Lawrence Osborne: Bocsánatos bűn | Ács Ferenc ajánlója
Már a Gyönyörű bestiák kapcsán érdemes volt megjegyezni a brit író nevét, de a magyarul most megjelenő regénye még inkább érdemes a figyelmünkre. Egy angol házaspár gázol halálra egy marokkói fiút, miközben gazdag barátaik luxuspartijára igyekeznek éjjel a sivatagban. Bocsánatos bűnnek indul, ám a következmények beláthatatlanok.
Jelenkor, 315 oldal, 3999 Ft
Egy keresztény megölt egy muszlimot. Ennél baljósabb alapszituációja aligha lehet egy regénynek, főként ha mindez nem Európában történik, hanem – mint a Bocsánatos bűn esetében – Afrikában, közelebbről Marokkóban. Lawrence Osborne így jellemzi a helyzetet: „Az elme ezt nem volt képes a maga teljességében elfogadni, csak az értelem felszínes szintjén”. Pedig első pillantásra akár bocsánatos bűn is lehetne a brit pár által okozott halálos baleset. Hiszen éjjel, a semmi közepén, szélroham által felkavart homokban lép az autójuk elé az út szélén kövületeket áruló fiú. Az ütközés elkerülhetetlen. A következmények kiszámíthatatlanok.
A középkorú orvos, David Henniger és az egykor gyermekkönyveket író felső-középosztálybeli felesége, Jo Marokkóba érkeznek, hogy részt vegyenek egy flancos partin, amelyet régi barátaik adnak az isten háta megetti faluban. Pontosabban egy kszúrban (marokkói erődfalu, amely korábban raktár és szállás gyanánt szolgált az átutazó kereskedőknek), amelyet Richard és Dally, a homoszexuális és a helyiek szemében felfoghatatlanul gazdag pár vásárolt meg magának, és amolyan „középkori várurakként” élnek benne szolgákkal körülvéve. Nem véletlenül hasonlítja az egyik vendég Ali baba palotájához a fényűző helyet.
S bár a helyiek sem jártak rosszul velük, hiszen munkát kapnak, ami ráadásul nem is túl nehéz azokéhoz képest, akik a bányából szerzett kövületeket árulják az út szélén, ám sokkal inkább irigységgel vegyes irtózattal, nem pedig tisztelettel viseltetnek a hitetlenek iránt. Mert ez a gazdagság tényleg mindenhatónak és határtalannak tűnik. „Spanyolországból repülőn hozott narancs! Vaj egyetlen boltból Párizs nyolcadik kerületéből! Ivóvíz egyenesen Mekneszből!”
Ám a vagyon és a túlfizetett bérek ellenére is megvetően figyelik „ízléstelen” szexuális szokásaikat és még az európai mércéhez képest is kirívó ivászataikat.
Az alkoholt ugyancsak nem megvető Hennigerék is egy újabb, egész hétvégét átölelő luxuspartira tartanak, amikor elgázolják a fiatal marokkóit. A férfi ivott, vezetés közben veszekedik a feleségével, mert eltévedtek, ráadásul gyorsan is hajt, így a tragédia szinte borítékolható. A fiú holttestét – jobb ötlet híján – magukkal viszik a vendéglátóikhoz. Richard, akivel David együtt járt iskolába, a bevett megoldáshoz nyúl: lefizeti a rendőröket, hogy ne akadékoskodjanak a kelleténél többet. A tetemet pedig elhelyezik a garázsban, mert – ahogy a rendőrök megjegyzik – itt még az is légkondicionált.
Részlet a The Forgiven c. filmből
A szörnyű hír persze hamar elterjed a dekadens vendégek és a helyiek között is. Előbbiek a kötelező sajnálkozáson túl igyekeznek úgy tenni, mintha semmi különösebb nem történt volna, a helyiekben viszont fellobban a düh a pénzükkel kérkedő tisztátalanokkal szemben. Előbb csak Davidet dobják meg egy kővel, amikor másnap kilovagol, majd megjelenik a kszúr kapuja előtt egy berber férfi, az elgázolt fiú apja. A követelése világos: „az angoloknak fizetniük kell”. Az események pedig lassan túlnőnek azon a határon, amit még pénzzel kezelni lehet. Ráadásul a gazdag vendégek kasztja sem épp a legösszetartóbb amikor veszélyt szimatolnak, így David feje fölött egyre csak gyűlnek a sötét fellegek.
A feszültséggel teli regény a törésvonalak könyve. Európa és Afrika, a luxus birodalma és a harmadik világ, kereszténység és iszlám, betolakodók és őslakosok, a nyílt szexualitás és az elérhetetlen vágyak feszülnek egymásnak nem túl sok jót ígérve.
Itt bármi és bármikor felboríthatja a törékeny egyensúlyon nyugvó békességet. Lawrence Osborne mindig pontos kamerája hol a „gyilkos pár”, hol az élvhajhász és magabiztos házigazdák, hol a helyiek (főként Hamid, a legrégebbi és leghűségesebb marokkói szolga) nézőpontjából meséli higgadtan, némi távolságtartással, ám mindenre odafigyelő, eleven nyelvvel (Sepsi László fordítása) a történteket. Egyszerre kívülálló és a viszonyokat jól ismerő elbeszélő, talán itt hasznosíthatta leginkább a szerző, hogy a New York Times tudósítójaként beutazhatta a világot.
Ali baba palotája és a gyilkos pár (Jessica Chastain és Ralph Fiennes)
Az is igen jó ötlet, hogy az áldozat azután kap nevet, arcot, hogy már rég holtan, tehetetlen, bomló anyagként fekszik a garázsban. Ahogy kibontakozik előttünk a Franciaországot is megjárt, a sorsát megfordítani kívánó huszonéves Driss története, úgy érezzük egyre jóvátehetlenebbnek a tragédiát. De vajon van még innen visszaút? Tényleg bocsánatos bűn egy óvatlan fiatal életének kioltása? Miben áll egy kultúra felsőbbrendűsége, és hol kezdődik az elnyomott másik szembenállása? A sokféle indulattól egyre nagyobb szakadékokkal szabdalt világunk legégetőbb kérdései ezek. Nem véletlen, hogy Ralph Fiennes és Jessica Chastain főszereplésével meg is filmesítették a regényt (The Forgiven).
LAWRENCE OSBORNE korábbi műve: Gyönyörű bestiák.
