Ruzsa György: Hogyan nézzük az ikonokat? | Falusi Dóra ajánlója
Miért érdekes egy ikon? Vagy rabul ejt, vagy hidegen hagy. A nyugati kereszténység emberére inkább az utóbbi jellemző. Ruzsa György albuma mégis képes olyan szempontok szerint és olvasmányosan bemutatni az ikon különleges történetét és lényegét, hogy még a legközönyösebbekben is felébreszti a kíváncsiságot.
Corvina, 183 oldal, 4990 Ft
Mindaz, amit a mi kultúrkörünkben élők többsége az ikonok világából érzékel, az jellemzően kimerül egy ortodox országban tett utazás során látottakban. Akkor is leginkább az utcai árusok állványokra kihelyezett ikonkínálatának színes és végeláthatatlan sorai hagynak valamilyen emléket. Egy idő után már tényleg nem nehéz passzívan elsétálni mellettük. Itthon is csak legfeljebb múzeumokból vagy albumokból ismerhetjük az ikonokat. Jellemzően érdektelenül, rosszabb esetben analitikusan szemléljük, művészi értékét tekintve talán kissé naivnak és túl egyszerűnek érezzük. Vallási kultúránkban nincs szerepe, mindennapi életünkben pedig leginkább csak szuvenírként kallódik valahol a fiókok mélyén.
Mindez az ezer éve, 1054-ben bekövetkezett nagy egyházszakadás eredménye, amely után a kereszténység római katolikus (nyugati) és ortodox (keleti) részre szakadt. A skizma az egyházszervezet különválásán túl eltérő dogmatikát és liturgiát, valamint kultusztárgy-használatot is eredményezett. Bár nyugaton – főleg Itáliában – is megmaradt az ikonok tisztelete, mégis inkább keleten teljesedett ki.
Állványokra kihelyzett szuvenírekként hagynak emléket
Magyarországon ezért kevés olyan személyes és meghatározó élményünk van, amely ikonokhoz kötődik. Leginkább egy távoli vallási kultúra részeként gondolunk rá. Ruzsa Györgynek, az ikonkutatás hazai és nemzetközi szinten is elismert szakértőjének Hogyan nézzük az ikonokat? című könyve azonban képes áthidalni ezt a távolságot. Még annak ellenére is, hogy az illusztrációk, azaz az ikonok bemutatása természetesen itt is egy művészeti album kívánalmainak felel meg, tehát eredeti környezetéből kiragadva, egyenletes megvilágításban látjuk a képeket. Márpedig eme szent tárgy a fénytől válik igazán azzá, ami: az időjárással változó, a kegyhelyre beszűrődő világosság, és az előtte imbolygó gyertyalángok játéka misztériumának éltre hívói.
Ruzsa részletgazdag elemzése és érzékeny leírása mégis képes olyan kíváncsiságot ébreszteni, mintha egy távoli ismeretlen érkezésére várnánk. Elhisszük, hogy van közünk hozzá, még ha nem is tudjuk pontosan megfogalmazni, hogy miként.
És ha megtörténik a valódi találkozás az ikon és szemlélője között, az könnyen maradandó élményhez vezet. Nem véletlenül.
Ahogy Szilágyi Ákos költő, esztéta, szintén jeles ikonkutató a könyv előhangjában megfogalmazza: „A modernitásban hol a kultúrából, hol a politikából, hol a művészetből, hol a tudományból csinálnak vallást, hol a művészből lesz próféta és pap, hol a tudósból varázsló, hol a népből, hol a nemzetből Isten, a múzeumból pedig a »kultúra temploma«; hol istenített sztárok (sztárolt istenek) posztereiből lesz csókolgatott ikon, hol futballisták mezéből, cipőjéből érintésereklye és így tovább.”
A fénytől válik igazán azzá, ami (FOTÓK: Pixabay.com)
Talán ezért is érezzük olyan távolinak magunktól egy kép szentként való imádatát: az áhítat ezen formája korunkra már jelentősen profanizálódott. A vallási művészet szent tárgyai így könnyen művészeti alkotásokká silányodhatnak. Nehéz is lenne lépést tartani az imádott és istenített közhelyekkel, ám közben eltűnik egy másik, fontos tartalma is ennek az érzésnek.
Mindezzel szemben ott áll az ikon, „az e világi és a túlvilági találkozási pontja”, ahogy írja Ruzsa, a maga szokatlan, avatatlan szem számára primitívnek tűnő ábrázolásmódjával, mégis kifürkészhetetlenül. Az ortodox hit szerint a láthatatlan Istenről képmást nem lehet, sőt tilos készíteni. Azonban a megtestesült Isten ábrázolása során az elevenedik meg, ami Istenben, Istenből látható. Az ikon épp ezért nem csak egy szent személy vagy esemény ábrázolása, hanem maga is szent. „Jelenés, teophania, képcsoda”. Tiszteletében tehát nem a kép, hanem az Isten, az isteni, a transzcendens tisztelete és imádata nyilvánul meg (a bálványkép imádásától teológiailag függetlenül).
Talán már várni is fogjuk a találkozás pillanatát
A könyv kultúr- és művészettörténeti kalauzként is kimagasló. Megtudhatjuk többek között, hogy milyen jelentést hordoz az ikon alapanyaga (nem mindegy, hogy rézalapú ötvözetből vagy fából készült), miért ábrázolják Máriát gyakran három kézzel, melyiket hívják „az ikonok ikonjának”, vagy hogy a szovjet vallásellenes politika hogyan lehetetlenítette el azok munkáját – és nem ritkán életét is –, akik e témával foglalkoztak. Nem utolsó sorban pedig, hogy az ikonok tiszteletének milyen sok kapcsolódási pontja van a magyar hitélettel.
Ha nem is lehet pótolni több száz év vallási liturgiáját és kulturális örökségét, a Hogyan nézzük az ikonokat? befogadóbbá tesz minket erre a különleges képcsodára. Ha legközelebb találkozunk eggyel, már egészen más szemmel és érzésekkel fogjuk nézni, sőt talán már várni is fogjuk a találkozás pillanatát egy ódon templom mécsesekkel megvilágított, misztikus félhomályában.
RUZSA GYÖRGY legutóbbi művei: Az orosz ikon kutatása a Szovjetunióban a XX. század első felében; A fémek szerepe az orosz ikonművészetben; Orosz szentek orosz ikonokon
