Misima Jukio: Élet eladó | Stermeczky Zsolt Gábor kritikája
A reklámszövegíróként dolgozó Hanio egy sikertelen öngyilkosság után különös hirdetést tesz fel egy tokiói újságban: eladásra kínálja az életét. A vérszemet kapó ügyfelek pedig még furcsább kalandokba kergetik. Misima Jukio, a modern japán irodalom képviselőjének élete legalább ilyen ellentmondásos volt: az Élet eladó megjelenése után két évvel véget vetett az életének.
1970-ben Misima Jukio, akit háromszor is jelölték Nobel-díjra, szeppukut, vagyis rituális öngyilkosságot követett el. Ez a regénye eredetileg két évvel korábban, a japán Playboyban jelent meg folytatásokban. Az Élet eladó borongós, már-már paranoid üldözéstörténet, az élet és a halál kérdésével a középpontban, némi erotikával, illetve nem kevés társadalomkritikával fűszerezve. Főszereplője egy reklámszövegíró, aki egy nap a sikertelen öngyilkossági kísérlete után úgy dönt, hogy inkább felmond, és eladásra kínálja a saját életét. Aki megveszi, azt kezdhet vele, amit akar. A kedves vevők pedig egyáltalán nem finomkodnak a felkínált lehetőség birtokában.
Az Élet eladó (Mayer Ingrid fordítása) főhősének, Jamada Haniónak az élete legalább annyira ellentmondásos és fordulatokban gazdag, mint a szerzőé, Misima Jukióé volt. Abban, hogy az életét önkéntesen áruba bocsátotta, az a lehetőség is benne volt, hogy aki megveszi, akár véget is vethet neki. A jelentkező vevők pedig pontosan ezen logika mentén olyan feladatokhoz vásárolják meg Hanio életét, amelyek végrehajtásával egyúttal kockára is teszik azt. Először egy féltékeny, bosszúszomjas férj, később az özvegy vámpír édesanyját jobb kedvre deríteni kívánó tinédzserfiú, még később egy fordulatos nemzetközi konfliktus titkos ügynökei keresik fel vevőként. Hanio fokozatosan döbben rá, hogy élete felkínálásával olyan hajszába csöppent bele, amelynek kapcsán egyre inkább szorongatja az érzés, hogy kezdeti lelkesedése ellenére talán mégsem akar meghalni.
Különös, abszurd, szürreális világ tárul elénk ebben a regényben, amelyben Hanio többször jut el a teljes megsemmisülés küszöbére, hogy aztán egy-egy váratlan csavarnak köszönhetően mégis megmeneküljön.
Így viszont tovább kell élnie, egyúttal tovább kell nyújtania a különös szolgáltatást. A vámpír édesanyával kialakult kapcsolat eredményeképpen például a nő annyira beleszeret, hogy miután annyi vért szívott ki belőle, hogy az már a halálát jelenthetné, magára gyújtja a saját lakását. A férfi az utolsó pillanatban kórházba kerül, ahol pótolják a vérveszteséget. A fülszöveg szerint ez a világ Quentin Tarantino filmjeit idézi, nem függetlenül attól, hogy formális szürrealitásán túl olyan témákat vet fel, mint a halálvágy vagy az erotika.
Bár a friss megjelenésű könyv magyar promóciója szempontjából ez a párhuzam valószínűleg bejöhet – a hazai populáris kultúrában Tarantino még mindig erős húzónévnek számít –, ám szó szerinti formájában komolyan felveti az anakronizmus vádját: mivel egy 1968-ban megjelent alkotásról beszélünk, az amerikai filmes pedig a kilencvenes években kezdte el rendezői karrierjét, vagyis maximum az ő filmjei eleveníthetik fel Misima regényvilágának fordulatait. Ennek lehetőségét egyébként kétségtelenül azok a körülmények is erősítik, miszerint a japán író filmrendezőként is kipróbálta magát, Tarantino pedig köztudottan rajong a japán filmművészetért. A kapcsolat tehát egyáltalán nem légből kapott, a hatás iránya viszont pont ellentétes.
