven napig tart. Most elmagyarázzuk, mivel fogunk foglalkozni az elkövetkező hetekben. Közben gyújtsatok meg egy füstölőt, mert a tanfolyam jár némi… khm, bűzzel. Akkor kezdjük!”
Megtudjuk, hogy az ókori Egyiptomban miért nem volt neve a Nílusnak (a magyarázat meglepően logikus), és hogy tényleg rabszolgák építették-e a piramisokat, miért fontos és egyáltalán mi az a rosette-i kő, valamint hogy hogyan kell leírni a nevünket hieroglifákkal. A mindennapi élet bemutatásakor megismerhetjük a földművelők, a kézművesek és a művészek életét is, akik ha nem kapták meg a fizetségüket, akár még sztrájkoltak is! És nehogy bárki is elbízza magát a köldökpiercing viselésével kapcsolatban: bizony, az egyiptomiak ebben is elsők voltak.
A szerző szót ejt korunk veszélyeiről is, mint például az általa „piramisturizmus-katasztrófának” nevezett jelenségről, amelynek lényege, hogy a szennyező kipufogógáz és a forgalom okozta rezgés növekedése egyre gyorsabban rontja az építmények állapotát.
Humorral nyúlni a történelemhez mindig kockázatos, azonban legalább ennyire kifizetődő is. Nehezen alakul ki valós képünk a letűnt korokról, ha csupán az évszázadok torlódó neveit és csatáit tudjuk felidézni, de nem ismerjük a szokásokat, hitrendszereket, mindennapokat. Mindezt sok nevetéssel párosítva pedig még a „száraz megtanulandó” is könnyedén válik izgalmas olvasmánnyá. A Nahát, ezek az egyiptomiak! remekül ötvözi mindezt. A kötet ugyanakkor egy sorozat (Nahát, ezek a…) első darabja is, a következő a lovagok izgalmas világát és korszakát dolgozza fel.
