G. Chapman – R. L. Deal: Az 5 szeretetnyelv – Mozaikcsaládok | Falusi Dóra ajánlója
Egy család nem pusztán a vérségi kapcsolatoktól válik igazi, szeretetteljes közösséggé, mint ahogy az érzelmek sem biológiai kritériumok alapján alakulnak ki. A családdá válás egy folyamat, ezt azonban néha könnyebb mondani, mint végigcsinálni.
Gary Chapman és Ron L. Deal Az 5 szeretetnyelv – Mozaikcsaládok című könyve kényes témához nyúl. Ők ott kezdik, ahol a mesék vagy a romantikus történetek általában véget érnek: a hős vagy a hősnő végre megtalálta élete szerelmét, kész ismét bizalommal tekinteni a jövőbe, és szerető családot alapít.
Sok esetben a különböző háttértörténetekkel, eltérő életkorban lévő személyek viszonylag gyorsan egymásra tudnak hangolódni, és elkezdenek családtagként tekinteni egymásra. Az esetek többségében azonban rengeteg olyan szituációval szembesülnek, amelyre nem voltak felkészülve. A címben is szereplő szeretetnyelv kifejezés épp arra hívja fel a figyelmet, hogy az összekötő anyag, a szeretet gyakorlása és mikéntje bizony tanulandó. Így van ez a vérségi családoknál is, de még inkább igaz a mozaikcsaládok esetében. Az 5 szeretetnyelv nagyon reálisan, szépítés nélkül veszi végig azokat az érzelmi buktatókat, amelyekkel ez utóbbi tagjainak szembe kell nézniük a közös életük során.
A szeretetnyelv ugyanis másfajta alkalmazást igényel a mozaikcsaládokban, mivel azoknak eltérő a belső dinamikájuk. Egy vér szerinti családban, még ha diszfunkcionálisan is működik, van egy ösztönös, velünk született motiváció a szeretetre, vagy legalábbis a ragaszkodásra. Egy mozaikcsaládban a másik fél nem feltétlenül tart igényt minderre, és késztetést sem minden esetben érez ennek viszonzására. Pedig az új házastársak, párok nagy valószínűséggel hosszú utat tettek meg korábbi kudarcaik és veszteségeik óta, és minden bizonnyal nem volt könnyű újra szerelembe esniük és megbízniuk valakiben. Az, hogy emellett egy összetartó családot is szeretnének kialakítani, hatalmas és bátor lépés.
(FOTÓK: Dreamstime.com)
A könyv nem finomkodik, és jól teszi. Már az első oldalak olvasása közben meg tud szólítani szinte mindenkit, akinek az élete nem egyenes pályát, fejlődési utat jár(t) be. A szerzők szeretetnyelvnek hívják azokat a viselkedésmintákat, amelyek eltérhetnek az addigi tapasztalatainktól vagy elvárásainktól a tekintetben, hogy mit hívunk szeretetnek. Épp ezért fontos, hogy megértsük a másik szeretetnyelvét, amely állhat akár csak egy gesztusból vagy egy szóból is. A könyv tizenévesek és felnőttek számára egyaránt tartalmaz tesztet és leírást erre vonatkozóan, hogy könnyebben beazonosítható legyen a másik fél valódi mondanivalója.
A fogadott (pejoratív kifejezéssel élve: mostoha) testvérek rivalizálása gyakori eset, legyen szó akár kis- vagy felnőtt gyermekről. A nevelőszülők iránti érzelmi sokszínűség (kezdve a közömbösségtől az utálatig), és egyáltalán: a szeretet eltérő felfogása mind kikezdi még a családegyesítésben legelszántabb tagok elköteleződését is.
És még nem esett szó azokról a helyzetekről, amikor az elutasítás bántja a másik felet: a nagyszülő például csak a vér szerinti unokáival szeretne közös képet, miközben ott az egész (új) család.
A lojalitáskonfliktusok széles garmadája igen változatosan dolgoztatja meg az érintetteket: sértődés, harag, szomorúság, kirekesztettség érzése, közönyösség, csalódottság. Pedig még el sem érkeztünk a pénzügyekig (biztosítások kedvezményezettjei, örökösödés, anyagi támogatások korábbi családtagoknak), amelyek mind újabb aknamezőt jelenthetnek a család életében. Miközben ezek kezelése elég sok stresszel jár, a párokban az új kapcsolati kudarctól és veszteségtől való félelem is dolgozik.
Minden veszteség egy csontváz a szekrényben, ilyenkor kell a szerzők szerint bölcsességgel ötvözni a szeretetnyelv használatát. Ez közhelynek hangzik, pedig közel sem evidencia. Lényege, hogy annak kell az első lépéseket megtennie a másik felé, aki motiváltabb az új család kialakításában. Tehát nem feltétlenül annak, aki a sérelmet okozta. Mivel a motiváltabb fél jellemzően az új pár, ezért jobb, ha ők még a legkisebb nézeteltérést is azonnal tisztázzák egymással. Új családjuk kialakulásának záloga ugyanis az ő kapcsolatuk minősége.
A könyv azoknak szól leginkább, akik megtalálták új párjukat, ugyanakkor sem a korábbi, sem az új családjukat nem akarják háttérbe szorítani. És már felismerték, hogy a családi összetartozás érzése nem alakul ki magától: törődés, elszántság, közös igyekezet és rengeteg türelem kell hozzá. A mű nagy előnye, hogy nem csak az új családtagokat szólítja meg (kiskamaszoknak is bátran ajánljuk), hanem az őket körülvevő tágabb kört is. Hiszen két ember szándéka, miszerint összekötik az életüket, gyakran egy egész lavinát indíthat el a környezetükben.
Gary Chapman
Az 5 szeretetnyelv – Mozaikcsaládok felhívja a figyelmet azokra az érzelmi megnyilvánulásokra, amelyek bár más formában, de szintén a kötődést, a tiszteletet, esetleg a szeretetet fejezik ki. Lényeglátó és hasznos tanácsokkal, iránymutatásokkal szolgál arra vonatkozóan, hogy mit tehetünk, ha elutasításba ütközünk, milyen belátások árán lehetünk türelmesebbek. Mi a helyzet a gyakran hűvös fizikai reakciókkal kapcsolatban (nem csak az ölelés, de akár a pillantások hiánya is fájhat), és milyen jelentősége lehet a meglepetéseknek (nagyobb, mint gondolnánk). A családdá válás útja sok elbizonytalanodással, versengő kötődésekkel, személyiségbeli, kulturális és vallási különbségekkel van kikövezve. Azonban az egész végső soron mégis a szeretetről szól: annak megtalálásáról és megtartásáról.
Jó szívvel ajánljuk azoknak, akik most vágnak bele, de azoknak is, akik már úgy érzik, végképp elegük van belőle. Valamint a tágabb rokoni körnek, hogy megérthessék és támogathassák őket a céljuk elérésében. Abban, hogy szerető és támogató családban élhessenek.
GARY CHAPMAN legutóbbi művei: Az 5 szeretetnyelv: Gyerekekre hangolva; Az 5 szeretetnyelv: Kamaszokra hangolva; Az 5 szeretetnyelv: Istenre hangolva.
