Szöllősi Mátyás: Illegál | Codău Annamária kritikája
Kihámozhatja-e egy ügyvéd a gyilkossággal vádolt zenész szavaiból, hogy mi történt egy zűrös, a politikai elit számára rendezett buli éjszakáján? Jelent-e valamit jelenlegi életvitelére és házasságára nézve egy multinál dolgozó férfi visszaemlékezése graffitiző fiatalkora egyik veszélyes epizódjára? Két gondosan kiszámított, feszültségkeltésre alapozó, könnyen fogyasztható kisregényt tartalmaz Szöllősi Mátyás új könyve, amely már a címével is incselkedik: izgalmakat ígér, ugyanakkor a művek hangsúlyos témáját is kiemeli.
A két „pénteki történet” (az alcím meghatározása ez) egymás mellé helyezése nem kényszerít az összeolvasásukra, párhuzamos jelenlétük inkább kiemeli, hogy mely témák és utalásrendszerek foglalkoztatják Szöllősi Mátyást. Ilyen például a cselekedetek bűnként való értelmezésének kérdése; a legalitás és illegalitás közötti határvonal bizonytalansága; a bonyolult családi viszonyok, különös tekintettel az apa-fiú kapcsolatra és a párok „kettős magányára”; a kortárs valóság problémái (a rasszizmus, a munka sajátos éthosza stb.), amelyekbe bekavarnak a balesetek; a kommunikációhiány következményeként beinduló feltételezgetések és szorongások, illetve az olykor hajmeresztő (vagy önkényes?) véletlenek.
Az első, Vendégjáték című szöveg tulajdonképpen a Friedrich Dürrenmatt-tól vett mottó ironikus megkérdőjelezése: „Aki ízig-vérig ügyvéd, az szereti a gyilkosságot, és boldog, ha felfedezhet egyet.” A harmincas évei elején járó ügyvédet, Illést, aki a kórházba készülne, bár kissé kelletlenül, rákos apjához, főnöke egy igen fontos üggyel bízza meg. Emiatt útban a fogház felé irányt vált, ahol egyébként az ügyfelével, a gyilkossággal vádolt roma származású zongorista fiatallal kell beszélnie, és szinte elüt egy marihuánatermesztéssel foglalkozó öregembert, akinek közben megvallja egy-két problémáját.
A kisregény hátralevő részét egy feszes, pörgő és egészében véve hitelesen és remekül felépített párbeszéd teszi ki a kihallgató szobában, ahol a kérdezz-felelekből kibontakozik az előző éjszaka gyanús eseményei, egészen a roma pincérlány megerőszakolásáig, amit a zongorista fedez fel, és ennek következtében alakul ki a gyilkosságba torkoló verekedés. De az is kiderül a tetőponton, hogy az ügyvéd barátnője, akit egy napja nem sikerül elérni, szintén része a történteknek. Egy szóval, miközben igyekszünk nem elárulni mindent a bonyodalmas ügyből, határozottan állíthatjuk, hogy Illés ügyvédünk nem túl boldog attól, hogy felfedezte ezt a gyilkosságot.
(FOTÓK: Pixabay.com)
A második, jóval rövidebb és az Illegál címet viselő történet főszereplője szintén egy harmincas férfi, aki a pénteki műszakot befejezve indulna hazafelé feleségéhez, akitől egyre inkább kezdik elidegeníteni a sikertelen gyereknemzési kísérleteik okozta feszültségek. Egy baleset szemtanúja lesz, és közben összetalálkozik egy régi barátjával, akivel jó néhány kocsmai óra alatt felidézik közös múltjuk egyik epizódját. A férfiak a kétezres évek elején graffitizéssel „foglalkoztak”, társaságuk egyik alkalommal vidékre utazott, hogy egy éjszakai akció során kidekoráljon egy egész vagont. Nem várt események következtében menekülniük kell a hatóságok elől. Az énelbeszélő számára ez a múlt kevésbé része a jelenlegi énjének, hisz a feleségének sosem mesélt régi passziójáról, az adrenalinról, a flowról, amiért a veszélyes, illegális cselekvést bevállalta. Az emlékek felelevenítése azonban önvizsgálatra készteti, és a Vendégjátékkal szemben itt egy reménytelibb zárlatban van részünk.