Ugyanakkor ha filmes példák helyett irodalmiakban gondolkodunk, akkor a szürrealitás okán hamar a látóterünkbe kerülhet Franz Kafka. A cselekmény változatossága és tempója ugyanis leginkább A perrel rokonítható, ráadásul a regény egy pontján afféle színes látomásként feltűnő csótányok kapcsán – amelyeket Hanio egy könyv betűiből lát összefolyni – nem tud nem eszünkbe jutni az Átváltozás sem.
A főszereplő körülötti hajsza is hasonlóan véget nem érő őrületnek tűnik, miként Josef K. különös sodródása.
Mégis van egy fontos különbség Misima és Kafka világa között: amíg Josef K. tényleg mindenféle magyarázat nélkül keveredik szokatlanabbnál szokatlanabb helyzetekbe, addig Hanio – élete kiárusításával – saját maga adja meg ehhez a folyamathoz a kezdőlökést.
A regény elején elkövetett sikertelen öngyilkossági kísérlete után egy „légüres, ám csodálatosan szabad világ” tárul ki előtte, amelyben kifejezetten inspiráló gondolatnak tűnik áruba bocsátani a saját életét, hiszen ebben az esetben csak addig rendelkezik felette ő maga, ameddig eldönti, kinek is adja el. Ugyanakkor ezen folyamat közben ismeri meg az ACS-t (Asian Confidental Service), egy csempészetre és emberölésre szakosodott szervezetet, amelynek tagjaival az élete eladásából következő véletlen és abszurd események eredményeképpen valódi összetűzésbe keveredik. Mivel az üldözők kiléte késleltetve válik egyértelművé, sokáig az ennek kapcsán érzett hajszoltság is A perben leírtakra emlékeztet.
A Hanio élete és halála feletti önrendelkezés ebben a hajszában válik különös üldözőinek is egyik legfontosabb céljává, ebből a perspektívából nézve pedig talán érthető, hogy miért is választaná a főszereplő végül a halál helyett inkább az életet: tudniillik az élete kiárusítása kizárólag addig tarthat, amíg megvan a döntési lehetősége, hogy valakinek semmi pénzért ne kínálja fel. Abban az esetben viszont, ha az ACS végez vele, a halál már akaratán és beleegyezésén kívül történik.
Ez a sajátos zsugoriság – amennyiben egy szatíra gesztusaként értelmezzük – utalhat a könyv fülszöveg által megjelölt harmadik nagy témára, a modern és elnyugatiasodott Japán fogyasztói társadalom kritikájára.
Jobb híján itt érdemes megjegyezni, hogy az üldözöttség következményeként fontos szerepet kap a történetben annak talán legviccesebb eleme, egy gombnyomásra ketyegni kezdő vekkeróra, amit hősünk úgy szereltet dobozba, hogy azt a külső szemlélő bombának hihesse.
Eddig csak futólag volt róla szó, de érdemes külön figyelmet szentelni a regény sajátos erotikájának is: Hanio az események során több nővel is szexuális kapcsolatba kerül, és ezek mind összefüggésben állnak a vevőivel. Misima viszonylag szűkszavú naturalizmussal ír a női mellekről és combokról, ezt a keveset azonban önmagánál sokkal izgalmasabbá teszi a köré felépített viszonyrendszer, vagyis Hanio ide-oda sodródása. Ebben a regényben minden szexuális aktus egyszeri, megismételhetetlen és talán az utolsó is. A főszereplő pedig mintha ennek tudatában venne részt bennük, elsősorban a nők megelégedésére. Ezek a nők kívánják a testi kapcsolatot, vagyis olyan színtiszta erotikával van dolgunk, amely a férfi szemszög ellenére sem torkollik erőszakos maszkulinitásba.
Az Élet eladó pergő, egyúttal sűrű cselekménnyel rendelkező regény. Mindkét tulajdonság fontos érdeme, mert e kettő együtt teszi igazán izgalmassá. Abszurd fordulatai okán pedig olykor még nevetni is lehet rajta, ami mindenképpen jót tesz ennek az alapvetően mégiscsak enyhén paranoid üldözéstörténetnek.
MISIMA JUKIO korábbi művei: Egy maszk vallomásai; Barátom, Hitler és Madame de Sade; Véres naplemente.
