Hogyan ne veszítsük el egymást

Erica Dhawan: Online testbeszéd | Falusi Dóra ajánlója

Ami egy beszélgetés során szinte magától megy, olyan nehéz lehet az online világban, képernyőn keresztül: az árulkodó gesztusok, a mimika, vagyis a testbeszéd értelmezése. Pedig ma már számos félreértés elkerülhető a helyesen használt online kommunikációval. Az indiai származású Erica Dhawan könyve abban segít, hogy ne veszítsük el a kapcsolatainkat és munkahelyünket a digitális forradalom idején.

Még egy fontos dolog, ami a pandémia miatt vált megkerülhetetlenné a mindennapokban. A világjárvány kitörése után kapcsolatok és munkahelyek alakulhattak ki vagy szűnhettek meg, működtek jól vagy rosszul az online testbeszéd és kommunikáció helyes használata és értelmezése függvényében. Ennek jelentőségét addig tudtuk csak figyelmen kívül hagyni, amíg kapcsolataink jelentős része át nem került (sok esetben teljes mértékben) az online térbe.

Előnnyel indultak azok, akiknek életében már korábban is gyakori eszköz volt a videós megbeszélés vagy a chat. A covid előtti időkben azonban ők voltak kisebbségben, és még ők sem feltétlenül helyeztek akkora hangsúlyt az online kommunikáció íratlan szabályainak ismeretére, mint amekkorát ez a mindenkit érintő, hirtelen jött szükséghelyzet igényelt. Hiszen a legközelebbi személyes találkozó során úgyis tisztázhatók az esetleges félreértések.

Azokból ugyanis van bőven.

Már csak azért is, mert a megfelelő szavak és nyelvi formulák használata mellett van valami, ami még többet elmond a partnerről – a testbeszéd. A személyes találkozás során fel sem tűnik, mennyire hagyatkozunk a hangok és a mozgás árulkodó jeleire, pedig azt, amit mond nekünk valaki, igazából azzal együtt értelmezzük, ahogyan mondja. A metakommunikáció és a nonverbális kommunikáció jelentőségével könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik.

Beszélgetés során ösztönösen figyeljük a másik hangsúlyát és testbeszédét: tekintet, mimika, gesztikuláció, testtartás. És akkor még nem beszéltünk a térközről, amely az intim zónától a nyilvános zónáig terjedhet, és jelentőségét mindenki megtapasztalta már. A világjárvány miatt azonban nem használhattuk ezeket a tudattalan mankókat, miközben mind a személyes, mind a munkahelyi vagy iskolai kapcsolatainkat fenn kell tartani.

Mindannyiunk számára új nyelv a digitális kommunikáció, amely huszonöt évvel ezelőtt még csak nem is létezett. Míg a nonverbális kommunikációra ösztönösen ráérzünk, az online testbeszédet nem ússzuk meg tudatosság, vagyis tanulás nélkül. Jó hír azonban, hogy ha jól csináljuk, akkor – pandémia ide vagy oda – még nyerhetünk is vele.

Sok könyv foglalkozik a minél hatékonyabb párbeszéd mikéntjével, ennél már jóval kevesebb az online kommunikációval. Erica Dhawan személyében az egyik leghitelesebb szerzőtől olvashatunk az utóbbi minden apróságáról, ráadásul gördülékeny és szórakoztató stílusban.

Felnőtt koráig nem sokan gondolták volna róla, hogy egy napon a világ legsikeresebb vállalatainak fog majd segíteni kommunikációs problémáik megoldásában.

Családja Indiából települt át az Egyesült Államokba, így sokáig még új hazájában is csak a pandzsábit (egy hindihez közeli nyelvet) beszélte, és az indiai szokásokat gyakorolta. Nem túl szerencsés kezdés ez egy angol nyelvű és kulturális, ráadásul konzervatív elveket valló, fehérek lakta környezetben, pláne a 9/11 utáni években. Ugyanakkor semmilyen érzelmi kötődést nem érzett India iránt, még akkor sem, amikor családlátogatásra utaztak el a világ másik felére, ahol (bár ugyanúgy nézett ki, mint távoli rokonai) rajta kívül senkit nem hívtak Ericának.

Egész gyerekkora a beilleszkedésről szólt, ám végső soron épp ez alapozta meg azt a készségét, amelyet később már tudatosan fejlesztett tovább. Ahogy ő írja: „két kultúra között elakadva elindultam önmagam felé”. Iskolaévei alatt inkább megfigyelő volt, semmint résztvevő, és miközben akcentusos angolja és rossz hindi nyelvjárása miatt kereste helyét a korosztályában, kénytelen volt az emberek testbeszédét megfigyelni, méghozzá a lehető legaprólékosabban. „Ez jelentette a kulcsot a körülöttem lévő idegen világok megértéséhez.”

A nonverbális jelzések dekódolása végül annyira magabiztossá tette, hogy a hivatásának is ezt választotta, nem kevés sikerrel. Erről tartott előadásokat a Harvard és az MIT egyetemeken (amelyeken maga is diplomázott), felszólalt a Világgazdasági Fórumon, majd miután megalapította a saját cégét (Cotential), olyan vállalatok és intézmények kérték ki tanácsát, mint a Bank of America, The Walt Disney Company, FedEx, Coca-Cola, Pepsi, Pfizer, Nike, Mercedes, sőt még az amerikai hadsereg is.

Nem véletlenül. Dhawan ugyanis a saját kárán tanulta meg mindazt, amit ma már professzionálisan tanít annak érdekében, hogy gyorsan fejlődő világunkban kialakítsuk és megerősítsük a 21. századhoz elengedhetetlen együttműködési készségeket. A könyvében felsorolt példákat és összefüggéseket olvasva rengeteg „aha-élmény” éri az olvasót. Megtudja hogyan kell értelmezni helyesen a magán vagy üzleti email-ek, sms-ek, konferenciahívások révén kapott üzeneteket, és fordítva: azt is, hogy mi magunk hogyan legyünk ugyanitt egyértelműek és hitelesek. Hiszen, ahogy írja is, „a lényeg az, hogy egész életemben hittem, hogy az empátia és a bizalom lényege nem abban áll, amit mondunk, hanem ahogy mondjuk.”

A technológia mint kapcsolattartási forma egyfelől felbecsülhetetlen segítség lett, ugyanakkor nagyon is feszélyező tud lenni. A félreértett „online testbeszéd” még a legközelebbi ismerősök között is kellemetlenségeket okozhat.

Dhawan könyvéből megtudhatjuk, milyen a jó online testbeszéd a különböző generációk és nemek között mind a munkahelyen, mind a személyes kapcsolatokban. Ám több ez, mint puszta tárgyalástechnika. Mert akárhogy is viszonyulunk az online kapcsolattartáshoz, a 21. században ez már visszavonhatatlanul az életünk részévé vált. Így mindenkinek ajánljuk ezt a könyvet, aki a legtöbbet akarja kihozni belőle.