Közös kincseink

Zalka Csenge Virág: A varjúherceg | Falusi Dóra ajánlója

Miért izgalmas az amerikai Fehérlófia, a dél-afrikai Hamupipőke vagy az indiai Csipkerózsika? Mert hirtelen rádöbbenhetünk arra, hogy nem csupán a világgazdaság kilengései vagy az éghajlatváltozás problémái kötnek össze minket, kíváncsi mesehallgatókat. Zalka Csenge Virág újabb válogatása a világ mesekincsének végtelen és lenyűgöző gazdagságából nyújt tanulságos ízelítőt.

Miközben a világ legkülönbözőbb pontjairól válogatja össze a magyar olvasók számára legérdekesebb meséket, Zalka Csenge Virág igazi kultúrtörténeti utazást is kínál. Régész szakmáját hagyta hátra, hogy hivatalos nemzetközi mesemondó legyen, és azóta az eredeti hivatásához elengedhetetlen aprólékossággal szelektálja, hasonlítja össze, elemzi, és meséli el a világ történeteit. De még valami többet is. Ahogy ő maga írja a most megjelent A varjúherceg című kötetében: „Azért is szeretem felhívni az emberek figyelmét a mesék sokféleségére, mert a mai világban végtelenül fontos korán megismerkedni a gondolattal, hogy egy történetnek többféle változata is lehet.”

És hogy miért olyan izgalmas dolog az, hogy a népmeséknek számos verziója van világszerte? Két okból is. Egyfelől a könyvet olvasva önkéntelenül is megfogalmazódik bennünk egyfajta közösségérzet a világ más népeivel. Rádöbbenünk, hogy egészen más dolgok is összekötnek minket például egy izlandi vagy egy afrikai ember tásunkkal, mint a világgazdaság vagy az éghajlatváltozás problémája. Valami más, ösztönös és ősi ismeret ez, amelynek eredete ugyan ködbe vész, a felismerése mégis borzongató tud lenni.

Így van ez a csillagos égbolt köré szőtt mítoszok kapcsán is, ahogy azt a Csillagok meséi című, meseszép grafikákkal illusztrált válogatásból is már megtudhattuk, amelyről bővebben itt olvashat. És így van ez az amerikai Fehérlófia, a dél-afrikai Hamupipőke, vagy indiai Csipkerózsika történetét olvasva is. Ki gondolná például, hogy A szépség és a szörnyeteg meséjének nagyon is köze van a görög mitológiához (ez a több mint négyszáz évvel ezelőtt lejegyzett Marcipán királyfi című török mese kapcsán derül ki)?

Másfelől azért is izgalmas a variációk felfedezése, mert a különböző kultúrák nyomot hagynak a mesékben is, és az apró változások gyakran helyezik új megvilágításba a már ismert történeteket. Zalka válogatásának egyik fontos tanulsága, hogy nincs tipikus: rendkívül ritka, hogy egy mesetípus csak egy kultúrában létezzen, mert nagyon is magán viseli az adott kulturális közeg jegyeit. Például Magyarországon nádszálból, tojásból és tölgyfaágból válik tündérlány, a mediterrán országokban pedig narancsból vagy fügéből.

Emellett már a korábbi köteteiben is felhívta a figyelmet két fontos tényezőre. Az egyik a mostohaszülők kérdése. Kiemelt szempontja volt ugyanis, hogy a magyar népmese világában oly meghatározó szereplőt „rehabilitálja”. Vagyis egyértelművé tegye: nem mindenhol jelent negatív szerepet a „mostohaság”, sőt. Sok esetben épp ő az, aki akár az életét kockáztatva is segít fogadott gyermekén. A skót Aranyfa és Ezüstfa című, Hófehérke-típusú mese kapcsán pedig az is kiderül, hogy a Hófehérke korábbi verziójában nem gonosz mostoha szerepelt, hanem bizony az édesanya bánt így a saját gyermekével, csak a Grimm testvérek jobbnak látták ezt a részt megváltoztatni.

A másik fontos válogatási szempont pedig az volt, hogy milyen neműek a mesék hősei. A varjúhercegben tíz fiú és tíz lány főhőst felvonultató történet szerepel, valamint öt olyan, amelyben közösen állják ki a próbákat. A kalóz királylány című korábbi kötetében (amelyről itt olvashat bővebben, a szerzővel való beszélgetésünket pedig itt) kifejezetten olyan meséket gyűjtött össze a világ minden tájáról, amelyekben bátor, cselekvő és megalkuvást nem ismerő lányok a főszereplők. A mostani válogatásban is találunk olyan izlandi mesét, ahol lány ment meg királyfit (A királyfi és a trollok). Egy afrikai, pontosabban kameruni meséből pedig megismerhetjük a tipikus lányos vagy női mesének gondolt Hamupipőke fiús változatát (A boldogtalan fiú).

Neki homokból kell babot válogatnia, míg idősebb mostoha fivérei a szomszédos törzsfőnök öntudatos lánya elé járulnak, hátha őket választja férjének. Itt a már elhunyt édesanya segít a gyermekének, hogy ő is elmehessen. A történet szintén happy enddel végződik, előtte azonban az édesanyának van még egy hasznos tanácsa, amely a nálunk elterjedt Grimm-féle változatban nem szerepel (nem szpojlerezek). A fiú ugyanis, bár már beköltözött szeretett felesége otthonába, mégis boldogtalan.

Ennek a verziónak is van egy másik, jelentős üzenete: itt a hangsúly nem az anyagi előnyökkel járó házasságkötésen van, mint az általunk ismert történetben, hanem az anyán, aki még a síron túlról is képes támogatni a gyermekét. Apró változás, de mennyire más a jelentősége! De elolvashatjuk a Csipkerózsika indiai változatát (A kis Szúrja Bai) is, amelyet még a híres orientalista, Vámbéry Ármin fordított magyarra a 19. században, és szintén mélyebb tartalma van az általunk ismert verziónál.

A kötetbe négy olyan mesét is beválogatott, amelynek főszereplői állatok. Kirgizisztántól Jamaicán keresztül Malajziáig tartó nemzetközi kutatása során figyelt fel Zalka arra, hogy az egyik leggyakrabban előforduló mese az állatok versenyfutásáról szól, csak épp más-más szereplőkkel. Emellett a magyaron kívül indiai, spanyol és mexikói kultúrákból mutat be olyan meséket, amelyekben a bajba jutott fivérek állatokká változva várják a szabadulást – jellemzően a legfiatalabb testvérüktől.

Zalka mindegyik meséhez megírta a nem kevésbé érdekes háttértörténetüket is. Ilyen például az egyik legkorábbi, kétszáz évvel ezelőtt lejegyzett magyar népmese (Halászmese) gyűjtésének részletei. Megtudhatjuk, hogy milyen típusok léteznek, milyen nemzetközi katalógusrendszerük van, vagy hogy mi az a dilemmamese. Mindezt pedig – ahogy korábban is – Herbszt László lenyűgöző illusztrációi egészítik ki.

Nincs klasszikus népmesekánon, hangsúlyozza Zalka, ez csupán a modern könyvkiadás eredménye. „A világ mesekincsének végtelen, lenyűgöző gazdagságát” mindenkinek érdemes felfedeznie, mert sok meglepetést tartogat a nagyobbaknak is.

ZALKA CSENGE VIRÁG legutóbbi művei: A kalóz királylány; Széltestvér és Napkelte; Ribizli a világ végén.