A második világháború infografikája | Papp Sándor Zsigmond ajánlója
Több tízezernyi adatot rendezgetett össze három elszánt francia adatbányász és egy számítógépes grafikus, hogy még szemléletesebbé tegye a második világháború sokrétű eseménysorozatát. 53 témában 357 infografika mutatja be, hogy miért is nevezték világégésnek ezt a sötét időszakot.
Nem könnyű újat mondani a második világháború kapcsán. Egyrészt nehezíti ezt a mérhetetlen mennyiségű munka (állítólag több könyv jelent meg a világégésről, mint ahány óra eltelt a befejezése óta), másrészt elfogytak a lehetséges megközelítési módok is. Szinte már minden szemszögből, oldalról, kronologikusan vagy épp egyes eseményeket kinagyítva, jellegzetes tárgyait és főbb- és mellékszereplőit is számbavéve elmondták a történetet. Mi lephetné még meg a rutinosabb olvasót? Mielőtt magabiztosan rávágnák, hogy semmi, meg kell állnunk egy pillanatra a francia csapat heroikus munkája előtt.
Három „adatbányász” történész (Jean Lopez, Nicolas Aubin és Vincent Bernard) profi geológusok mintájára veselkedett neki a feladatnak. Azt vállalták, hogy „leszállnak a végeláthatatlan mennyiségű adatot tartalmazó bányába, hogy onnan apró, de annál értékesebb mintadarabokat hozzanak fel”.
Miután átrágtak magukat az adatok üledékes rétegein, 53 témát állítottak össze, amelyet négy nagy fejezetbe rendeztek.
A több tízezer adatot pedig a számítógépes grafikus Nicolas Guillerat rendezgette el 357 infografikába és térképbe, hogy a laikus olvasó számára is könnyen átláthatóvá (és főként megjegyezhetővé, hiszen ma a gondolkodásunk javarészt már színes, dizájnos képeken alapul) váljon az információhalmaz.
A második világháború infografikája ugyanakkor nem csak puszta adatbázis, hanem puskának vagy emlékeztetőnek is kiváló. Mindezek mellett „segít felfedezni, elmélyülten tanulmányozni, rácsodálkozni vagy akár megkérdőjelezni mindazokat az ismereteket”, amelyeket eddig biztosnak vettünk. Az adatok kérlelhetetlensége nem egy mítoszt vagy legendás megközelítést is megingathat az olvasóban.
Csak néhány témát említek, hogy részletesebben is bemutassam, mi minden derülhet ki ebből az elképesztő könyvből. A Demokrácia bukása Európában című alfejezet például kijózanító lehet annak a magyar olvasónak, aki a tényeket mostanáig elhessegette magától. Egyrészt világosan látszik az ábrán, hogy nálunk vezették be legelőször az antiszemita törvényeket (a grafika valahogy hidegebben és tárgyszerűbben tárja elénk ezeket a kényes tényeket, amelyeket már sokféleképpen próbáltak meg interpretálni). És az is, hogy a nacionalizmus erősödésének szempontjából 28 európai országot lajstromba vevő listán csak Törökországot, Albániát és a Szovjetuniót előztük meg. (Ennek okai részben nyilvánvalóan a békediktátumként felfogott trianoni szerződésnek volt köszönhető.)
Az első fejezetben az események anyagi és emberi hátterét vizsgálták, többek között a demokrácia állapotát Európában a háború előtt, a hadviselő felek rendelkezésére álló munkaerőt, összehasonlították a fegyvergyártást és górcső alá vették a háború utáni világ előkészítésnek témáját. A Fegyverek és hadseregek című fejezet a hadvezetőségek és a háború tervezőinek bemutatásától a különböző fegyvernemek részletezésén át egészen az SS felépítéséig (állam az államban) ível. A kiemelkedően fontos, az egész háború menetét meghatározó csatákkal és hadjáratokkal a legterjedelmesebb harmadik fejezet foglalkozik igen behatóan. A negyedik (Mérlegek és szakadások) pedig például a veszteségeket, az európai népvándorlást és a háború gazdasági mérlegét jeleníti meg.
A politikai berendezkedést taglaló színes ábrán Magyarország a szürkék közé került, mivel nálunk is önkényuralmi rendszer keserítette meg a polgárok életét. Ám, hogy mennyire nem állt jól a demokrácia szénája, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy 1938-ra már csak 11 demokratikus (azaz kék, az EU színe!) ország maradt a kontinensen.
Ábrákon talán még inkább megdöbbentő Lengyelország megszállása és feldarabolása. A németek 50 ezer értelmiségit és 400 ezer, míg a szovjetek 1 250 ezer embert deportáltak és 25 ezer értelmiségi életét oltották ki, vagyis a „lengyel népesség legcsekélyebb nyomát is eltüntették az ország belsejébe történő deportálásokkal”. A másik nagyméretű ábra pedig Wladyslaw Anders hadosztálytábornok seregének útját mutatja be. Miután a politikai fordulat miatt kihozták a szovjet börtönből, a Gulagban fogva tartott majd szintén szabadon engedett hadifoglyok parancsnokává nevezték ki. Az elképesztő út végén a nápolyi partaszállás és újabb csaták vártak rájuk.
Egy másik alfejezet a polgári és katonai veszteségeket veszi számba. Az összmérleg szinte felfoghatatlan: 75 millió halott, ebből 26 millió katona és 49 millió civil. Még Luxemburg is ötezer főt vesztett. Szintén megdöbbentő adat derül ki egy másik grafikonból, miszerint a csendes-óceáni szigetek teljes veszteségét (57 ezer fő), valamint a lengyelek veszteségeinek (a maga hat és fél milliójával a negyedik ezen a szomorú listán) 96 százalékát civilek tették ki és csak 3, 67 százalékát katonák!
A grafikákat a források aprólékos felsorolása hitelesíti. S bár sok mindent számszerűsít, elvont ábrákba és színes grafikonokba foglal, a tragédia méretét szemernyivel sem csökkenti. Sőt! Ezen adatok alapján még teljesebb képet kaphatunk a 20. század legsötétebb éveiről. A második világháború infografikája nem csupán remek segédanyag lehet az oktatásban, de a történelem legelszántabb rajongóinak is képes újat mutatni a maga rendszerező és igen szemléletes látásmódjával. Amilyen heroikus vállalkozás volt, olyan érdekfeszítő munka született.
