KÖNYVTERASZ
Mivel Franciaországban kinyithattak a kisebb könyvesboltok, már nem volt akadálya a 2020-as Goncourt-díj kihirdetésének. Ám így is rendhagyó módon, videokonferencián keresztül adták át az elismerést Hervé Le Tellier-nek a L’anomalie című regényéért – számolt be az eseményről a Le Monde.
A könyv augusztus 20-án jelent meg a Gallimard Kiadónál, és már kimagasló sikert aratott: 29 ezer példányban kelt el, hamarosan tévésorozat készül belőle, és a díj előtt huszonkét külföldi kiadó vásárolta meg a kiadás jogait. A Gallimard 38. alkalommal juttatta Goncourt-díjhoz a szerzőjét, legutóbb 2016-ban kapta meg a kiadóhoz tartozó szerző az elismerést. Kritizálják is gyakran a zsűrit a három nagy kiadóval (Gallimard, Grasset és Le Seuil) szembeni elfogultságuk miatt, mivel hajlamosak előnyben részesíteni azokat a kisebb kiadók kárára. Válaszként erre alkotta meg a francia sajtó az ironikus „Galligrasseuil” kifejezést.
A Goncourt-díj fényén és jelentőségén azonban még ez sem ejthet csorbát. Továbbra is a legnagyobb jelentőségű kitüntetés mind a francia, mind a nemzetközi irodalmi életben. A kiadó bevételét legalább hárommillió euróra becsülik, amely a díj átvételétől számított nyolc héten belül folyik be.
Didier Decoin, a Goncourt Akadémia elnöke méltatta a L’anomalie-t, miszerint „kifinomult, átlátható és igen jól strukturált könyv, amely boldoggá teszi az embereket, igazi öröm olvasni”. „Virtuóz regény, amelyben a logika találkozik a varázslattal. A L’anomalie önmagunknak azt a részét tárja fel, amely hajlamos megszökni tőlünk”, írja a műről a kiadó.
A szerző, Hervé Le Tellier elmondta, hogy igencsak „meglepődött”, amikor megtudta, hogy ő veheti át a „szimbolikus” díjat. „Úgy dolgoztam ki a karaktereket és a műfajokat, hogy minden egyes személyiséghez külön stílust társítottam. Ebben az értelemben ez egy oulipoi mű”, nyilatkozta a művével kapcsolatban a kihirdetés után. „Ha nem lettem volna az Oulipo tagja, egészen más regényt írtam volna”, tette hozzá.
Ne csodálkozzunk, ha ez a kifejezés nekünk, magyaroknak talán nem sokat mond, hiszen még a francia sajtó is csak most járja körül igazán. Az Oulipo mozaikszó az Ouvroir de Littérature Potentielle nevű társaság rövidített neve. Jelentése: „a lehetséges irodalom műhelye”. Főleg francia ajkú írók és matematikusok alkotják a csoportot, melyet 1960-ban alapított Raymond Queneau író, valamint François Le Lionnais mérnök és irodalmár. Két évre rá Marcel Duchamp is csatlakozott a társasághoz. Az alapító szerint az oulipoiak „patkányok, amelyek megépítik azt a labirintust, amelyből menekülni akarnak”.
A bevett írói technikák, a palindrom (olyan szó vagy mondat, amely visszafelé olvasva is ugyanazt jelenti) és a lipogram (amikor az ábécé egyes betűit nem használják) alkalmazása mellett a csoport új módszereket dolgoz ki, amelyek gyakran matematikai problémákon alapulnak, például a sakk bábuinak útjain. Célja a nyelvi korlátokkal való játék, miközben új struktúrákat, szabályokat és formákat találnak ki azzal, hogy a nyelvet matematikai kihívások elé állítják. Hervé Le Tellier ennek a kísérleti irodalmi műhelynek a jelenlegi elnöke, maga is matematikus.
A Didier Decoin elnökletével felálló zsűri, a Goncourt Akadémia tagjai: Eric-Emmanuel Schmitt, Pascal Bruckner, Paule Constant, Patrick Rambaud, Tahar Ben Jelloun, Camille Laurens, Françoise Chandernagor, Philippe Claudel és Pierre Assouline voltak.
