Balázs Imre József: MadárÁBÉCÉ | Falusi Dóra ajánlója
Nem is lehetne aktuálisabb egy madarakról szóló verseskötet máskor, mint tavasszal, amikor a természet – világjárvány ide vagy oda – napról napra egyre élénkebb és színesebb. Balázs Imre József hiánypótló kötete igazi csemege a költészet és a madarak kedvelőinek. Kisgyereke(se)k előnyben!
A szerző édesapjának ajánlja a könyvet, aki megtanította őt a madarakra figyelni. És valóban, milyen sokat is tud jelenteni egy ilyen élmény! Nekem még a nagyapám mutatta meg jó pár évtizeddel ezelőtt az augusztusi hőségben a szekszárdi szőlődombok fölött, a villanydróton gyülekező fecskéket: az Afrikába vezető hosszú útra készülődtek. Később, már nagyvárosban élő szülőként csak korlátozott lehetőségeim maradtak arra, hogy a minket láthatatlanul is körülvevő madarakat megmutassam a kisfiunknak.
Bár nagy segítségemre volt ebben Orbán Zoltán Madárbarátok nagykönyve, vagy a klasszikusnak számító Schmidt Egon ornitológus Madarakról mindenkinek című albuma, majd pedig egy remek, magyar fejlesztésű madárhatározó mobiltelefonos alkalmazása is. De a kortárs irodalmat rendszeresen figyelő szülőként mégis hiányérzetem volt. Most azonban Balázs Imre József a gyerekirodalom képviseletében végre egy egész könyvet szentelt negyven madárfaj bemutatásának. Méghozzá versben!
A MadárÁBÉCÉ igazi kárpát-medencei kavalkád: feltűnik benne a hantmadár, citromsármány, bodzapinty, nagy goda, de a – nevük alapján talán már ismertebb – dolmányos varjú, búbos banka, fekete rigó, csíz, és az uhu is.
Nem tudom, ki vagy kik nevezték el az egyes fajokat, de néha szinte sajnálom, hogy a kilétük a feledés homályába vész.
Hiszen az általuk életre hívott zsezsének, őszapónak, lappantyúnak, zöld küllőnek vagy épp a csuszkának már a neve is derűs mosolyra késztet. Balázs pedig remekül használja ki az ebben rejlő lehetőségeket. A dallamos sorokat sok humorral teszi még emlékezetesebbé: „Nem érdekel ma a színpad, a vitrin – / küllő leszek egy zöld biciklin.”
Ezek az elragadó madarak azonban nem csak a nevükkel hódítják meg a kíváncsi olvasót, hanem a pompás tollazatukkal is, amelyeket Kelemen Kinga szemet gyönyörködtető illusztrációi révén csodálhatunk meg. A madarak ábrázolása részletgazdag és valósághű, míg a háttér mesebeli, néhol misztikus motívumokat rejt, a kettő pedig kölcsönösen erősíti egymást. A kötet felépítése is abszolút gyerekbarát: kifejezetten jó ötlet volt az ábécé szerint rendezni a madarakat, valamint minden oldalon még külön, amolyan lapalji „iniciáléként” is kiemelni a fajok kezdőbetűit. A betűtanulás és a madárnevek összekapcsolása így még az első osztályosok otthoni tanulását is megkönnyítheti.
Balázs nem spórol a humorral sem: „Vannak az izlandi kercerécefélék, / kedvenc idejük a szombat este fél hét”, vagy „A fekete harkály, ha mindene meglett, / mélyít az odúhoz még egy termet. / Házi stúdió a régi álma, s egyre javul a dobtechnikája.” Miközben megfontolandó tippet ad például az ökörszemmel kapcsolatban – természetesen rímekbe szedve: „Ha nem tudnád, hogy hányas a mérete, / elég-e neki egy távcső belseje, / rendezz be neki egy távcsőfészket, / s jól látszik, ha nagyítva nézed.”
Bár az is elgondolkodtató, hogy vajon kinek lenne inkább szüksége egy lexikon-félére, hiszen „Ahányféle embert kell látni egy csíznek, / örülne egy emberhatározónak”. Az azonban biztos, hogy mi még mindig keveset tudunk ezekről a csodálatos kis élőlényekről, sőt legtöbbször észre sem vesszük, hogy köztünk élnek. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy behallatszik az otthonunkba a madárcsicsergés, akkor előbb-utóbb az is kiderül, hogy milyen faj örvendeztetett meg minket, de érdemes kicsit kutakodnunk is: hátha többet is megtudunk róla.
Ebben lehet remek kalauzunk a MadárÁBÉCÉ, amely egyrészt két műfaj (vers és képzőművészet) pompás találkozása, másrészt a két-három versszakos költemények mondókaként is remekül helytállnak: „Rajban szállnak a pásztormadarak, / bújnak előlük a sáskák, bogarak. / Ha gyümölcs illatát hozza a jó szél, / elszürcsölnek egy lédús koktélt.” A kötet végén madárlexikon is segíti az ismerkedést, a rövid szócikkekből megtudhatjuk a bemutatott fajok külső jegyei mellett azt is, hogy hol élnek, és mivel táplálkoznak. Viszont addig is érdemes megjegyezni Balázs sorait: „Ha hangot keresel az örömnek, / mindig követ egy vörösbegy.”
BALÁZS IMRE JÓZSEF legutóbbi művei: Üvegfej és homokóra; Kirándulás a felhőben; Ezeregy mondat.
