Orvos-Tóth Noémi: Szabad akarat | Ács Ferenc ajánlója
Talán nincs is kínzóbb kérdés annál, hogy mennyit is érek én valójában. Főként egy olyan országban, ahol előszeretettel hangoztatják, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. Orvos-Tóth Noémi a nagy sikerű könyve, az Örökölt sors után most a pénzhez való viszonyulásainkat és az önelvesztés, alkalmazkodás kérdéseit járta körül érdekfeszítő esetekkel.
Egyszer éreztem magam igazán szegénynek. Egy nyaralás alkalmával egy délután erejéig elkeveredtünk Monte-Carlóba, és ha már ott voltunk, természetesen megnéztük a híres kaszinót, meg az utcát, ami a leghíresebb márkák üzleteivel vezet a kikötő felé. Azok addig vannak nyitva, amíg a játéktermek, hogy a szerencsés nyertes azonnal vehessen valamit szíve választottjának. Néztem a kirakatokat, amelyekben a legapró tárgy is annyiba került, mint több havi fizetésem, pedig akkor speciel nem kerestem rosszul. Én legalábbis elégedett voltam. Meg persze láttam az elsuhanó csodaautókat. És akkor hirtelen, magam sem tudom miért, de elöntött a szégyen. A kisebbrendűség érzése: én itt nemhogy labdába nem rúghatnék, de még a pálya közelébe se engednének.
Rég nem jutott eszembe ez az érzés, ám ahogy egyre jobban belemerültem a klinikai szakpszichológus és tanár, Orvos-Tóth Noémi új könyvébe, megint előjött ez az élmény. Nem véletlenül. A pénz témája életünk egyik megkerülhetetlen kérdése, ugyanakkor a hozzá való viszonyunk ritkán kap kellő figyelmet, baráti társaságban is csak szőrmentén kerül elő. Sőt „a terápiás szobák védettségében is csak vonakodva merünk beszélni” róla, hiszen még a szexualitásnál is nagyobb tabu. Holott a vagyoni helyzetünk, főként a nincstelenség és a reménytelen szegénység generációkon keresztül adhatja tovább a bizonytalanság mindent meghatározó érzését. Ezért is adhat nagy segítséget a pénzügyi családfa felállítása a gondok feloldásában.
Jó tudni azt is, hogy a párkapcsolatokban az anyagiakkal kapcsolatos civakodások állnak a dobogó legfelső fokán. Ám nem csupán ez a leggyakoribb vitatéma, de a legveszélyesebb is.
Kutatások igazolják – 4500 pár adatait elemezték –, hogy a pénz körüli viták a válás legbaljósabb előjelei. Akik emiatt kapnak rendszeresen hajba, azok nagyobb valószínűséggel szakítanak, mint azok, akik a gyereknevelésen, az anyós-após kérdésen vagy a szex körüli problémákon rágódnak. Ráadásul ez független az adott pár jövedelmi viszonyaitól. A pénz kérdése emellett számos lelki sérülés vagy hiedelem formájában gyűrűzhet még be életünkbe.
A Szabad akarat című könyv két nagyobb, és egy kisebb tömbjéből az első foglalkozik a pénzzel kapcsolatos lelki elakadásokkal, a másik a nem kevésbé fontos önelvesztés, alkalmazkodás, kötődés problémáját járja körül, az utolsóban pedig az önismereti munkához kapcsolódó technikákról és „erőforrást jelentő tényezőkről” esik szó. Számomra az első tűnt igazán húsbavágónak: a leírt esettörténetek kapcsán sok minden tűnt ismerősnek, így annál nagyobb érdeklődéssel merültem el én is a szereplők múltjában, hogy megtaláljuk a kulcsot a jelent megnehezítő problémákra.
Akárcsak a boldogsághoz, úgy a boldogulás lehetséges útjaihoz is számtalan elképzelés kapcsolódik, amelyeket hiedelmek formájában adnak tovább a családtagjaink olykor nemzedékeken át.
Egy-egy velősebb mondatba, tanulságba vagy akár tudattalan reakcióba csomagolják saját tapasztalataikat, és azokat mantraként ismételgetve érik el, hogy már gyerekként belénk rögzüljön a pénzhez, vagyonhoz fűződő viszony.
Gábor például több százszor hallotta otthon a szentenciát: „Tisztességes munkából márpedig nem lehet meggazdagodni”. Ősökön keresztül érkezett el hozzá ez az élettapasztalat, napszámosokon és szorgos gazdákon keresztül, miszerint a reggeltől estig tartó kemény munka csupán a tisztes megélhetéshez elég, ami valakinek ezen felül jut, abban biztos van valami huncutság, és semmi köze a becsülethez. Igen ám, de Gábor nem maradt a falusi gazdaságban, nem vitte tovább ezt a munkát, hanem informatikusnak állt, és csakhamar annyit keresett egy hónapban, mint a szülei fél év alatt. A konfliktus innentől kezdve már csak idő kérdése volt.
Péter pedig a szégyen miatt lett sikeres vállalkozó. Kamaszként nagyon érdekelte a zene, megtanult gitározni, a barátaival még egy zenekart is alapított. Érettségi után kimentek Németországba, és ott kerestek nem is kevés pénzt utcazenéléssel. Egy nap egy elegáns, öltönyös férfi hanyagul száz márkát dobott a kalapba, ám a tekintetéből csak úgy sütött a végtelen szánalom. Ez olyan szégyenérzettel töltötte el Pétert (a szakirodalom külön szót alkotott erre: moneyshame – a pénzzel, vagy inkább annak hiányával kapcsolatos szégyen), hogy abbahagyta a zenélést, és már másnap felült a hazatartó vonatra. Ettől kezdve nem érdekelte más, csak a pénz, amíg gazdag és sikeres üzletember nem lett. És boldogtalan. És rákos.
Taglalja azt is, hogy vajon mi állhat a kényszerű és teljesen indokolatlan vásárlások mögött? Vagy amikor valaki rongyrázósabb, vagy épp szerényebb költségvetésű esküvőt akar? Hogyan törhet ránk a státusszorongás? Ez utóbbi szintén nem lebecsülendő: kutatók igazolták, hogy azok a feladatok emelik meg leginkább a stressz-szintünket, amelyekben megjelenhet a „társas értékelés általi fenyegetettség”. Vagyis ahol leértékelhetnek minket. S mi adja az összevetés egyik legláthatóbb mérőeszközét? Hát persze, hogy a pénz. Meg a státuszszimbólumok. Minél nagyobbra nyílik az olló a legszegényebbek és a leggazdagabbak között egy országban, annál nagyobb lesz a státuszszorongás is (annyit érsz, amennyit fel tudsz mutatni).
Garantálom, hogy Orvos-Tóth Noémi esettörténeteit olvasva sok ismerős vonásra, hiedelemre és lelki zűrre bukkanunk majd. Mint ahogy sok támpontot is kapunk, hogy merre induljunk el a traumáink és beidegződéseink feloldása érdekében. Okos, higgadtan érvelő, irodalmi és filmes példákkal dolgozó, a mai kutatások eredményeiről is beszámoló könyv a Szabad akarat. Elősegít egy mindig izgalmas és nagy kihívásokat rejtő találkozást: szembenézést önmagunkkal. A múltunkkal, és ez által a jelenünkkel is.
ORVOS-TÓTH NOÉMI korábbi műve: Örökölt sors.
