KÖNYVTERASZ
Évek óta minden karácsony előtt megbeszéljük a családdal, hogy csak szimbolikus ajándékokkal lepjük meg egymást, mert a lényeg, hogy együtt legyünk. Idén viszont a távolságtartással tudunk egymásra a legjobban vigyázni. Épp ezért felértékelődik az ajándékozás jelentősége is. És vele a fő kérdés: vajon minek örülnének a szeretteink igazán? Szerencsére remek könyvek közül válogathatunk: karácsonyi ajánlónk harmadik részében a kamaszoknak.
Rajongjon a festőművészet, szobrászat, netán a zene iránt, legyen szorongó vagy épp rendszerkritikus alkat a kamaszunk, idén remek könyvekkel lephetjük meg őket. Ha pedig épp a versírással kísérletezik, akkor még praktikus segítséget is kínálunk.
Szívmelengető az a természetesség és lényeglátás, amely Linn Skåber A szívem egy bezárt bódé című könyvét, a kamaszlét mindennapjait bemutató karcolatokat, szabadverseket és novellákat áthatja. Hol a fájdalom, hol a boldogság, hol a keserédes íz miatt. „A kamaszok ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem csupán magukkal foglalkoznak. Hajszálpontosan látják a felnőtt világ szemforgató hazugságait, aránytalanságait, önáltatásait. És a maguk módján reflektálnak rá.” Az illusztrációk (Lisa Aisato munkái) már önmagukban is kész műalkotások, és méltó társai a találó és empatikus szövegeknek. Legyen a téma halál, szerelem, barátság, depressziós szülő kezelése, az önértékelés nehézségei, vagy csak úgy általában véve a másság érzete. Kamaszokról mesél nem csak kamaszoknak: a novellákat, monológokat olvasva bizony szülőként is könnyen eszünkbe jut egykori tinédzserénünk.
Azoknak a fiatal felnőtteknek pedig, akik már maguk is próbálkoznak kiírni magukból az érzéseiket, Lackfi János Hogyan írjunk verset? című könyvét ajánljuk, amely számos, humorba csomagolt jótanáccsal lát el az önkifejezés rögös útján. Nem misztifikálja a költészetet, ugyanakkor nem becsüli alá annak a bizonyos szikrának a jelentőségét sem. Gyakorlatias feladatokkal segít, mert alapvetően a hosszú, szöszöléssel töltött órákban hisz és nem a múzsákban. „Olyan ez, mint a főzés, a foci vagy bármi más, egzaktabbnak tűnő dolog. Szinte minden trükk és eljárás tanulható, és kell is tanulni, gyakorolni, még gyakorolni, rengeteget gyakorolni…”, nyilatkozta lapunknak adott interjújában. Vagyis nem csak a Parnasszus tetején lehet klasszikus sorokat írni, és nem csak különleges szavakból. Lackfi remek pedagógiával és nem utolsósorban kiváló írói vénával vezet be kezdőket és középhaladókat a költészet pezsgő, eleven világába.
Fiatalkorunk egyik legnagyobb adománya, hogy faljuk a művészeteket. A képzőművészet szerelmeseinek igazi kuriózum Flavia Frigeri Művész_nők című gyönyörű albuma, amely – és ez már a Corvina kiadót dicséri – mérete és puha borítója miatt akár magunknál is hordható. A gazdagon illusztrált válogatás közel ötszáz évet fog át napjainkig bezárólag, és több mint ötven olyan női művészt mutat be, akik eddig méltatlanul kevés figyelmet kaptak. Ám nehéz sorsuk és mellőzöttségük ellenére sem adták fel, és akár álnéven, akár titokban, dacolva a körülményekkel, de továbbra is alkottak. És milyen jól tették! A művészettörténet sokukat még csak most kezdte el igazán tanulmányozni, de az már biztos, hogy sok szempontból átírják eddigi ismereteinket a művészeti stílusokkal kapcsolatban. Úgyhogy nem lehet elég korán elkezdeni a felfedezésüket.
Maradjunk a művészeteknél: a zene jelentőségét egy kamasz életében nem is nagyon kell hangsúlyozni. Persze ilyenkor a legritkább esetben gondolunk a komolyzenére, épp ezért Tim Lihoreau és Sam Jackson Fantasztikus klasszikusok című kötete minden szempontból meglepetést jelenthet. Kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt ajánljuk, mivel mind tartalmilag, mind grafikailag tele van érdekességekkel és ötletes megoldásokkal. Például minden említett zeneműbe belehallgathatunk a mobiltelefonra letöltött QR kód segítségével vagy a HVG kiadó honlapját felkeresve. Az elmúlt hatszáz év legnagyobb művei – kiegészítve olyan kortárs alkotásokkal, mint például a Csillagok háborúja vagy a Jurassic Park muzsikája – a zeneszerzők életére is ráirányítják a figyelmet. „Ha a családod néha teljesen kikészít legfrissebb történéseivel, ne légy túl szigorú velük – nagy valószínűséggel meg sem közelítik a Strauss-klánt.” Ehhez a különleges gyűjteményhez nem kell előképzettség vagy hangszeres tudás, az élvezetéhez elég a zene szeretete.
Néha viszont – valljuk be – a botlásokból lehet a legtöbbet tanulni. Tom Phillips A világ hülyéi című könyve egy alternatív történelemkönyv, amely saját gyarlóságunkra világít rá. Nem töretlen fejlődésként meséli el a civilizáció történetét, hanem úgy, mint ami egyik zsákutcából tántorgott a másikba, és néha, ha szerencséje volt, összehozott néhány forradalmi újítást. Vagyis a sokatmondó alcím szerint: Hogyan cseszett el mindig mindent az emberiség. Van itt minden: részegen önmaga ellen törő hadsereg, vagy épp állatszeretetből természeti katasztrófát okozó betelepülő. A történetek olvasása közben pedig hol sírva nevetünk, hol döbbenten hallgatunk. Egy biztos: a végére átértékeljük az ember szerepét a világ történetében. Ez pedig a jövő alakításának szempontjából sem jön rosszul.
Kritikusan gondolkodó kamaszunknak talán az egyik legjobb választás George Orwell képregényként elmesélt klasszikusa, az 1984. A történet persze ugyanaz, mint a regényben, és a totalitárius rendszer mindennapjait olvasva önkéntelenül is reflektálhatunk arra, ami a világban körülvesz bennünket. A Nagy Testvér rendszerében való élet olyan lelkiismereti és érzelmi kérdéseket vet fel, amelyek megválaszolása igazi kihívás. Ehhez a kiemelkedő jelentőségű történethez társított zseniális képi univerzumot Fido Nesti, a rutinos illusztrátor. A műfajok fúziója olyan jól sikerült, hogy a könyv igazából két legyet üt egy csapásra: olvasója jó eséllyel lesz Orwell és a képregények rajongója is.
