Sophie Blitman: Irány az Északi-sark! | Falusi Dóra ajánlója
Izgalmas dimenzió az interaktív könyvek világában, amikor a kis olvasó vagy hallgató maga dönt a történetszál alakulásáról. Az Irány az Északi-sark! ehhez a remek kikapcsolódáshoz még hasznos tudást is rendel, amikor gyermekünk egy nemzetközi expedíció tagjaként vághat neki a jégmezőknek.
A szerző, Sophie Blitman majdhogynem az igazi kalandokat megidéző szintre emelte az interaktív olvasás élményét az Irány az Északi-sark! című könyvében. Az északi pólust megcélzó felfedezőút legfiatalabb, de annál lelkesebb tagjaként csatlakozhat a kis olvasó (vagy hallgató) az épp induló nemzetközi expedícióhoz, amelynek célja, hogy jobban megismerjék ezt a szélsőséges vidéket, megfigyeléseket végezzenek és adatokat gyűjtsenek. Természetesen kis hősünk aktív részvételével.
A történetet ugyanis szó szerint az olvasó (vagy hallgató) döntései alakítják. A könyvben található egy- vagy kétoldalas, szám szerint 93 fejezet mindegyikének végén ugyanis több lehetőség közül lehet kiválasztani a számunkra legszimpatikusabb döntést, és annak alapján görgetni tovább a cselekményt. Például a 19. fejezetben kiderül, hogy ott, ahol épp elhajózik a csapat, a GPS szerint jégmezőnek kellene lennie. Az oldal alján két opció közül lehet választani: hősünk vagy felkeresi az egyik csapattagját, hogy kifaggassa a jégmező eltűnéséről, vagy egy másik társához fordul, hogy az évszakok sarkvidéki hatásairól tudjon meg többet. Mindkét történetszál tovább indázik, így a felfedezőkönyvet többször is elkezdhetjük olvasni, mindig valami újra bukkanunk. Épp ezért oldalszámok sincsenek benne, csupán a fejezetek alapján lehet tájékozódni.
Azonban vannak témák, amelyek megkerülhetetlenek. A könyv egyik nagy előnye épp ebben rejlik: az információkat fokozatos adagolja, és mindig épp csak annyit, amennyit a gyermek hallani szeretne. Például megtudhatjuk, hogy miként riasztják el a táborhoz túl közel merészkedő jegesmedvéket, mit jelent a globális felmelegedés és mi köze ennek ahhoz, hogy mekkora egy rénszarvas, vagy hogy kik azok az inuitok.
A könyv felépítéséből és a remek stílusból (a fordítás Koós Eszter munkája) adódóan ezek az információmorzsák szinte feltűnés nélkül gazdagítják a tudásunkat. Saját hat és fél évesünk kapcsán az a tapasztalatunk, hogy a legnagyobb élményt a könyv különleges struktúrája adja. Izgatottan várta a döntéshelyzeteket, kíváncsi volt, hogy milyen helyzetet hoz a következő lépés, és nagyon büszke volt magára, amikor egy-egy választása hasznosnak bizonyult az expedíció szempontjából.
Persze itt nem igazán lehet rosszul dönteni: mindegyik fejezetben számos érdekességet tudhatunk meg erről az elsőre kietlennek tűnő jégvilágról.
Azzal azonban számolni kell, hogy ezen a veszélyes helyen minden döntésnek következményei lesznek. Ezért mind az élelmiszert, mind az erőnket jól be kell osztani, hogy az extrém időjárás ne fogjon ki az expedíció tagjain.
Arra például biztosan senki sem gondolna, hogy egyes táborhelyeken majd felváltva kell őrködnie valakinek, és csak négy órát lehet egy nap aludni. Vagy hogy milyen rémisztő lehet egy hatalmas jégtorlasztól elakadva várakozni egy kis vitorláson.
A kezdők tapasztalatlansága az olvasót sem kíméli: bizony lesz majd olyan pillanat, amikor teljesen kiborul…
A küldetés ráadásul több ok miatt is véget ér(het), ilyenkor azonban el lehet kezdeni elölről, hogy más döntésekkel már egy egészen új történetet írhassunk. (A sorozat első darabja – Philippe Nessmann Irány a Mars! – kapcsán az derült ki, hogy milyen űrhajós válhatna belőlünk, illetve mennyire ismerjük a természettudományok űrhajózással, és a Mars felszínével kapcsolatos törvényeit.)
Az északi-sarki expedíció tagjaként nagy adag kíváncsiságra, és még több bátorságra lesz szüksége a merész kalandoroknak, és ezt a szerző nagyon is komolyan gondolja. Már az első fejezet végén figyelmeztet: „ha rettegsz a nagy hidegtől, csukd be gyorsan a könyvet”. Persze ettől még nyugodtan győzhet a kíváncsiság, megéri.
