Miből lesz a politikus?

Csiffáry Gabriella: Magyar politikusok az iskolapadban | Falusi Dóra ajánlója

Nem egy felkapott téma, pedig a jelentősége vitathatatlan. Mi fán terem a politikus hazánkban? Csiffáry Gabriella a „Magyarázom a bizonyítványom” után, amelyben írók, színészek, képzőművészek és tudósok iskolaéveit tárta fel, most a politikusoknak szánt egy egész könyvet. Az elmúlt 350 év legjelentősebb politikai szereplőiről kapunk átfogó képet a tanulmányaik kapcsán.

A magyar történelem elmúlt 350 évét öleli át különleges nézőpontból Csiffáry Gabriella, Budapest Főváros Levéltárának főlevéltárosa a Magyar politikusok az iskolapadban című munkájában. Thököly Imrétől kezdve Pozsgay Imréig bezárólag, politikai hovatartozástól függetlenül, születési évük szerinti sorrendben (1657 és 1933 között) vizsgált meg a szerző nyolcvanhat politikust az iskolai végzettségük alapján. Az elmúlt korok szellemiségét hűen tükrözi, hogy közülük csupán két nő kaphatott helyet a könyvben: Slachta Margit és Kéthly Anna.

Azonban messze nem csupán évszámok és iskolák száraz felsorolása a gyűjtemény. A híres vagy épp hírhedt kormányfők, miniszterek rövid bemutatása és iskolai teljesítményük ismertetése mellett a kötet visszaemlékezésekből, interjúkból, korábban titkos aktákból idéz, így elevenedik meg előttünk velük együtt a kor is, amelyben éltek. A szerző a dokumentumok helyesírását aktualizálta, miközben a formai archaizmusokat meghagyta, így könnyedén olvashatók akár a több száz éves levelezések is.

A könyv igazi kuriózum, hiszen a történelemben betöltött szerepükön túl nem, vagy csak alig ismerjük ezen meghatározó politikusok személyiségét, jellemét.

Ráadásul a feltárt dokumentumok révén bepillantást kapunk az adott korra jellemző oktatási rendszerbe, szokásokba is. Legtöbbet hittant, latint, földrajzot, matematikát, fizikát, retorikát, filozófiát, jogot tanultak, és persze nyelveket. A 20. századig általánosan jellemző volt, hogy az államférfinak készülők több idegen nyelven is tudtak. Rákóczi Ferenc például beszélt latinul, franciául, olaszul, lengyelül, de csehül és szlovákul is megértette magát.

Apponyi Albert az Emlékirataim című munkájában írja le, hogy az akkori magyar arisztokrácia tagjaként, ám velük ellentétben neki a magyar nyelv volt az első, amelyet megtanítottak. A politikai pályára tudatosan készült, ám előtte még minden, ehhez szükségesnek vélt tanulmányát be akarta fejezni. „Politikai pálya alatt a parlementet értettem és mindazt, amit az ember a parlementben elérhet”, írta később a hivatásáról.

Többségük magas szinten ismerte a jogot is, Kossuth Lajos és Deák Ferenc jogtudására már korán felfigyeltek, bár utóbbi valószínűleg korábban, még a gimnáziumi évei alatt a gyenge tanulmányai miatt iskolát is váltott. Az arisztokrácia köréből kikerülő államférfiaknál természetes volt, hogy bentlakásos intézményekben képezték őket már egész kicsi koruktól kezdve, ez alól kivétel volt Teleki László, aki tizenhét éves koráig otthon tanult.

Ahogy haladunk előre az időben, és egyre nagyobb teret nyernek a baloldali liberális eszmék Európában, úgy változik a politikusok képzettsége is.

Frankel Leó, a Párizsi Kommün tagja, a Magyarországi Általános Munkáspárt egyik alapítója aranyműves-inasként végzett 1861-ben. Bár tizenhét évesen még elment a korszakra jellemző gyakorlati, úgynevezett vándoridőre (Wanderzeit), azonban nem fejezte be.

