Tim Cooke: Találmányok könyve | Falusi Dóra ajánlója
A Találmányok könyve jóval több, mint a technika vívmányainak puszta felsorolása. Igen komoly felhívást fogalmaz meg a világ fiataljai számára: engedjenek a kíváncsiságuknak, és ne hagyják, hogy bármi is elvegye a kedvüket a kísérletezéstől. Az indok egyszerű: „rengeteg dolgot feltaláltak már, de legalább ennyi dolgot kéne még feltalálni.” És milyen igaza van!
A londoni Tudományos Múzeum közreműködésével készült könyvben Tim Cooke, aki több mint húsz éve ír gyermekek számára ismeretterjesztő albumokat történelemről és tudományról, mindent bevet, hogy a tévesen unalmasnak, vagy épp megközelíthetetlennek vélt tudományt a fiatalok számára is fontossá tegye. Hiszen a tudomány az élet mindennapi részének egyik jelentős mozgatórugója.
A hat tematikus fejezet a hétköznapi szükségleteinkről szól (Hogyan lesz erőnk? Hogyan utazunk? Hogyan kapcsolódunk egymáshoz? Mitől könnyebb az élet? Mitől leszünk jobban? Mitől leszünk biztonságban?), és összesen 42 olyan találmányt mutat be, amelyek 1450 és 2010 között szinte alapjaiban változtatták meg a világot. A napelemtől kezdve az interneten át a porszívóig ível a kínálat, de a mikroszkópon keresztül még a golyóálló mellény és a DNS-ujjlenyomat is helyet kapott a könyvben, mint az egyik legfontosabb baleset- és bűnmegelőzési találmány. Paul Daviz illusztrációi remekül egészítik ki a mondanivalót: igazi mesevilágba csomagolják a nagyon is valóságos pillanatokat. Az áttekintő Idővonal, Tárgymutató és a Szószedet mellett a Tudj meg többet! fejezetben a szerkesztők további magyar nyelvű olvasnivalót is ajánlanak a témakörökben.
Az általunk korábban már bemutatott, szintén gyermekek számára készült 20 rendkívüli feltaláló című könyv a találmányok mellett az ötletgazda bemutatását tűzte ki célul. Húsz olyan tudós életét ismerhetjük meg belőle, akik nagyon is kilógtak a sorból (megtudhatjuk ki volt az, aki első laboratóriumát a vécében állította fel, és hogy nőként milyen sok előítéletet kell(ett) leküzdeni a férfiak kiváltságának számító tudományok területén – a könyvről olvashat bővebben.)
A Találmányok könyve a hangsúlyt a motivációra helyezi. Olvasmányos stílusban tárja elénk az elmúlt évszázadok legnagyobb technikai vívmányait (Molnár Csaba fordítása, szerkesztő Balla Nóra, műszaki szerkesztő pedig Kecskés Ildikó). Lebontja azokat a falakat, amelyeket korábban a tudomány emelt saját maga köré, és arra bátorít, hogy a fiatalok akár szaktudás nélkül is merjenek kísérletezni. Inspirálódni ugyanis bárhonnan és bármiből lehet. Például a katasztrófák esetére tervezett ún. CRAM (az angol mozaikszó fordítása: összenyomható robotok, ízekre osztható mechanizmusokkal) robotok kapcsán. (Ha arra kíváncsi, hogy melyek azok a találmányok, amelyeket az állatvilágból inspirálódva alkottak meg, akkor ide kattintva ámuldozhat. Itt pedig kifejezetten a hangyák elképesztő világából meríthet bárki ötleteket.)
Az Átadjuk a stafétát című fejezet egy külön bátorítás a fiataloknak, hogy ne féljenek próbálkozni. Amint a könyvben leírt példák is jól mutatják, már az is elég, ha van egy épkézláb ötletük, amelyen „csak el kell gondolkodni”. Ilyen téma lehet többek között a megújuló energiaforrások hasznosítása, a nem környezetszennyező anyagok megtalálása, de gyakran a saját életünkben is akad megreformálnivaló. Mint például Lily Born esetében, aki a Parkinson-kóros, ezért egyre fokozódó kézremegéssel küzdő nagypapájának tervezett egy felboríthatatlan bögrét – nyolcévesen.
A legfontosabb ugyanis, amely üzenetet a könyv meggyőzően képvisel, hogy bárki kifejleszthet egy új találmányt. Bár a tömegkultúrának köszönhetően előszeretettel képzeljük el a feltalálókat kémcsövekkel kísérletező fura figuráknak, valójában ez az imidzs többet árt, mint használ. A sztereotípiák ugyanis nem engedik elhinni (pedig így igaz), hogy a kíváncsiság és az elszántság akár többet is érhet, mint a kor vagy a végzettség.
Az egyiptomi iskolás lány, Azza Abdel Hamid Faiad csak 16 éves volt, amikor rájött, hogyan lehet műanyagból bioüzemanyagot készíteni. Van Phillips pedig csak azután kezdett el tudománnyal foglalkozni, miután 21 éves korában egy balesetben elvesztette a lábát. Ezután a világ egyik legjobb lábprotéziseit kezdte el kifejleszteni – hogy tovább tudjon edzeni. „Valójában nincs olyan, hogy tipikus feltaláló – csak olyan emberek, akik készek a jó ötleteiket megvalósítani”, olvashatjuk a Találmányok könyvében. Ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy a próbálkozást nem lehet elég korán elkezdeni.
