David Quammen: Gazdaváltás | Ács Ferenc ajánlója
A népszerű amerikai szerző, a National Geographic munkatársa a világ leghatékonyabb sorozatgyilkosai nyomába szegődött. Azon vírusokat mutatja be, amelyek állatról emberre kerülve terjedtek el, és olykor hosszú-hosszú évszázadokig vártak a kínálkozó lehetőségre. Az izgalmas nyomozás egyszerre vezet a múltba, laboratóriumok és dzsungelek mélyére, miközben követjük a járványvadászokat, és mindent megtudunk a járványok bonyolult és összetett világáról.
Ha nincs a világjárvány, és a vele járó döbbent tapasztalat, hogy egy ilyen parányi organizmus mennyire sérülékennyé képes tenni egy egész civilizációt és milyen mértékben fel tudja forgatni az életünket, negyedannyit sem olvastam volna a vírusokról. Megmaradtak volna az iskolában egykor hallott, de mára teljesen eltemetett fogalmak között, egy régi anatómiaóra alig felismerhető visszhangjaként. A karanténba vonult könyvkiadás természetesen azonnal reagált, így gyorsan lecsaptak azokra a kiadványokra, amelyek eszünkbe juttatták, hogy történelmünk – néhány békésebb időszaktól eltekintve – folyamatos küzdelem volt a kórokozók előidézte megbetegedésekkel és járványokkal.
Így aztán olvastunk remek regényt a spanyolnátháról: Emma Donoghue művéből (Hívnak a csillagok) megtudtuk, hogy a középkori Itáliában úgy tartották, hogy a betegség kiváló bizonyíték arra, hogy az ég irányítja a sorsot. Influenza delle stelle, mondogatták tehát, vagyis: a csillagok hatása – ebből jött a ma használatos influenza elnevezés. A csillagok tehát ebben a kontextusban messze nem a romantikára utalnak…
A tudományos igényű ismeretterjesztő könyvek tekintetében elég nagy volt a szórás. A tavalyi év legjobb történelmi kiadványait összegző listánkra is felkerült a brit orvostörténész, Mark Honigsbaum átfogó munkája (Világjárványok száz esztendeje), amely az elmúlt száz év leghíresebb járványainak történetét mesélte el politikai és gazdasági szempontból. Illetve arra kereste a választ, hogy mit tehetünk a jövőbéli járványok mérséklése érdekében.
David Quammen könyve viszont egyenesen a járványkutatás szívébe kalauzol el minket, ahol minden egyes gyanús fertőzés felbukkanása legalább olyan izgalmas nyomozást vált ki, mintha a csak a zseniális és mogorva orvos kezdené el felfejteni a szálakat a Doktor House-ban. A Gazdaváltásban az állatról emberre terjedő vírusokról van szó, és mielőtt legyintenének, elárulom, hogy az összes emberi fertőző betegség 60 százaléka ilyen. Kezdve a bubópestistől, ebolán és az AIDS-en át az összes influenzáig, és igen, a koronavírusig. A látványos kivételek közé tartozik a fekete himlő és a járványos gyermekbénulás. Itt ugyanis olyan kórokozóról van szó, amelyek az ember testén kívül életre és szaporodásra képtelen, ezért is volt könnyű ezt a két betegséget (oltással) végleg felszámolni.
Ám a zoonózis (az az esemény, amikor a vírus állatról emberre ugrik át, majd sikerül megbetegedéssel és halállal járó fertőzést kialakítani) egészen más tészta.
Ezek a vírusok ugyanis képesek meglapulni és olykor láthatatlanná válni, majd újult erővel lecsapni.
Megbújnak egy olyan állatban, amelyet nem betegítenek meg, az viszont amolyan természetes gyűjtőtartályként (rezervoár) hordozza őket mindaddig, amíg át nem ugornak az emberre, végzetes láncreakciót indítva el. A természet legmélyén ma is számtalan ilyen ismeretlen vírus várja a megfelelő találkozást, és mivel a mai életmódunk miatt egyre jobban felbolygatjuk az ökoszisztémát, ezért a zoonózis lesz a jövőnk egyik kulcsszava, amiről a 21. században óhatatlanul sokat fogunk még hallani. Írta mindezt a szerző még a koronavírus járvány kitörése előtt.
