Csóka Judit: Meseterápiás utak és kalandok | Falusi Dóra ajánlója
Rengeteg sztereotípia övezi hazánkban a meseterápiát, kezdve azzal, hogy egy felnőtt ember már „kinőtt a mesékből”. Pedig több ponton kapcsolódunk hozzájuk, mint gondolnánk. Mi sem példázza ezt jobban, mint a tény, hogy Hollywood legnagyobb sikerfilmjei a felnőtteknek (is) szóló fantasy- és szuperhős filmek. Most pedig arról olvashatunk, hogyan lehet gyógyítani a mesékkel.
Corvina, 520 oldal, 4990 Ft
A mesék világa nagyon is az életünk része, és a misztikum minden korosztályt képes megszólítani. Ahogy Csóka Judit írja Meseterápiás utak és kalandok című legújabb könyvének Előszavában: „A legendák, a mitológiai történetek és a mesék az emberiség születésétől fogva velünk vannak – nem véletlenül.” Több ezer éves múltunk rácáfol a jelenkori kétkedőkre: a történetmesélés hagyománya minden kultúrában olyan gazdag és kiterjedt, hogy valószínűsíthetően egyfajta pszichoterápia kezdetleges formája volt mindig is. (A legősibb történetek születéséről itt olvashat bővebben.)
Gyakran könnyebb nem direkt módon, hanem egy történethez kapcsolódva megnyílni, felismerni élethelyzeteket és kifejezni saját vágyainkat. A mesék lekötik a figyelmet és megszólítják a képzeletet, így máris a lehető legjobb helyen járunk, a saját tudatalattink kapujában, hogy a mesebeli szereplők mintájára megismerjük önmagunkat, és megtanuljuk, hogyan tudunk változtatni a helyzetünkön. Érdemes tehát átlépni azokat a bizonyos sztereotípiákat.
A meseterápia ma már elismert terápiás és gyakorlati módszer az orvoslásban és a pedagógiában egyaránt. A téma köztudatba való beemelésében és magyarországi oktatásának megszervezésében úttörő szerepet játszott Boldizsár Ildikó, akinek a szerző is tanítványa volt.
Csóka korábbi köteteiben írt már a pénzről, gyógyulásról, feleségekről és férjekről, valamint a mérgező kapcsolatokból vagy szokásoktól való szabadulásról is – természetesen a mesék világa felől.
Jelen kötetében átfogóbban nyúl a témához: választ kapunk arra, hogy miért lehet a mese terápiás eszköz, hogyan választ mesét a terapeuta, és mit gondolt a mesék pszichológiai hatásáról Sigmund Freud, Carl Jung, vagy épp Bruno Bettelheim.
A szerző, aki klinikai szakpszichológus és meseterapeuta, nemcsak az elméleti háttéret rajzolja fel, de a gyakorlati részbe is betekintést enged. Olyan részletekbe avatja be az olvasót, mint például hogyan zajlik egy-egy konkrét (anonim, ám valóságos) egyéni és csoportos foglalkozás. A leírásokat szakmai magyarázat követi, így laikusként is könnyen megérthetjük, hogy miképp „nyitja meg” az embert, vagyis hogyan „működik” egy terápia során a mese – és miért nem növünk ki belőle soha.
Személyiségfejlesztő hatása mellett klinikai meseterápiáról is beszélhetünk. „A pszichiátrián, a kardiológián és az onkológiai betegek pszichés vezetésében is nagy segítségemre vannak a mesék”, írja Csóka. A könyvben többféle pácienst mutat be különböző élethelyzetekben és betegségekben.
Pszichés zavaroktól szenvedő vagy épp infarktuson átesett, rehabilitációs vagy zárt osztályon lévő, sőt, akár a börtönben összegyűlt csoportok visszatérő és alkalmi résztvevőinek életébe kapunk rövid betekintést.
Ám jó érzékkel épp csak annyit, amennyi annak érzékeltetéséhez kell, hogy a meseterápia milyen hatással volt az életükre, így a szöveg nem lesz személyes sorsokkal zsúfolt.
A könyv emellett a szakmabelieknek is szól. Csóka a saját érzéseit is megosztja egy-egy foglalkozás kapcsán, és nem szépíti a kudarcélményeket sem. Például amikor huzamosabb terápia után sem változtatnak a betegek olyan dolgokon, amelyeken pedig módjukban állna, holott fontos lenne annak érdekében, hogy az állapotuk javuljon. Vagy amikor a börtönben jár, ahol finoman szólva sem olyanokkal találkozik, akik nyitottak lennének a mesék világára. Az ilyen esetekben kifejezetten hátrányból indul a meseterapeuta, és a könyv nagy előnye, hogy Csóka kendőzetlenül beszél ezekről a holtpontokról. A csalódottság könnyen rányomhatja bélyegét a munkára, ezért hasznos és tanulságos olvasni arról, hogy ő miként kezeli ezeket a helyzeteket, milyen érzésekkel vág neki újra, és milyen szempontok szerint választ ismét mesét.
Külön fejezetet szentel a mese és a mesemondó kapcsolatának, valamint ajánl is meséket.
A közhely tehát jelen esetben is igaz: aki már ismeri a meseterápiát, annak azért, aki pedig még nem hallott róla, annak azért érdemes elolvasnia Csóka legújabb kötetét. Az olvasmányosan, személyes hangnemben írt könyv mind a terapeutának, mind a laikusnak igen hasznos lehet. És kiderül belőle, hogy a fantázia, a misztikum és a szimbólumok világa ma is kapcsolatot jelenthet számunkra önmagunkhoz.
CSÓKA JUDIT legutóbbi művei: Mesék a szabadulásról; Mesék feleségekről és férjekről; Mesék a pénzről.
