Hannah Wilson: Mocsok műanyag és számtalan szemét | Falusi Dóra ajánlója
Miért védjük jobban a környezetünket egy otthon készített szendviccsel, mint a boltival? Lehetséges lenne a Napba kilőni, vagy a vulkánokba önteni a szemetet? Mennyi idő alatt bomlik le egy selyemnyakkendő? És egyáltalán, miért fontos mindez? A Mocsok műanyag és számtalan szemét című könyvből minden kiderül, miközben jó eséllyel bennünk is elindul egy szemléletváltás.
Belegondoltak már abba, hogy európai lakosként jelenleg a „felső tízezerhez” tartozunk a bolygón, tehát azokhoz, akiknek akadálytalanul áll a rendelkezésére ivóvíz és élelmiszer? A fejlett világban egy újfajta kihívással kell szembenéznie a szülők jelenlegi generációjának: úgy kell környezetvédelemre tanítani a csemetéinket, hogy közben mi magunk még gyerekcipőben járunk ennek gyakorlásában. Hannah Wilson könyvét azoknak a családoknak ajánljuk, amelyek a hétköznapokban gyakran inkább a kényelmüknek engednek. Viszont szeretnék, ha a gyermeküknek olyan szokásai alakulnának ki, amelyekkel a fenntartható életmódot, és ezzel a bolygó fennmaradását szolgálják.
Berendezési tárgyaink és ruházatunk kétharmada csak pár száz (!) év múlva fog lebomlani, nem is beszélve a rengeteg csomagolóanyagról, amit használunk. A Mocsok műanyag és számtalan szemét című, kisiskolásoknak szóló ismeretterjesztő könyv remek segítség lehet abban, hogy közösen gondolkodjunk a környezetünkről, és komoly elhatározások szülessenek a családban az életmódunk megváltoztatása kapcsán.
A könyv egyrészt bemutatja, hogy a szeméttelepeken hogyan dolgozzák (vagy nem dolgozzák) fel az odakerülő felesleget, majd anyagonként (műanyag, üveg, papír, fém, textil) utánajár a gyártás és az újrahasznosítás folyamatának. Végül a fejezetek végén olyan trükköket és játékokat mutat, amelyeket mi magunk készíthetünk el a kidobásra ítélt tárgyakból. Például a kiürült konzervdobozból divatos virágcserép, a műanyag evőeszközökből remek falióra készíthető, a kiolvasott magazin pedig kiváló alapanyag kreatív poháralátéthez.
Az ételek kapcsán arra is rávilágít, hogy miért rendkívül környezetszennyező, ha az étkezésünk jelentős hányadát húskészítmények teszik ki. Mindezt olyan hasonlatokkal, amelyek egy kisiskolás számára is érthetőek. Például ha egy focipályányi területen állatokat tartunk, akkor évente öt-tíz embert lehet ellátni élelmiszerrel, azonban ha ugyanezen a területen zöldséget, gyümölcsöt és gabonát termesztenek, akkor már harmincat. De az elszántabbak a barbecue-s tücsök rágcsa gondolatával is barátkozhatnak.
A könyv nagy előnye, hogy rajzos ábrákkal, gyereknyelven szemlélteti minden anyag előállítását, majd újrahasznosítását. Megtudjuk, hogy egy műanyag tárgyról hogyan lehet felismerni, hogy újrahasznosítható-e, és ha nem, akkor használat után miképp lehet belőle ökotéglát, malacperselyt, vagy épp tolltartót készíteni. De azt is, hogy bár igaz, hogy a kidobott üvegből ismét üveget lehet előállítani, ez azonban nem igaz a hőálló üvegedényekre. Tehát nem minden üveg újrahasznosítható. Ez utóbbiakból többek között remek mécsestartó lehet.
Bár a papír teljes mértékig és gyorsan lebomlik, mégsem mindegy, hogy honnan származik az alapanyag. Kivágnak érte egy esőerdőt, amely több ezer állat- és növényfajnak nyújtott otthont, vagy inkább bambuszt használnak fel hozzá, amely egy nap alatt akár egy métert is nőhet (ráadásul műtrágya nélkül)? Arról nem beszélve, hogy sokszor a papírba is fém- vagy műanyag réteget tesznek, ilyenkor nem is hasznosítható újra.
A változás persze nem csak a felnőttnek lehet nehéz. Hiszen hogy vegyük meg legközelebb a gyereknek szánt mesefigurás fogkefét, amikor előző este épp a következőket olvastuk: „Minden műanyag fogkefe, amit valaha használtál, egy szeméttelepen végezte. És több száz évig ott is marad.”
Szemléletváltásra van tehát szükség ahhoz, hogy ne kerüljünk önellentmondásba.
Mert bár igaz, hogy az egyiken a legkedvesebb mesefigurája látható, de a másik (a bambusz) gyorsan lebomlik. A mi hat és félévesünknek is megvannak a maga nagy kedvencei, de meglepetésünkre erre az érvelésre gyorsabban váltott, mint reméltük. Otthon úgyis megvan mindegyik figura színezős könyvben – jött a válasz.
Ha azt akarjuk, hogy az unokáinknak is jusson elegendő mennyiségű élelmiszer és tiszta ivóvíz, akkor időben kell váltani. Sajnos ez már most sem evidencia minden kontinensen. Jelenleg az egyenlőtlenségek egyre gyorsabb ütemben növekednek, és nem biztos, hogy a most még felső tízezerhez tartozó gyermekeink leszármazottai is ebben a kiváltságos helyzetben lesznek majd ötven-száz év múlva. Úgyhogy ez a könyv legalább annyira szól a felnőttekhez, mint a gyerekeknek.
