KÖNYVTERASZ
A Goncourt Akadémia bejelentette, hogy a koronavírus járványa miatt idén határozatlan időre elhalasztják a neves irodalmi díj győztesének november 10-re tervezett bejelentését. Így nyilvánítják ki a kényszerűségből bezárt könyvesboltokkal való szolidaritásukat.
A zsűri ezzel a lépéssel fejezte ki a támogatását a könyvkereskedelem bezárásra kényszerített (a döntés bevezetése ellen korábban már felszólalt) legkisebb láncszemei iránt – írja a Le Figaro. Franciaországban ugyanis a COVID-19 miatt október 30-tól általános karantén lépett életbe, és csak a legfontosabb termékeket árusító üzletek és szolgáltatási egységek lehetnek nyitva, természetesen azok is szigorú szabályok betartása mellett.
A döntés példaértékű, és jól mutatja a franciák összetartását: nem akarják, hogy a nyertes bejelentésével a bolti értékesítésből élő kiskereskedők elől minden hasznot elvigyenek az olyan internetes óriások, mint például az Amazon. Bár a díj csak szimbolikus, 10 eurós pénzjutalommal jár, a presztízse olyan nagy, hogy a győztes regényből átlagosan minimum 150 ezer példányt adnak el csak Franciaországban.
Csatlakozott is a Goncourt döntéséhez a többi nagy, nemzetközi figyelmet kapó francia irodalmi elismerés is: az Interallié, a Renaud, valamint a Francia Akadémia Nagydíjának (Le Grand prix du roman de l’Académie) zsűrije.
Mindközül a legrangosabb és legismertebb azonban a Goncourt-díj, amelyet 1903 óta ítélnek oda az előző évben megjelent legjobb szépirodalmi prózai műnek. A díjat Edmond Goncourt és testvére, Jules alapította, azzal a céllal, hogy ellensúlyozza a hivatalos akadémiai elismerés presztízsét. Egy író csak egyszer nyerheti el a kitüntetést, azonban mégis előfordult, hogy valaki kétszer is megkapta. Igaz, tévedésből. Romain Gary litván származású francia író először 1956-ban, a Les racines du ciel című regényéért kapta meg a díjat, majd 1975-ben a szintén általa jegyzett, csak épp Émile Ajar művésznévvel publikált La vie devant soi (magyar fordításban Előttem az élet címen jelent meg több kiadónál is) újra kivívta az Akadémia elismerését. Anélkül, hogy tudták volna, hogy ki rejtőzik az álnév mögött.
Bár Gary, azaz Ajar visszautasította a díjat, Hervé Bazin, az Akadémia akkori elnöke kijelentette: „A Goncourt-díj olyan, mint a születés vagy a halál: sem elfogadni, sem elutasítani nem lehet.” Később aztán Gary a saját álnevének történetét is megírta a Vie et mort d’Émile Ajar című könyvében, amely azonban már csak egy évvel halála után, 1981-ben jelent meg.
Bár 2012-ben Bejrútban, 2015-ben pedig a tuniszi Bardo múzemban – így emlékezve a szélsőséges iszlamista merénylet áldozataira – hozták nyilvánosságra a döntésüket, a tíz tagú döntőbizottság hagyományosan egy párizsi étteremben jelenti be a győztest. Ezért a humoristák abroszakadémiaként vagy morzsaakadémiaként is emlegetik őket.
2019-ben Jean-Paul Dubois nyerte el a rangos kitüntetést a Tous les hommes n’habitent pas le monde de la même façon című regényével. 2020-ban a következő, döntőbe jutott művek valamelyike érdemelheti ki az elismerést: Djaïli Amadou Amal regénye (Les Impatientes), a szerző 1975-ben született Kamerunban, ahol 17 évesen kényszerházasságot kellett kötnie, és öt év után sikerült csak elválnia, azóta feminista és nőjogi aktivista. Első regénye 2010-ben jelent meg Walaande címmel. Ma is szülőhazájában, Doualában él.
A párizsi Hervé Le Tellier műve (L’Anomalie), aki 1957-ben született, matematikus és nyelvész diplomája megszerzése után lett újságíró, majd író. Finalista még Maël Renouard alkotása (L’Historiographe du Royaume) is. Renouard a párizsi Sorbonne Egyetemen tanított filozófiát, emellett fordít és ír, valamint 2014 óta a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének (L’Ordre des Arts et des Lettres) lovagja. Továbbá az 1976-ban született lyoni író és képzőművész, Camille de Toledo regénye (Thésée, sa vie nouvelle).
Magyarul is szívesen olvasnánk őket.
