Anna Lembke: Dopaminkorszak | Falusi Dóra ajánlója
Vajon hány dolgot említenénk, ha a függőségeinket kellene felsorolnunk? Többet is vagy egyet sem? Az amerikai pszichiáter által írt Dopaminkorszak mindenkinek felnyitja a szemét, és előre szólunk: fájni fog a felismerés. Azonban azt is megtudhatjuk, hogy a fájdalom és az élvezet miért jár kéz a kézben, és hogyan lehet elkerülni a modern fogyasztói társadalom csapdáit.
Libri, 267 oldal, 4299 Ft
A 21. századba lépve a fejlett világ lakóinak (vagyis nagyjából négy milliárd embernek) az élete nagyrészt a fogyasztásról szól: táplálkozás, vásárlás, szenvedélybetegségek, a tartalomfogyasztásról már nem is beszélve. Nem is kell (első pillantásra) nagy vagy drámai dolgokra gondolni: a szerző, Anna Lembke pszichiáter, aki egy addiktológiai klinika vezetője is, ugyanebben a cipőben járt a romantikus regények kapcsán, amikor már a munkáját és a családi életét is háttérbe szorította az, hogy kilószámra falta az egy kaptafára megírt szerelmi történeteket.
A modern társadalmakban a túlfogyasztás kényszeres és mindennapos lett, gyakran egyszerre több formában is jelen van egy ember életében. Oka nagyjából bármi lehet: szegénység vagy gazdagság, traumák vagy egyhangúság, de még a genetika is (igen, a függőség az örökítőanyagban is változásokat okoz), épp ezért sem korosztályban, sem társadalmi osztályban nem válogat. Közös nevező az a gazdag és könnyen hozzáférhető kínálat az élet számos területén, amely felvirágoztatja a keresletet. Ez azonban nem ment fel senkit az alól, hogy ne próbáljon meg függőségektől mentesen élni. Ugyanis nem kevesebb, mint a személyes jólétünk a tét az ártatlannak tűnő, ám nagyon is sok időt igénybe vevő mobilnyomkodás vagy a kikapcsolódásnak tűnő, ám valójában gyakran inkább különböző élvezetek hajszolásának álarca mögött.
Bárki lehet függő (FOTÓ: dreamstime.com)
Már a cím (Dopaminkorszak, angolul Dopamine Nation) is jól mutatja a helyzet súlyosságát, egyúttal az írónő mellébeszélés nélküli stílusát. „Halálra ingereljük magunkat”, írja és nagyon gyorsan megragadja a lényegi kérdéseket, majd végigvezet minket azon az úton, ahová az önmérséklet nélküli életmód vezet. Lembke a praxisából vett példákkal minden bugyrot megmutat, ahová a fogyasztói társadalom lökhet bennünket. Ami azonban az igazán félelmetes – egyúttal amiért a könyv annyira olvasmányos is –, hogy miképp jutottak el eddig a pontig a páciensei. Talán nem meglepő módon senki sem született függőnek (bár sajnos erre is lehet példa), sőt a környezetük gyakran nem is tud arról, hogy miben szenvednek. „Voltaképp felzabáljuk magunkat”, írja Lembke, és ezt nem csak direkt, hanem átvitt értelemben is így érti.
„Az okostelefon modern korunk injekciós tűje, amely a digitális dopamint éjjel-nappal szállítja az online generáció idegpályáira” mutat rá annak kapcsán, hogy mennyire hétköznapi dolgok használata is elhatalmasodhat rajtunk.
„Halálra ingereljük magunkat”
Megismerhetjük többek között egy maszturbálásfüggő, gyógyszerfüggő, marihuánafüggő, alkoholfüggő, és ahogy már írtam, a szerző saját példáján keresztül, egy szerelmesregény-függő történetét, miközben a legújabb tudományos eredmények olvasmányos bemutatásával rámutat, hogy mennyire ugyanazok a biokémiai folyamatok zajlanak minden különböző esetben az ember agyában. A képlet ugyanaz, csak a forma más.
Lembke azonban nem csak sokkol, segít is: több módszert is bemutat, amelyekkel kordában tarthatjuk fogyasztási ingerünket. (A kötet Bujdosó István fordítása és Darida Benedek szerkesztése.) Elöljáróban csak annyit, hogy ha megértjük, hogyan működik agyunk élvezet és fájdalom kapcsolata, milyen hatással van személyiségünkre a radikális őszinteség és a proszociális szégyenérzet, akkor máris sokat tettünk azért, hogy a mindenhol jelenlévő függőségeket felismerjük és változtassunk rajtuk. De nem szpojlerezek, mert a Dopaminkorszakot kamaszoktól kezdve az idősekig mindenkinek érdemes végigolvasnia.
