John W. O’Malley SJ: A pápák története | Falusi Dóra kritikája
John W. O’Malley SJ teológus professzornak már jelentek meg könyvei magyar nyelven a jezsuitákról és a II. vatikáni zsinatról. Most a pápaság intézményének kialakulását mutatja be az egyházfők történetén keresztül.
A pápák története fontos áttekintése a kétezer évet felölelő pápaság intézményének, amelynek fennállása során sokféle vezetője volt, sokféle jelölt lehetett egyházfő. Korábbi rabszolga (I. Callixtus), nemes (IX. Pius) és paraszti sorból származó (XXIII. János) is akadt közöttük. Már ez a sokszínűség is számos érdekességet hordoz magában, John W. O’Malley pedig ki is használja ezt. A könyv erőssége, hogy történelmi kontextusban mutatja be a pápák szerepvállalását, és az évszázadokat összekötve folyamatában értékelhetjük a nyugati világ egyik legrégebben fennálló hatalmi rendszerét. Miközben rávilágít több egyházpolitikai összefüggésre, betekintést nyújt a pápai enciklikák fontosabb téziseibe és egyháztörténeti hatásaiba is.
A szerző bár jelzi a pápaság – mint intézmény – létjogosultságának teológiai jellegű kérdéseit, részletesen nem foglalkozik velük. Kijelenti ugyan, hogy a Krisztus óta eltelt történelem szinte valamennyi nagy drámájának fő-, de legalábbis megkerülhetetlen szereplői a pápák, és be is mutatja a világi hatalommal való jó néhány konfliktusukat és együttműködésüket, viszont nem taglalja egyház és állam viszonyának teológiai kérdéseit. Igaz, ez a téma egy külön könyvet is kitenne, de mindenképp említésre méltó, hogy az intézményrendszer bemutatása alapvetően történészi, és nem teológiai szempontok szerint történik.
A könyv az egyházfők történeti bemutatása mellett a pápaság rendszerének változásaira is fókuszál.
Ma már a világon mindenhol ismerik és elismerik a jelentőségét, de ez nem volt mindig így. A 13. században például a népességnek csak elenyésző kisebbsége hallott róla, még ha fontos szerepet is játszott a háborúk és az uralkodók történetében. A katolikus többség figyelmét a pápaságot elutasító protestantizmus irányította a pápákra; a nyomtatás, majd a modern kommunikációs és közlekedési eszközök elterjedése pedig közrejátszottak abban, hogy napjainkra ismert közszereplőkké váltak. Ezzel együtt feladatkörük is sokat változott az elmúlt évszázadok során.
Ebből a szempontból O’Malley jól követhetően, sőt érdekfeszítően fogalja össze az elmúlt kétezer év történéseit. A pápaság történetének négy meghatározó eseménye (Péter római vértanúsága, a kereszténység államvallássá alakulása, a pápai állam kezdődő, majd – a Vatikán létrejöttével – végleges önállósodása) alapján a laikus számára is izgalmasan fűzi össze a történelem és az egyháztörténet szálait. Pétertől Ferenc pápáig bezárólag értékeli a pápaság rendszerének fejlődését, viszontagságait, világszinten is jelentős intézménnyé válását.
A szerző másik lényeges szempontrendszere, hogy a pápák cselekedeteit vállaltan nem védi és nem kritizálja. A nézőpontok bemutatásának valóban vannak fizikai korlátai, de az objektivitásra való törekvés nem (lehet) terjedelem kérdése. A távolságtartás könnyen válik kontraproduktívvá, főleg a 20. századi történelem során, amely bőven szolgáltatott lehetőséget az egyházi és pápai rendelkezések, szerepek kritikai megítélésére.
Például az 1933-ban, XI. Piusz pápasága alatt (a később XII. Piusz pápaként ismertté vált) Eugenio Pacelli bíboros államtitkár segédletével a Vatikán és a náci Németország között megköttetett Reichskonkordat (birodalmi konkordátum) O’Malley meglátása szerint csak „az egyház bizonyos alapvető jogait” igyekezett biztosítani. Azt azonban nem teszi hozzá, hogy a konkordátum megtiltotta a híveknek a politizálást, ugyanakkor nem adott nekik egyértelmű, keresztény hitelvek szerinti iránymutatást az addigra már javában zsidótörvényeket hozó náci állammal és ideológiával szemben. A következményeket ismerjük.
O’Malley XII. Piusznak is inkább azon cselekedeteit emeli ki, amelyek szerint a pápa a nácikkal csupa jóhiszeműségből működött együtt, a háborút egyértelműen elutasította, az üldözötteket pedig segítette. Az egyházfő második világháborút megelőző, valamint annak során kiadott rendelkezései azonban messze nem ilyen egyértelműek: jelenleg sem feldolgozott és tisztázott minden szándéka és cselekedete, valamint azok következményei. Ezek elemzésével számos szakirodalom foglalkozik. Ehhez képest a könyvben ennyit olvashatunk erről a kényes témáról: „Habár megvolt az erkölcsi tekintélye, hogy hatékonyan elítélje a holokauszt borzalmait, kritikusai szerint ő inkább megmaradt a csendes szemlélődő szerepében. Az ezzel kapcsolatos viták a mai napig zajlanak, és nyoma sincs annak, hogy alábbhagynának.”
Illeszkedne a történészi megközelítésbe az is, ha megemlítené a katolikus egyház 20. század eleji, fentiekből következő (a hívők számának drasztikus csökkenésében is kimutatható) válságát, még ha a katolicizmus története nem is egyezik meg a pápaság történetével, de erről sem tesz említést. Az egyház jelenkori nagy kihívásairól is csak kevés szó esik: az egyházfők szexuális visszaéléseit, vagy a homoszexualitás kérdését csak egy-egy mondatban említi II. János Pál idejéből. Pedig ez utóbbiról Frédéric Martel tavaly megjelent, A Vatikán kínos titkai című könyve átfogó szociológiai elemzést nyújt (mi itt írtunk róla). O’Malley könyve eredetileg 2010-ben jelent meg, viszont a mostani magyar kiadáshoz kiegészítette a szöveget, így akár erre is reflektálhatott volna.
Ugyanakkor a jezsuita Ferenc pápa kapcsán érdekes olvasni a szerzetesrendjébe tartozó teológus-szerző meglátásait. Kiemeli, hogy a katolicizmus súlypontja ma már Európán kívül található, és rendjük szempontjából is elemzi Ferenc pápaságát.
A pápák története fontos olvasmány lehet azok számára, akik a pápaság rendszerét, fennmaradását és jelentőségét történelmi kontextusban kívánják megismerni. Megérthetjük kultúránk egyik meghatározó intézményének jelentőségét, még ha a szereplőkkel kapcsolatos megosztó eseményeket, nézeteket nem is elemzi teljes mélységében. A témában való további elmélyüléshez azonban mindenképp inspiráló olvasmány.
JOHN W. O’MALLEY SJ korábbi művei: A jezsuiták története; Mi történt a II. vatikáni zsinaton?; Az első jezsuiták.
