Kertész Erzsi: Éjszakai Kert | Papp Sándor Zsigmond ajánlója
Hol keressen az ember egy eltűnt tómedret? És mit csinálnak az Árnyékban Bujkálók? És mégis hogyan válasszunk két legjobb nyomozó közül? Kertész Erzsi misztikus meseregényében természetesen mindenre fény derül, és még a sötétségtől való félelmünk is elpárolog.
Van valami a levegőben. Ami folyton nyomozók után kiált. Mert csak úgy eltűnnek dolgok. És nem is akárhogy: bűncselekmény gyanúja forog fenn. Nemrég Gerbera Erzsébet szirmai után nyomozott egy nagy csapat élén Pálcika (erről itt olvashat bővebben), most viszont az előkelő és roppant gazdag Senora Cupapanas (ejtsd: Csupapanasz) kerti tavának veszett nyoma annak összes tartozékával együtt. Az ügy nem tűr halasztást, mert a szenyora másnap kerti partit ad (még trónörökösök is érkeznek a szomszédos országból), az illusztris vendégek meg mégsem nézhetik a gyönyörű tó hűlt helyét.
Nyomozót kell tehát fogadni. De mi a teendő, ha a városban két legjobb detektív is van (ami eleve ellent mond a puszta logikának is). Ráadásul két ilyen különböző! A színes egyéniségű Miss Spontán Teória, aki jobbára a megérzéseire, a szimatára hallgat, és a fesztelenség meg a tiritarkaság mintaképe, illetve a tisztaságmániás és puritán Mr. Korrekt Tódor, aki csupa derékszög, és csak a begyűjthető, kézzelfogható bizonyítékoknak hisz. Akinek van egy csepp esze (és nincs sok ideje), az mindkettőt felfogadná. És lám, így is történik, mint a filmeken: két nagyon össze nem illő figura kénytelen együtt, egymásra támaszkodva megoldani az ügyet.
A szálak azonban – még kimondani is szörnyű – az Éjszakai Kertbe vezetnek. Oda pedig csak a legbátrabbak merészkednek be. Hiszen már a környéke is rémisztő. „A Zsák utca kissé komor és sötét, mert az Éjszakai Kertből egy kis éjszaka az utcára is kiszivárog. Illetve, apálykor csak szivárog, dagálykor viszont hatalmas hullámokban zúdul kifelé, így olyankor az orrunkig se látni.” Nem csoda, ha nyomozóhőseinknek is majdhogynem inába száll a bátorságuk. Még szerencse, hogy ott terem Noxnoktisz, a kertmester, hogy beinvitálja őket. Ő lesz az, aki végigkalauzolja a két nyomozót a Kert csodás, mesebeli világában, ahol még az idő is másképpen telik. És olyanokkal találkozhatnak, mint a Rezzenéstelen Pillantású Macska, Rügyeknek éneklők, Varjakat Vigasztalók vagy a Lány, aki a Csillagokat is Lehazudja az Égről.
Vagyis egyre csak gyűl a gyanúsítottak névsora.
Kertész Erzsi rutinos mesélőként elegyíti a felnőtt világ kulisszáit a minden fa mögött varázslatos lényeket sejtő gyermeki fantáziával. És mindezt kellő humorral tálalja, hogy eszünkbe se jusson félni. Még akkor sem, ha már becsuktuk a könyvet, és odakint leszállt az éjszaka. Kimondottan vicces, amikor a precíz Tódor listába foglalja az eltűnt tó elemeit, úgymint 1 db. tómeder, 30 darab szikla (nagyobb vagy egyenlő 20 cm) és így tovább. Vagy amikor kertmester szól hátra az eseményeket megvitató hőseinknek: „– Mi ez a pusmogás? Sutyorognak? Tanácskoznak? Bűnbakot lőnek?”
Ezek azok a pillanatok, amikor a mesét olvasó felnőtt is elneveti magát. De nem csak emiatt szerettem ezt a könyvet, hanem hogy minden ízében ki van találva. Például valahányszor kézbe vettem, jólesett végigsimítani a borító bársonyos papírján, farkasszemet nézni a Rezzenéstelen Pillantású Macskával (tényleg nem pislog). És főként nagyon szerettem, amikor Zsoldos Réka csupaszín rajzai átváltanak, amint belépünk az Éjszakai Kertbe. A monokromatikus képek a maguk visszafogottságával, ha lehet, még jobban elvarázsolják az olvasót, és úgy adják vissza a Kert megannyi csodáját, hogy minden felkonferált, beígért félelmünk tovaszáll.
A nyomozás és a kinti világ „józanságát” jól egészíti ki a Kert titkosságát, misztikumát, ahol bepillantunk a világunkat láthatatlan módon igazgató lények életébe. Megtudjuk, hogyan bújnak elő a rügyek a fagyok elvonulta után, miért nem szomorúak a tavasz első jelére elrepülő varjak, és hogyan váltakoznak az évszakok. Igen, ez az a pillanat, amikor a kalap nem is kalap, hanem egy elefántot lenyelt óriáskígyó. Természetesen az eltűnt tó rejtélye is megoldódik, és úgy zárul a mese, hogy bármikor folytatható. A magunk részéről cseppet sem bánnánk.
KERTÉSZ ERZSI korábbi művei: Ludmilla megoldja; Az átutazó; Állati Vállalat.