„Nem a szokásos ijesztgetéshalmaz: Quammen könyvében az oknyomozó újságíró szigorúsága egy krimiíró történetszövésével társul”, írta a mű méltatásában a Science. Ennél pontosabban nem is lehetne összefoglalni azt, hogy miért ilyen ritka élvezetes ismeretterjesztő kötet a Gazdaváltás. Az első fejezetben a nem túl ismert, Ausztráliában felbukkant Hendra-vírus kapcsán mutatja be a folyamatot. Előbb a lovak, majd a velük kontaktusba kerülő két ember megbetegedését, illetve halálát követi nyomon. A vírus izolálása után pedig igazi detektívmunka indul el, amikor a járványvadászok ezernyi Poirot szívósságával felvértezve próbálják kideríteni, hogy milyen állattól (rezervoár) indult el a folyamat, hiszen csak így lehet a járványt és a vírust megérteni.
És a folyamatban benne van az egész történelem. A Hendra-vírus ugyanis észrevétlenül bujkált az Ausztráliában őshonos repülőkutyákban (nagyobb méretű denevér) cirka 20 millió évig.
Az ember mintegy negyvenezer évvel ezelőtt érkezett meg, tehát a kirakós három összetevője – a denevérek, a vírus és az ember – kábé a pleisztocén kora óta éltek együtt békében. Ám történt egy aprócska fejlemény: 1788 januárjában hajókkal megérkeztek a lovak a kontinensre. Alig kétszáz év kellett hozzá, hogy lelegelje a denevér által lepisilt füvet, elszaporodjon benne a vírus, majd átugorjon az emberre. S már kész is a halálos járvány receptje.
A Hendra-vírusból nem lett világjárvány, de lett az ebolából vagy az AIDS-ből. Előbbinél még mindig nincs meg a rezervoár (a gyümölcsevő denevér az első számú gyanúsított), pedig a járványvadászok igen nagy erőfeszítéseket tettek az eredet megtalálására a dzsungel mélyén. Utóbbinál pedig kiderült, hogy a szálak jóval messzebbre vezetnek, mint gondolnánk: a HIV-vírus már 1908-ban velünk lehetett, csupán az alkalomra várt, hogy mikor okozhat nagyobb galibát.
Quermann tehát egyszerre kalauzol el minket a tett (vagyis az első felbukkanás) színhelyére, majd a laboratóriumok mélyére, végül pedig a terepre, ahol számos gyanúsított közül kell lefülelni a megfelelőt – mint a tűt a szénakazalban. A nyomozás kapcsán szinte kész szakértőkké válunk, tisztába kerülünk a legfontosabb alapfogalmakkal, megértjük, hogy mennyire összetett folyamat egyáltalán eljutni a vírus leírásáig, a gazdaváltás folyamatának tisztázásáig, és hogy ehhez hány és hány ember megfeszített munkájára van szükség. A győzelem azonban néha még így is csak időszakos.
Az amerikai szerző könyve leginkább annak köszönheti rendkívüli olvasmányosságát és gördülékenységét (Sóskuthy György fordítása, és Földvári Gábor lektorálása, aki a 2013–2016-os ebolajárvány tanulságaival és legújabb eredményeivel egészíti ki a betegséggel foglalkozó fejezetet), hogy négy szépirodalmi mű is van a háta mögött. Ezért képes remekül jellemezni a karaktereket, izgalmasan felépíteni a sztorit, és kiváló tudományos szakíróként (számos rangos díjjal a háta mögött) kristálytisztán elmagyarázni a bonyolultabb folyamatokat is. Nem véletlenül került fel a könyv a tavalyi év legjobb tudományos munkái közé (az ötödik helyet szerezte meg a tízes listán). A világért sem szeretnénk tovább koptatni a túlhasznált fordulatot, de ha tényleg szeretné érteni, hogy mitől lesz járvány a járvány, akkor ezt a könyvet kell elolvasnia. Gyorsan végez majd vele, mert tényleg nem lehet letenni.
