Csabai László: Sherlock Holmes Budapesten | Papp Sándor Zsigmond ajánlója
A nagy találkozások könyve Csabai László rendhagyó regénye. Minden idők legnagyobb angol nyomozója nem csupán a Trianon utáni idők operettbe illő világába merül el nyakig, de találkozik Kosztolányival és a magyar focival, plusz még az egyik legjobb magyar detektívvel is együtt dolgozhat. Szindbád és Holmes – az évszázad mérkőzése!
Igen, végre ezt is megértük: a detektívirodalom megkerülhetetlen alakja eljutott Budapestre. Persze kellett ehhez némi csalás, ugyanis az Arthur Conan Doyle által kitalált figura – Az utolsó meghajlás tanúsága szerint – valamikor 1854-ben született, így Csabai László történetének idején, 1928-ban már hetvennégy éves lenne, de nem ez az utolsó stikli, amit elkövettek az örökifjú nyomozóval. Igazság szerint Scherlock Holmes épp olyan jól feltalálja magát napjainkban (legalábbis nem egy tévésorozat markánsan bizonyítja), mint majd száz évvel ezelőtt. Pedig az akkori magyar viszonyokon eligazodni… Nos, az tényleg detektívnek való feladat.
Nem sokkal vagyunk hát a trianoni döntés után, amikor a mesterdetektív és elmaradhatatlan kísérője, Watson megérkezik hozzánk. Egyidőben fut be a vonatuk Magyarország királyjelöltjével, Esmond Harmsworth Rothermere díszszerelvényévél. A brit fiatalember nem akárki, egyrészt a Daily May hírhedt tulajdonosának fia, másrészt mindkét Rothermere szimpatizált a magyarokkal, fontos cikkben állt ki a békeszerződés korlátozott revíziója mellett (ez a nézet sosem élvezte a brit hivatalos körök támogatását). Népszerűsége olyan mértéket öltött, hogy bizonyos körök akár a megüresedett magyar trónon is el tudták volna képzelni.
Az esélyek „komolyságát” jelzi, hogy a királycsinálás érdekében Rákosi Jenő, a Pesti Hírlap főszerkesztője még az ősmagyar Radomér névvel is felruházta.
A helyzet tehát operettbe illő, és Csabai László maximálisan ki is használja az ebben rejlő lehetőségeket. Például már azzal, hogy a magyar vámtiszt Holmes-t annak híres füles sapkája miatt „fix buzerantnak vagy elmebajosnak” nézi, Watson viszont „akár elmehetne jó magyar embernek is”. És még csak ezután ismerkedünk meg a Kossuth Vértestvériség, és az abból kivált Valódi Kossuth Vértestvériség nevű szervezettel, utóbbi vaktöltényes ál-merényletet szervez Rothermere ellen, amit el is mondanak Holmes-nak, hogy annak nyomoznia se kelljen.
Azt pedig már tényleg énekelni lehetne, amikor a Kossuth Vértestvériség vezetője levezeti a Habsburgok magyar ágát 1071-től, és a legfőbb érv úgy szól, hogy „az Árpád-vér az emberiség legdominánsabb csírasejtjeivel rendelkezik”, amely minden mást elnyom. Tehát hiába telt el röpke nyolcszáz év, mert a magyar vér, ha egyszer belecsöppent valakibe, akkor az kiirthatatlanul vele maradt hétszer hetedíziglen. De akkor sem tudjuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk, amikor Morvay Izidor, Budapest rendőrfőkapitánya úgy használja ki az adódó helyzetet, hogy a világ legjobb nyomozójával találkozhat, hogy az urambátyám vonalon rá akarja venni „Sherlock öcsém”-et egy magyar gyógyszer törzskönyvezésére Angliában – megolajozva és kikerülve a megszokott ügymenetet.
Azt a ziccert pedig végképp nem tudta kihagyni Csabai, hogy ne boronálja össze Conan hősét a saját detektívjével, Schiffer Árpáddal, vagyis Szindbáddal.
Utóbbi már négy regényben nyomozott, legutóbb Nyugat-Németországban kötött ki, miután menekülnie kellett az ’56-os forradalom után (az idén megjelent Inspektor Szindbádról itt írtunk bővebben). Ám ekkor még nagyon a pályája elején jár, és láthatóan odáig van a mesteréért, viszont van benne annyi kurázsi, hogy bírálja is a nagy elődöt. Hasonlóan jó jelenet, amikor Kosztolányi beszélget el amolyan interjú gyanánt Holmes-al a New York-palotában.
Csabai Sherlockja ugyanakkor kicsit más, kicsit gyarlóbb, mint a klasszikus regények tekintélyes figurája. A magyar történelemről és a magyarokról eléggé torz és idejétmúlt nézeteket vall (nem csoda, hiszen még a századfordulón szerezte az ismereteit Cezareanu professzor londoni előadásain, aki sajátosan adta elő a magyar–román históriát). Az viszont már egyenes komikus, hogy a tévedhetetlen következtetéseiről híres nyomozó úgy véli, Magyarországon a rénszarvas a leggyakoribb haszonállat. És mintha az éles logikája sem lenne egészen olyan éles. Végül persze egy ügy is akad, amelynek kapcsán bizonyíthat magyar földön is: a gyáros Grünberg lányát kell előkeríteni.
A Sherlock Holmes Magyarországon egyszerre krimiparódia, csípős szatíra és kifordított korrajz, hiszen a nyomozó annak rendje és módja szerint mindenhova elvetődik Budapesten, ahol csak valami fontos történik, a Keleti pályaudvartól a lóversenytéren át a futballpályáig. Csabai most is megtörtént eseményekre húzza fel a maga fiktív világát, tán kicsit kócosabban és frivolabban, mint ahogy korábban ezt megszokhattuk tőle.
A rejtvénykedvelőknek is tartogat meglepetést, egész pontosan a történet alternatív befejezését. Ehhez nem is kell mást tenni, mint jól megválaszolni a könyv végén található kvízkérdéseket.
A könyv gazdag képanyaga és illusztrációi még inkább kidomborítják a történet fokozott iróniáját, történelmünk gazdag, ám nem kellőképpen felismert iróniáját. A végén még azzal a gondolattal is eljátszadoztam, hogy vajon mi lenne, ha egy nap a piperkőc belga vetődne el kies hazánkba. Vajon Poirot mit kezdene ezzel a csiricsáré, operettes világgal, amely olykor felér egy (ön)gyilkossággal?
CSABAI LÁSZLÓ legutóbbi művei: Inspektor Szindbád; A vidék lelke; Szindbád, a forradalmár.