A rövid tartalmi összefoglalásból is kiviláglik, mennyire sok irányba vihetnek el a kisregények különféle vonatkozásai. Lélektani, társadalmi, bűnügyi, művészeti, párkapcsolati stb. problémák sűrűsödnek össze hitelesen és egymástól alig szétválaszthatatlanul a szövegekben, mégsem ígérve ezek rendszerbe szerveződését. Láthatólag inkább arra vállalkoznak a művek, hogy érzékletességükkel az olvasót is berántsák a világukba, hogy átélhetővé tegyék az adott élethelyzeteket. A két főszereplő (egyben énelbeszélő) nagyfokú érintettsége a történésekben számukra az önelemzés lehetőségét is megteremti, az olvasó számára pedig a balsejtelem hol beteljesülő, hol feloldódó feszültségét kelti fel. Vitatni lehetne, hogy a Vendégjáték esetében a zárlatbeli csavar, az eseményeknek az álom keretébe való helyezésének lehetősége, illetve az Illegálban az emlékekben rögzült események régmúlt, jelentől eltávolított volta valamilyen módon felfüggesztik-e az elbeszéltek érvényességét vagy meghatározó voltát.
„Kevés ember van körülöttem, aki fölteszi azt a lehetetlen kérdést: mi értelme volt ennek a dolognak, és mi volt benne hasznos és jó? Mert aki abból az időszakból az életem része még, annak vagy elmondtam már, vagy olyan jól ismer, hogy tudja magától is. Annak pedig, aki azóta lett fontos, szemtől szemben nehezen tudnám hol elkezdeni. Közben pedig úgy fest, a magam számára elengedhetetlen újra érvényt szerezni ennek az időszaknak, mert a természetes kopás is bizonytalanságot szül, és abból könnyen gyanú éled.”
Akár álomról, akár az idővel torzuló emlékekről van szó tehát, Szöllősinél fokozottan meggyőződhetünk a narratív én szempontjából kiemelkedő jelentőségüknek, annál is inkább, mivel az érzetekre való fókuszálás nagyon zsigerivé teszi ezeket. Habár a szerzőtől megszokott stílushoz képest e kötetben csupaszabb mondatokkal találkozunk, kevesebb nyelvileg invenciózus atmoszférateremtéssel a történetvezetést és/vagy a sejtelmességet szolgáló mondatokkal szemben.
Van tehát a szövegeknek egy flowja, amely azonban csupán egyszer használatos. Ám a flowból való kikerülés után sem biztos, hogy úgy gondolunk vissza a két kisregényre, mint hosszabb ideig megmaradó élményekre. Ennek fő oka, hogy túlzottan a hatásosságra pályáznak, és a sejtelmes zárlatokkal, ha nem is oldják meg, de mégis lekerekítik a színre vitt folyamatot. Hiányzik valami szikra, amely a szövegeken való végighaladás után is kicsit érdekeltté tenne még az elemzésükben. Nem tudok nem folyton visszagondolni Szöllősi Mátyás 2016-os Váltóáram című kötetére, amelyben a haldokló szupernóva poétikailag oly termékenyen avatkozott bele mind tematikus, mind motivikus, mind narratív szinten a szövegekbe, sajátos lüktetéssel töltve fel és érdekes perspektívajátékkal tágítva a horizontjukat. Az Illegálban azonban a külön világok és magányosságok szűkössége, behatároltsága meglehet, már nem is engedné észrevenni a Betelgeuse-t.
SZÖLLŐSI MÁTYÁS legutóbbi művei: Simon Péter; Váltóáram; Állapotok – negyvenöt töredék.
