Bart Dániel: Az arany folyam | Falusi Dóra ajánlója
Izgalmas kultúrtörténeti utazásra hív minket Bart Dániel egy olyan téma kapcsán, amely az egész emberiség ízlésvilágát formálta az évezredek során napjainkig. Egy pillanatra tegyünk félre minden sztereotípiát, esetleg kellemetlen személyes élményt, mert Az arany folyamot olvasva hamar egyet kell értenünk a szerzővel, miszerint – ízlés ide vagy oda –, a sör valóban „az ember leghűségesebb itala”.
Corvina, 280 oldal, 4990 Ft
A könyv legalább olyan érdekes, mint a szerző kapcsolata könyve tárgyával. Nem kis fába vágta a fejszéjét Bart Dániel, aki több mint tíz éve a hazai kézműves sörfesztivál, a Főzdefeszt megálmodója és szervezője, valamint az ugyanekkor indított Folyékony Kenyér nevű népszerű blog szerzője, amikor a hazai közízlés tudatos megreformálásába kezdett – mondhatni a mínuszból. Hiszen a sör renoméja évszázadokig jóval kevesebbet ért a borral szemben. Míg a bort valamiféle előkelőséggel és tradicionalizmussal, addig a sört egyszerűen csak az olcsó alkohol életérzésével kapcsolták össze. Ennek okait is részletesen elemzi könyvében.
Bár ma már megszokott látvány az igényes kézműves sörök gazdag kínálata akár a kisboltokban, akár a magára valamit is adó nagyobb rendezvényeken, közel sem volt ez mindig így. Sőt, azért épp Bart (aki saját bevallása szerint felnőttkora nagyrészében egyáltalán nem is rajongott a sörért) kezdett el a Heineken felkérésére blogot írni a sörről, mert a legnevesebb hazai gasztroújságírók foglalkozni sem akartak a témával. Volt ebben sznobizmus és tájékozatlanság egyaránt, a tényeken mit sem változtatott: sörkultúra nem létezett Magyarországon. Innen építette fel a szerző azt a (ma már joggal mondhatjuk) kultuszt, amely a sört immár nálunk is méltán övezi. Minden patetikusság nélkül köszönhetjük (és határozottan köszönjük is) neki, hogy egy szűk, mindenre elszánt sörimádó gasztroelit nedűjéből mára egy divatos, mindenki által hozzáférhető kultital lett.
A történethez hozzátartozik, hogy nem a nagy sörgyártók tömegitala, hanem a kis, kézműves műhelyekben készült sörök utánozhatatlan ízvilága hozta meg számára (is) az „ébredést”.
Ennek kapcsán érezte először azt a sörharagnak hívott érzést, amelynek lényegét szintén kifejti. Onnantól kezdve azonban nem volt megállás. Olyannyira nem, hogy a könyvben többször is megszemélyesítve beszél az italról, méghozzá olyan természetességgel, amelyből kitűnik, hogy számára ez nem írói fogás, hanem egész egyszerűen evidencia.
Ma már megbecsült ital (FOTÓ: dreamstime.com)
A sör életrajza, hirdeti tehát az alcím, a kötet azonban mégis több ennél. „Ebből a könyvből nem lehet megtudni, hogyan főzzünk sört. Abban sem segítek, hogy „melyik a legjobb sör”. Nincs benne unalmas felsorolás a komló típusairól vagy tudományos értekezés az élesztő nemi életéről – bár ez utóbbi elképesztően izgalmas téma, de nem értek hozzá eléggé. A könyv ugyan a sör ősi folyamát követi a korokon át, de mindig a benne tükröződő emberi arcra figyel, és igyekszik kitalálni, mi jár az ő fejében.” – írja a már említett blogján a kötetről. Kultúrtörténeti kalauzolása során egészen váratlan perspektívából nyit.
Belegondoltak már abba, hogy az alkohol (egész pontosan az etanol) a maga hat hidrogén, két szénatom és egy oxigén alkotta molekulájával amellett, hogy fogyasztása az ember számára „a tudatmódosítás legelterjedtebb és legkézenfekvőbb módja” (nem mellesleg arról is értekezik, hogy ennek milyen jelentősége volt a civilizációnkra), egyúttal csillagképek gázködjében és üstökösök összetevőjeként a világűr alkotóeleme is? Izgalmasan mesél arról, hogy miképp alakult az alkohol földi pályafutása, mielőtt az ember felfedezte magának, majd régészeti és antropológiai kutatásokra hivatkozva olvasmányosan tárja fel a sör és az ember kapcsolatának több ezer éves alakulását, amely már jóval a mezőgazdaság és a város megjelenése előtt elkezdődött.
Bart Dániel (FOTÓ: facebook.com)
Előbb a nyolc-tízezer évvel ezelőtti Mezopotámiába, majd Kínába kalauzol el minket, de nem maradnak ki a sumérok, a rómaiak, a kelták, és persze a többi európai nép sem. Bemutatja az első sör, a mézsör (magyaroknál a kölessör) keletkezéstörténetét, majd kulturális kontextusban veti össze és elemzi a különböző sörfőzési és fogyasztási szokásokat. Ennek eredményeképp az évszázadok alatt olyan szerteágazó és sokszínű ízek és stílusok fejlődtek ki, hogy ma már könnyebb azt meghatározni, mi nem az: „nem sör az, ami gyümölcsből vagy szőlőből erjed, hiszen az a bor, és nem sör az, amit lepárlással készítenek, hiszen az párlat”. Érdekes adalékokkal szolgál arra vonatkozóan is, hogy Európa hatalmi helyzetét hogyan formálták át a különböző sörfőzdék. Például amíg a spanyolok veszélyes tengerentúli utakra indultak az aranyért, addig I. Miksának „el sem kellett hagynia a palotáját”, hogy sörbirodalma jövedelméből feltöltse kincstárát. Szüksége is volt rá, hiszen ebből finanszírozta komoly hadseregét, amelynek hamarosan már Luther Márton reformjaival kellett felvennie a harcot.
A könyvet olvasva döbbenünk csak rá, hogy a kulináris élvezetek mellett a történelmünkben is milyen gyakran töltött be igen fontos szerepet a sör.
Választékból sincs hiány
Mindeközben pedig arra is választ kapunk, hogy a jó sör előállítása miért több mint csupán egy gasztronómiai részletkérdés, mi köze Trianonnak a magyar sörkultúrához, és a magyar sörgyártásnak mi a legnagyobb kihívása jelenleg? Szakirodalmi felsorolással segíti azokat, akik tovább is olvasnának a témában, mi pedig reméljük, hogy születnek még ehhez hasonló érdekfeszítő tudományos ismeretterjesztő munkák erről a különleges italról.
Hiánypótló könyv ez, mint ahogy hiánypótló volt az a munka is, amit a szerző ennek kapcsán tizenhárom évvel ezelőtt elkezdett. Egyúttal úttörő is, és reméljük idővel egyre többen ismerik meg a sör kultúráját – akár csak távoli csodálóként, akár fogyasztóként, vagy akár készítőként. Abban ugyanis biztosak vagyunk, hogy a kötet igazi kedvcsináló, és jó ürügye lehet bárkinek, aki szeretne jobban belemerülni a sör rejtelmeibe.