A 20. század politikusait már jobban ismerjük, de Csiffáry aprólékos munkájának köszönhetően velük kapcsolatban is rengeteg érdekes adalékot tudhatunk meg. Kéthly Anna például a polgári iskola elvégzése után egy olyan könyvkiadónál lett tisztviselő, amely arról volt híres, hogy a legkevesebbet fizeti a tisztviselőnőknek. (Az ő ’56 utáni politikai szerepvállalásáról már mi is írtunk akárcsak az emigrációban adódó lehetőségeiről.) Rákosi Mátyás olyan jó tanuló volt a középiskolában (kivéve az éneket, szépírást és tornát), hogy tandíjmentességben részesítették. A latin ötösét pedig két éven át Babitstól kapta. Hiába végzett vezérkari tisztként a Ludovika Akadémián Szálasi Ferenc, csak édesapja rossz anyagi körülményei miatt, kényszerűségből lett katona.

Dobi István, „az elfeledett államfő” (Révész Sándor írt róla hiánypótló monográfiát, amelyről itt olvashat bővebben, a szerzővel készült interjúnkat pedig itt találja.) Vallomás és történelem című visszaemlékezésében ír az elemi iskolákban szokásos ültetési rendről.

Legelöl ültek a pap, a tanító és az orvos gyerekei, mögöttük a jómódú zsidó családok, majd a gazdák gyermekei, mindenkor a vagyoni állapot szerinti sorrendben.

Leghátul a szegények, a keresztsorokban (szamárpadokban) pedig a cselédek gyerekei. A kálvinisták ezt az ülésrendet a templomban is alkalmazták, és ahogy Dobi írja diplomatikusan: „a sokat hirdetett isten előtt való egyenlőségnek ez a mi gyakorlatunkba ily módon átültetett rendje nemigen vonzotta a szegényeket”.

A második világháború előtt és után, amikor az ideológia többet nyomott a latban bármilyen diplománál, már felsőfokú végzettség sem kellett ahhoz, hogy Révai József 1949 és 1953 között népművelési miniszter legyen. Saját szavaival élve „ami a képzettségemet illeti: lényegében autodidakta vagyok”. Így volt ezzel Nagy Ferenc kisgazda politikus, 1946 és 1947 között miniszterelnök is, aki „megingathatatlan szilárdsággal, meggyőződéses tűzzel képviselte a kisparasztok ügyét”. Családja anyagi helyzete miatt csupán hatosztályos elemit végzett, és csak 16-18 éves korában kezdett komolyabb könyveket olvasni. 1948 után emigrált az USA-ba, ahol bepótolta a hiányosságokat, és később a Berkeley és az Indiana Egyetem is díszdoktorává avatta. Nem úgy Péter Gábor, aki 1953-ig volt az ÁVO (Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya) és a BM ÁVH (Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságának) vezetője. Végzettsége szerint négy elemit végzett iparostanonc volt, teljesítményét pedig annyira gyengének találták a tanárai, hogy már az első osztályt ismételnie kellett.

A felhasznált irodalom széles skálájából merít Csiffáry (például az Orosz Állami Társadalompolitikai Levéltár anyagából), így további, eddig nem ismert érdekességeket is megtudhatunk többek között Rajk László, Ortutay Gyula, Bibó István, Kádár János, Aczél György, Göncz Árpád, Horn Gyula, ifj. Antall József életéből. Már csak ezért is érdemes fellapozni a Magyar politikusok az iskolapadban című kötetet. Emellett pedig elgondolkodtató, hogy mikor és milyen végzettséggel lehetett valaki milliók életét meghatározó vezető.

CSIFFÁRY GABRIELLA korábbi művei: A tábornok kertje; „Magyarázom a bizonyítványom”; Szétrajzás.