KÖNVTERASZ
Évek óta minden karácsony előtt megbeszéljük a családdal, hogy csak szimbolikus ajándékokkal lepjük meg egymást, mert a lényeg, hogy együtt legyünk. Idén viszont a távolságtartással tudunk egymásra a legjobban vigyázni. Épp ezért felértékelődik az ajándékozás jelentősége is. És vele a fő kérdés: vajon minek örülnének a szeretteink igazán? Szerencsére remek könyvek közül válogathatunk: karácsonyi ajánlónk ötödik részében nagypapáknak.
Nagyszülők esetében szerencsére sosem fogtunk mellé a könyvvel. Sőt abban is biztosak lehettünk, hogy nem csupán elolvassák a boltban hosszasan válogatott köteteket, hanem lelkesen el is mesélik. Tanuljanak csak az unokák! Az ünnepek után mesélhetnek majd a magyar írókkal kapcsolatos anekdotákat, a siket zeneszerző csodálatos szimfóniáiról, kifogyhatatlan horgásztörténetekről, a történelemről, amelyről az ő nagyapjuk is mesélt, esetleg arról, milyen kacifántos úton lett a magyaroknak olyan himnuszuk, amilyet ma is játszanak meccsek előtt, ünnepek alatt.
Sumonyi Zoltán Irodalmi anekdoták című válogatása minden bizonnyal sok meglepetést okoz majd. A legnagyobb íróink, költőink életéből válogatott hol vicces, hol keserédes, és nem egyszer szívfacsaró történetek ugyanis egészen más szempontból mutatják be a 20. századi magyar irodalom krémjét, mint ahogy eddig megszoktuk. Például sose hinnék el, hogy mennyire szerettek (többek között) telefonbetyárkodni irodalmi nagyjaink, és ezekből milyen fergeteges sztorik születtek. Déry, Illyés, Németh, Örkény, Passuth, Pilinszky, Szabó, Vas, Weöres és még sorolhatnánk a tréfák szereplőit vagy épp elszenvedőit. Rövid, remekül megírt sztorikat olvashatnak arról, hogy miképp vezették félre Paul Éluardot, miért fulladt kudarcba 1970-ben a könyvhét ünnepi megnyitója Weöresnek a diákok kérdéseire adott válaszaitól, de arról is, hogyan mentett életet Tersánszky és Passuth. Sumonyi mindezt első kézből kínálja nekünk, hiszen gyakran ő maga is a társaság résztvevője volt.
Ha pedig valaki – műfajnál maradva – mégis inkább kortárs irodalomnak örülne a fa alatt, akkor Vámos Miklós Dunapest című történelmi regényét ajánljuk (a szerzővel készült interjúnkat itt olvashatják). Jellegzetes elbeszélői stílusa most sem okoz csalódást. A regény azonban csak félig fiktív: a kitalált és valós karakterek mellett egy ház is fontos szerepet játszik. A Duna parton, a Pozsonyi út 38-40. szám alatt található épület története – ahogy kritikusunk találóan megfogalmazta – „a kezdetektől fogva irodalomért kiált”. Volt csillagos ház, még korábban pedig itt lakott Hatvany Lajos, Szép Ernő, Heltai Jenő, de felbukkant Carl Lutz és Raoul Wallenberg is. A szerző, akinek magának is van egy kis műteremlakása a házban, a rá jellemző elegáns, ugyanakkor drámai hangütéssel kelti életre az elmúlt évtizedeket. Így találkozik múlt és jelen ebben a különleges atmoszférájú regényben.
A zene legalább olyan remek kikapcsolódás, mint az irodalom. Zenekedvelőknek Robin Wallace, a Yale Egyetemen doktorált zenetudós Beethovent hallani című munkáját ajánljuk. A szerző elismert Beethoven-kutató, aki nagyon személyes nézőpontból közelíti meg a világhírű zeneszerző életét: vajon hogyan viszonyult ő maga a saját siketségéhez? Pontos képet kapunk arról, hogyan küzdött ellene, majd arról is, hogy élete utolsó tíz évében miként tanult meg együtt élni, együtt alkotni vele. Rengeteg mechanikus szerkezetet dolgoztatott ki korabeli szakemberekkel, hogy hallását valamiképp megnyithassa legalább a hangszerek felé. Közben pedig nyomon követhetjük, hogy mindez hogyan változtatta meg a zenéjét is. Például a műveiben gyakori, ám mégis sokszor meglepő textúraváltásokban, vagy még az élete utolsó éveiben is jellemző, kiváló zongorajáték-improvizációiban, amikor az ujjai szinte már a hallásától függetlenül csalogatták elő a hangszerből a dallamokat. Wallace felesége erősen nagyothalló volt, miközben két gyermeket neveltek fel. A könyv tehát nem csak a tudós szemszögéből, hanem a saját tapasztalatai révén is olyan újfajta megközelítésben vizsgálja Beethovent, ami után a zenéjét is másképp fogjuk hallgatni.
