Mechler Anna: Kerék mesék nagykönyve | Falusi Dóra ajánlója
A kisfiúnk három- és ötéves kora között nagyjából négyszáz játékautóval éltünk egy fedél alatt. Így nem gondoltam volna, hogy bárki is tud még újat mondani nekünk az autókkal kapcsolatban. A Kerék mesék nagykönyve viszont számos meglepetést tartogat még a legnagyobb rajongóknak is.
Mechler Anna meséi gazdag és választékos szókinccsel lepik meg az olvasót, és a szakszavakat is úgy építi be a történetbe, hogy szinte észrevétlenül tanuljuk meg azokat. Még egy autók terén járatlan felnőtt is (mint én) megtudhatja például, hogy mit hívunk az emelőgépeken gémnek, hányféle kábel van, melyiket mire lehet használni, és mitől olyan nehezek. Így amikor gyerekünk lelkesen rákérdez valamelyik munkagép működésével vagy használatával kapcsolatos részletre, már jó eséllyel nem csak hümmögni fogunk. Persze Ábel, a kábelszállító autó képzeletében minden kábel finom paradicsomos tészta. „Hány, de hány embert jól lehetne lakatni ötszáz méternyi makarónival! Vajon mennyit tennének egy tányérra? Egy métert, vagy elég lenne nyolcvan centiméter is?” Mechler történetei élénk fantáziával dolgozzák fel a mindennapi élet eseményeit – az autók szemszögéből.
A 2013-ban indult Kerék mesék című sorozat már ismerős lehet a téma iránt érdeklődőknek, ennek minden része ugyanis egy-egy járművet mutatott be. A Kerék mesék nagykönyvében azonban már minden benne van, amiért rajongani lehet. A kétéltű busz, akit mindig ki akarnak menteni a vízből; Fortunát, a költöztető autó, a szerencse kegyeltje, akinek bár kalandosan, de végül mindig a helyére kerül minden szállítmánya, vagy Zebulon, az autódaru, aki készségesen segít minden bajbajutottnak. És persze Robur, a rendőrkocsi, aki megoldja a rejtélyeket. Például kinyomozza, hogy ki firkálta össze éjszaka Jonatánt, a kamiont, hogyan került egy mókus Bagamér, a fagyis kocsi tartályába, és miért okoz ez akkora kalamajkát.
És persze ott van a dugó, ami nélkül nem város egy város.
Mechler ehhez a kellemetlen témához is jól nyúl, és nagy erőssége, hogy a közlekedés árnyoldalait, mint például azt a pillanatot, amikor minden káoszba fullad – amivel kapcsolatban sajnos már a gyerekeknek is lehetnek rossz tapasztalatai, hiszen minimum idegesek lesznek tőle a dugóban ülők – nagyon kedves és vicces jelenetté varázsolja Lektika, a manólány segítségével. Számára ugyanis a hangos dudaszó olyan, mintha egy nagyzenekar adná elő, amelyet neki kell vezényelnie. És ugyan mi tarthatná vissza ettől? A megoldáson nincs is mit csodálkozni, hiszen Mechler a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végzett zenetanárként és karvezetőként.
Megtudhatjuk azt is, hogyan készül az alagút, és főleg, hogy miért van rá egyáltalán szükség? És nincs autós gyűjtemény traktor nélkül, úgyhogy természetesen neki is jut főszerep. A különféle autókat három segítőkész manó: Lektika és a manófiúk, Doridó és Roninó húzza ki a pácból. Vagy épp fordítva: kiderül, hogy bizony Herkules, a traktor is tud segíteni Lektikának. De mi van akkor, ha épp az utat javítják egy bemutatóra készülő ruhaszalon előtt? Vagy egy egész méhboly pihen meg a szélvédőn? Ezekre és még sok izgalmas kérdésre is vicces és hasznos tanácsot adnak Mechler meséi. Ráadásul még a jövő is szóba kerül:
„– Emlékeztek, amikor még lovaskocsival jártak az emberek?
– Hogyne! – nevetett fel Lektika. – Volt is dolga a lovak miatt az utcaseprőknek bőven! (…)
– Most pedig repülő autókat terveznek. Meg napelemes, vagy vízhajtású kocsikat.
– Önvezető autókat!”
Már a kezdetektől Hajba László illusztrációi gazdagítják a szerző autós könyveit, és ruházzák föl kedves és barátságos személyiséggel még a konténerszállító teherautót is. A 21 mesét tartalmazó könyv az ő segítségével lesz élmény és játékos tanulás egyben.
