Az áhítat itala

Candace Rose Rardon: Teaivók zsebkönyve | Falusi Dóra ajánlója

Kezdők és régi motorosok is haszonnal forgathatják a tea és a teázás fontosabb tudnivalóit és érdekességeit összefoglaló zsebkönyvet. És persze abban is segít, hogy az eltökéltebbeket átvezesse a filterek gyors és mesterségesen ízesített világából az egészleveles tea már-már művészetként is felfogható elkészítésébe. Bemutatja a népszerű fajtákat, remek recepteket ajánl, és azt is megtudjuk, hogy miért érdemes fairtrade terméket vásárolnunk.

Több mint ötezer éve fogyaszt az ember teát. Az első népszerűsítője a kínai Sen-nung császár volt időszámításunk előtt 2737-ben, az első teáskönyv azonban csak később, 780-ban született meg Lu Jü tollából. A teatéglát a 10. században már fizetőeszközként használták, a 16. századtól pedig megjelentek a teaszertartások is. Ehhez képest a teakultúra Magyarországon csak a 18. században vált ismertté, akkor is inkább nyugati szokásként. Magas vámja miatt ekkor még luxuscikknek számított, ezért leginkább az arisztokrácia engedhette meg magának. Így rendszeres szokásként csak a 19. század végére terjedt el a magyar társadalom szélesebb rétegeiben, viszont még ma sem vált életünk szerves részévé.

Candace Rose Rardon könyve jó választás azoknak, akik most kezdik az ismerkedést a teákkal, de azoknak is, akik már rendszeres fogyasztók, esetleg vannak kedvenceik is. A teázás ugyanis könnyen válik szenvedéllyé. A Teaivók zsebkönyvéből megtudhatjuk, hogy akárcsak a borkóstolás, a tea világa is igen összetett, amelyben minden részlet számít. De ne szaladjunk előre.

Amióta – nagyjából száz éve – egy New York-i teaimportőr kifejlesztette a filteres kiszerelést, az egyik örök dilemma, hogy szálas vagy filteres formában fogyasszuk-e inkább. Talán nem túlzás azt mondani, hogy mára ez presztízskérdéssé nőtte ki magát. És mielőtt bárki felett pálcát törnénk, csak rögzítjük: a filterbe a szálas tea előállítása során visszamaradt morzsalék kerül, amelynek porrá zúzása közben gyengül az aromája és csökken az antioxidáns hatása.

Ráadásul az íze is gyorsabban lesz kesernyés, mert a benne lévő tannin hamarabb oldódik ki, mint a szálasból.

Ezt gyakran tej és/vagy édesítő hozzáadásával igyekeznek ellensúlyozni a fogyasztók, ez azonban csak ront a helyzeten, legalábbis az eredeti aromák szempontjából. Ilyenkor foghatja a fejét egy már régi motorosnak számító teázós, mondván a „jó” teát nem kell semmivel ízesíteni, „rosszat” pedig ne igyunk.

Azért jó lapozgatni a Teaivók zsebkönyvét, mert mindenféle fogyasztót képes megszólítani, nem „teasznob”, és a filtereseket sem söpri le az asztalról. Utóbbi használatának vitathatatlan és nem lebecsülendő előnye a praktikus és gyors elkészíthetőségén kívül, hogy – mivel jellemzően ilyen formában ízlelik elsőként – kedvet csinálhat egy-egy teafajta szálas verziójának kipróbálásához. Arra azonban minden filter esetében érdemes odafigyelni, hogy ne tartalmazzon édesítőket és mesterséges aromákat. Azt is megtudhatjuk, hogy miért hasznosabb egy háromszög alakú filter, mint egy lapos, és miért nem ajánlatos kinyomkodni, amikor letelt az áztatási idő. (A könyvről és a teázásról itt hallgathat meg egy beszélgetést.)

Egy biztos: az igazi élmény azzal kezdődik, amikor minőségi, egészleveles teát kóstolunk. Az első látásra könnyednek tűnő kézikönyv szinte feltűnés nélkül, magabiztosan vezet be minket a teázás titkaiba. Mire érdemes figyelni még a főzés előtt? Milyen aromákat érezhetünk ki egy adott fajtából? És főleg: hogyan kell inni ahhoz, hogy mindez feltáruljon előttünk? Annyit előzetesen elárulunk, hogy a három legfontosabb tényező a víz hőmérséklete, az áztatási idő, valamint a víz és a tealevél mennyiségének aránya. Ez azonban csak az alap, ezen túl olyan szerteágazó és sokszínű világban találjuk magunkat, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Bizony jól jön Rardon gondos és szisztematikus áttekintése, a könyv végére pedig már a borok esetében bevett mesterséget, a (tea)sommelier-t is megtanuljuk értékelni.

A fekete, zöld, fehér, sárga, oolong, vagy épp a sötét teacsaládok részletes bemutatása mellett a szerző izgalmasan mesél ezek történelméről, és a világ minden részén jelen lévő, különböző teaszertartások sajátosságairól is. Betekintést kapunk a kínai, japán, koreai, orosz, török, iráni, indiai, pakisztáni, marokkói, brit, új-zélandi, dél-amerikai, malajziai, thaiföldi, tajvani szokásokba. Szó esik a teázás kellékeiről, többek között a különböző formájú kannák jelentősége, nem utolsósorban pedig tisztítása kapcsán. Kapunk recepteket forrázott jegestea, sőt teakoktélhoz is (például a neves Earl Grey remek választás Martinihez, a Chai Hot Toddy pedig a whisky kedvelőinek lehet kuriózum).

A szerző nem feledkezik meg a teatermelés árnyékos oldaláról sem, amely világszerte alulfizetett, és jellemzően nők által végzett nehéz fizikai munka.

Ezért felhívja a figyelmet a fairtrade, azaz a méltányos kereskedelemre. Bár Magyarországon ez még nem terjedt el, az EU legtöbb tagállamában jelentős gazdasági ágazattá nőtte ki magát, és a helyi bolthálózatok kínálatának szerves és megfizethető részét képezik a fairtrade termékek. A könyv végén a szerző olyan kereskedőcégeket ajánl az olvasó figyelmébe, amelyek ilyen fenntartható, emberséges és környezetbarát gazdálkodást folytatnak.

A Teaivók zsebkönyve igazi útikalauz korokon és kultúrákon keresztül (Németh Anikó fordításában), amely ha engedjük, új élményekhez is elvezet. Korhatár nélkül ajánljuk!