Michael Greger: Receptek, hogy sokáig élj | Falusi Dóra ajánlója
Táplálkozás terén ritkán változtatunk a szokásainkon, többségünk sajnos csak egy betegség miatt lesz nyitottabb. Michael Greger könyve ebben a váltásban nyújt nagyszerű segítséget.
A Receptek, hogy sokáig élj olyan sokat ígér (ki tudna ellenállni egy ilyen címnek?), hogy muszáj volt kipróbálnom. Öntörvényű szakács- és recepteskönyv felhasználóként a főzés bármelyik stádiumában képes vagyok meggondolni magam az összetevők és az arányok tekintetében. Az alap, az inspiráció viszont elengedhetetlen.
Michael Greger könyve ráadásul nemcsak kulináris élvezeteket kínál, mivel a benne szereplő receptek kifejezetten kedvező hatással bírnak a különböző betegségekre, kiemelten a vércukorral összefüggő problémákra. Ezek nekem szintén hívószavak, mivel inzulinrezisztens vagyok, ugyanakkor imádom az édeset (és úgy általában a szénhidrátokat) – ez a két tényező együtt azonban nem túl szerencsés. Évekbe telt, mire olyan frusztrációs toleranciaszintet sikerült kifejlesztenem magamban, amellyel már képes vagyok inkább kivárni, és elkészíteni a megfelelő ételeket, mintsem megvenni mindazt, amit megkívánok. Hiszen apró falatonként biztosan nem árthat annyit az az isteni trüffelkrémmel töltött csokoládé, ha egyszer ét. Sajnos, de.
Úgyhogy marad az inspiráció keresése és a kétkezi munka a gasztroörömökért. Ám a tapasztalataim egyre jobbak!
Köszönhető ez nagyrészt az olyan könyveknek, mint a Receptek, hogy sokáig élj. Greger rámutat jónéhány összefüggésre a táplálkozás, az egészség és a betegségek kapcsán, és javasol egy aránytáblázatot (egy nap miből mennyit érdemes fogyasztani), valamint egy kéthetes mintaétrendet is. Nincsenek benne húsos ételek, azonban kiemeli, hogy tudatosan nem használja a vegetáriánus és a vegán kifejezéseket, mivel ezek csak azt határozzák meg, hogy az illető mit nem eszik, azonban állati termékektől mentes étrenddel is lehet kimondottan károsan étkezni (jellemzően felértékelődnek például a cukros ételek).
A szerző ezért a teljes értékű növényi táplálkozást helyezi előtérbe. Teljes értékű, azaz nem túlságosan feldolgozott: tehát nem adtak hozzá semmi rosszat (tartósítószert, állományjavítót), és nem vontak ki belőle semmi jót (mint például a hántolt fehér rizs vagy a finomított fehér liszt esetében).
Minimális húst, tojást és egyéb tejterméket tartalmaz, ugyanakkor rengeteg gyümölcsöt, zöldséget, hüvelyest, teljes kiőrlésű gabonát és magvakat használ.
Külön fejezet foglalkozik a reggelikkel, és találunk benne recepteket öntetekre, rágcsálnivalókra, levesekre, burgerekre és wrappokra, főételekre, köretekre, desszertekre, sőt még italokra is.
A könyv tehát nagyon széleskörű alternatívát kínál, miközben egyszerűen és érthetően írja le az elkészítési módokat még akkor is, ha épp egy kimondhatatlan nevű dologról van szó. (Nem kell megijedni az edamame guacamole nevű mártogatóstól sem, attól még működhet, hogy nem lehet elmagyarázni otthon – a boltban zöld szójababként megtalálható).
De vannak itt klasszikusok is újragondolva: a bundáskenyérnek például nem sok köze van ahhoz, amit mi tojásban megforgatva és bő olajban kisütve szoktunk meg (és ami miatt nálam a fentiek okán eddig sajnos szóba sem jöhetett). Ellenben édes, és kell hozzá többek között mandulatej, vanília és fahéj. Mindezt úgy kitalálva, hogy probléma nélkül beépíthető még egy szénhidrátcsökkentett diétába is. Vagy a krumplipüré, ami helyett karfiolpürét javasol, cserébe különleges fűszerezéssel kompenzál.
Bátran ajánlom tehát kísérletező kedvű kezdő életmódváltóknak, mivel az ételek nem bonyolultak. De azoknak is, akiknek kötelező az egészséges táplálkozás, viszont úgy érzik, hogy már semmi új nem vár rájuk – nekik igazi felüdülést jelenthet. Betegség esetén pedig csak nyerhetünk vele. Én még variálok és helyettesítek kitartóan, de minden tapasztalatom azt mutatja, hogy az irány jó: Greger receptjei változatosak, finomak és bűntudat nélkül élvezhetjük őket. Megéri kísérletezni velük.
MICHAEL GREGER legutóbbi könyvei: Hogy ne halj meg