A történelem iránt érdeklődők bizonyára már sokat olvastak idén Trianon kapcsán, amelynek századik évfordulójára emlékeztünk 2020-ban. Ennyi idő távlatából már több forrásból és szempontból is megvizsgálták ezt a nemzeti traumát, amely azonban még mindig tartogat sok elgondolkodtató részletet és nézőpontot. Ezeket gyűjtötte össze és vizsgálta meg Tóth Imre – most épp Burgenland kapcsán – a Két Anschluss között című olvasmányos munkájában, amelyről itt olvashatnak alapos kritikát. Ausztria és Magyarország hol romló, hol javuló kapcsolatát elemezve a magyar nyugati határvidék sorsát vizsgálta körültekintően, világpolitikai szempontok szerint is. A versailles-i békekötésnél ugyanis Burgenland helyzetét a győztesek sokkal rugalmasabban kezelték, mint bármely más elcsatolt országrészét. A könyvből megismerjük ennek hátterét és magyarázatát, valamint jobban megértjük a soproni népszavazás jelentőségét és következményeit. Akiket pedig a témához kapcsolódóan további kérdések is érdekelnek, itt olvashatják a szerzővel készült interjúnkat.
Ha pedig egy könnyedebb, ám annál jelentőségteljesebb témáról tudnának meg többet, akkor Nyáry Krisztián Általad nyert szép hazát című könyve a legjobb választás. A szerző mindig is kitűnő érzékkel választotta ki, hogy épp miről ír: nem is gondolná a laikus, hogy a magyar Himnusz története mennyi érdekfeszítő és néha bizony megdöbbentő részletet rejt. Már a születése is igencsak kalandos volt, és egyáltalán nem tűnt egyértelműnek, hogy Erkel Ferenc műve pár év múlva bárkit is érdekelni fog. Nyomon követhetjük, hogy a Himnusz a sok viszontagság, politikai és kulturális rivalizálás mellett hogyan küzdött meg az elsőségért a Szózattal és a Rákóczi-indulóval szemben. A művet azonban a 20. század sem kímélte: mind szövegét, mind zenéjét tekintve érték hol tartós, hol átmeneti változtatási kísérletek. Hiszen hogyan is viszonyulhatna a kommunista rezsim egy olyan dal szövegéhez, amelynek első szava Isten? És mi volt a véleménye erről Kodálynak? Himnuszunk történetét olvasva valójában a saját történelmünkről tudunk meg számos apró, ám annál érdekfeszítőbb adalékot.
Sok szerettünknek csillan fel a szeme, ha a következő szavakat hallja: Balaton, természet, halak és naná, hogy horgászat! Bodó Ivánnak köszönhetően most egy olyan könyvvel ajándékozhatjuk meg őket, amelynek minden oldala tele van hasznos tanáccsal és tudnivalóval a „magyar tengerrel” kapcsolatban. A szerző többgenerációs halászcsaládból származik, emellett agrármérnök és halászati szakmérnök is. Hol a Balaton partján, hol magán a vízen él a vitorlásán. A Balatoni halmesék című könyvében 27 jellegzetes halfajt mutat be, miközben úgy sztorizik, mint egy modern Matula bácsi. És mialatt mind a négy évszakot érintve mesél a saját tapasztalatairól, megismerjük a sporthorgászat írott és íratlan szabályait, a balatoni ökoszisztéma szerepét, egyúttal pedig (még jobban) megértjük annak jelentőségét. A sorok közül kiérezhető szeretet a tó és annak élővilága felé magával ragadja az olvasót is. Bodó közvetlen stílusának köszönhetően egy igen személyes hangvételű, ugyanakkor kalandos ismeretterjesztő könyvvel szerezhetünk nagy örömet kezdő és haladó horgászoknak egyaránt.
