Perintfalvi Rita: Amire nincs bocsánat | Falusi Dóra ajánlója
A Grazi Karl-Franzens Egyetem teológus professzora úttörő missziót vállalt. Hangot adott azon magyarországi áldozatoknak, akiket szexuális abúzus ért egyházi tisztviselők részéről. Emellett pedig egy teológus szemével elemezte a papok bűnét. Magyarországon ez a téma még nagyon kevés figyelmet kap, nincsenek átfogó, független feltáró és elemző vizsgálatok. Az Amire nincs bocsánat című könyv az egyik első lépés lehet a változás irányába.
25% kedvezmény a TERASZ5 kuponkóddal
A rendkívüli vállalás nem maradt visszhang nélkül. Gyorsan kiderült, hogy Perintfalvi Rita a felvetett problémával igazi darázsfészekbe nyúlt. Az Amire nincs bocsánat című könyvet a megjelenése után számos sajtóorgánum kezdte kritizálni, miközben magáról a témáról, amelyet felkarolt, kevés szót ejtettek, már ha írtak egyáltalán. A szerző minősítése mellett az egyházi szexuális visszaélésekkel kapcsolatos érdemi, tényfeltáró információt egyik lap sem közölt. Ez sokat elmond a magyarországi helyzetről, amelyre Perintfalvi a könyvében is rávilágít.
Munkája 2019-ben kezdődött, miután a Népszava egyik újságírója megkérdezte Veres Andrástól, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökétől, hogy 2012 óta hány magyarországi egyházi személy ellen indult eljárás szexuális bűntény tárgyában. A válaszából kiderült, hogy nem tudja a pontos számot („tizenegynéhány”), és nem is ismeri ezeket az ügyeket.
Magyarországon a mai napig senki nem rendelt el sem egyházi, sem független vizsgálatot ezen ügyek átfogó felderítésére. Perintfalvi épp ezért egy független, német egyetemi kutatás eredményeit ismerteti, amelyekből ugyan csak indirekt módon, de annyiban mégis lehet következtetni az általános (és ennyiben a magyar) helyzetre is, hogy a téma rejtettsége, tabusítása az egyházon belül sokkal nagyobb mértékű, mint gondolnánk.
A Német Katolikus Püspöki Kar felkérésére Mannheim, Heidelberg és Gießen egyetemei 2014 és 2018 között egy interdiszciplináris vizsgálatot végeztek (MHG-Studie 2018 néven), amelynek során azt tanulmányozták bűnügyi, pszichológiai, szociológiai, pszichiátriai és törvényszéki-pszichiátriai szempontok szerint, hogy 1946 és 2014 között hány katolikus pap, diakónus és férfi szerzetes követett el abúzust gyermekek ellen.
Több mint 38 ezer olyan egyházi aktát vizsgáltak meg, amely ezen időszak alatt jelentett eseteket tartalmazott. Az eredmény szerint 3677 áldozatot és 1670 elkövetőt találtak.
Ez azonban csak a jéghegy csúcsa – derült ki egy párhuzamosan futó kutatásból, amelyet az Ulmi Egyetem végzett el, és amely szerint ugyanebben az időszakban 114 ezer áldozat a valószínűbb. Ők a nem jelentett eseteket igyekeztek visszanyomozni.
Megdöbbentő számok, ijesztő tendencia. De, ahogy a szerző írja, Németországban ezekkel a vizsgálatokkal legalább elindulhatott a tisztulási folyamat. Nem nehéz egyetérteni vele abban, hogy Magyarország még sajnos nem tart itt. Egyszerűen nem elég nagy a társadalom felől érkező nyomás. A többség ugyanis túlságosan eltűri az erőszakot mind a nők, mind a gyermekek ellen, a férfiakkal szemben elkövetett visszaélés pedig még ezeknél is nagyobb tabunak számít. Pedig Ferenc pápa határozottan állást foglalt az egyházon belüli szexuális visszaélésekkel szemben, és zéró toleranciát hirdetett. (A katolikus egyház szexuális vonatkozású válságáról már korábban is írtunk Frédéric Martel A Vatikán kínos titkai című tabudöntögető könyve kapcsán.) A kiskorúak sérelmére elkövetett bűnesetek kapcsán azóta itthon is volt némi elmozdulás, bírósági rendelkezések születtek, de ez még mindig nagyon kevés. Itthon Urfi Péter oknyomozó újságíró kezdte el beemelni a köztudatba, és nyilvánosság elé tárni ezt a témát, de még mindig sok a tennivaló, ahogy ez az Amire nincs bocsánatból is kiderül. Például nagyon fontos lenne meghallgatni az áldozatokat.
„Sokszor fogom ezt még kimondani, mert mindennél fontosabb: a titok patogén”, hangsúlyozza Perintfalvi. A hallgatás elszigeteli a megszégyenített áldozatot, akinek életre szóló, és talán soha be nem gyógyuló sebekkel kell együtt, és egyedül élnie. A szerző tudatosan vállalta azt a missziót, hogy az áldozatok számára lelki támogatást, nem utolsó sorban pedig a hangjuknak teret ad. Már három éve, hogy a témába vágó publicisztikái végére mindig odaírja, hogy bárki megkeresheti őt, aki hasonló traumát szenvedett el, és szüksége van egy teológus értő és szeretetteli meghallgatására. A könyv egyrészt az ő történetük.
Azonban jóval több is ennél. Perintfalvi több fejezeten keresztül foglalkozik a teológiai, pszichológiai és jogi elemzéssel, miközben azt is kifejti, hogy miért olyan veszélyes a spirituális hatalom, miben áll a mocsok-tisztaság hamis mitológiája, és meglátása szerint miért nem akarja az egyház meghallgatni az áldozatokat. A történetek bemutatása mellett részletezi az egyházon belüli spirituális és szexuális visszaélések sokféle arcát, tettesprofilokat állít fel, elemzi azok stratégiáit, miközben megkülönbözteti egymástól a pedofíliát és az efebofíliát.
A könyv teológiai elemzése sokrétű és alapos. Általa az olvasó betekintést nyerhet azokba az önigazoló, hamis tézisekbe, melyekkel a szexuális ragadozók képesek magukhoz láncolni még egy amúgy szabad akarattal rendelkező fiatal felnőttet is. Hát még egy hívő gyermeket. Az áldozatok történetei megdöbbentőek. Végigkövethetjük, hogyan és miért fogadják el a felnőtt közeledését, miért nem tudják érvényesíteni akaratukat, és milyen spirituális érveket hoznak fel a papok, ha arról van szó, hogy behálózzák vagy épp megtartsák az áldozatukat.
Ez egy rendszerszintű bűn, írja a szerző, amellyel szembe kell nézni. Perintfalvi vállalása és könyve (melynek tiszteletdíját teljes egészében az áldozatoknak ajánlotta fel) az első lépések egyike Magyarországon, amelynek eredményeként bízhatunk abban, hogy nálunk is elindulnak az olyan tisztulási folyamatok, amelyekben az áldozatoknak kiemelt figyelem jut. Meghallgatás, megértés, empátia. Hogy a sebek ne csak felszakadhassanak, hanem be is gyógyulhassanak. És az áldozatok lehessenek olyan hangosak, hogy azok is meghallják őket, akik talán épp nekik köszönhetően nem esnek majd bele a hasonló csapdákba. Ugyanakkor pedig legyen büntetése azoknak, akik bűnt követnek el.
