Dr. Eigner Bernadett: Szülő születik | Falusi Dóra ajánlója
Eigner Bernadett pszichopedagógus, gyermekterapeuta és integratív játékterapeuta legújabb könyvében sem kerülgeti a tabukat: egy sor kényes kérdésen keresztül vezet rá minket arra, hogyan tudunk olyan szülők lenni, amilyenek lenni szeretnénk.
Már maga a kérdés sem sokszor merül fel egy pár életében, a megválaszolása pedig gyakran közel sem egyszerű, hiszen még több kérdést generál. Kézenfekvőnek tűnik követni a szülői mintát és megfelelni a társadalmi sztereotípiáknak (pláne, ha még a politika is rájátszik erre), azonban – ahogy arra Eigner felhívja a figyelmet – érdemes megállni egy pillanatra, mielőtt a már ismert forgatókönyvek szerint élnénk le az életünket. A családba érkező gyermekre ugyanis akaratlanul is hatással vannak azok a nem ismert vagy elhallgatott érzelmek, traumák és feldolgozatlan konfliktusok, amelyek a szülőkben dolgoznak. Ennek következményeivel foglalkozik korábbi kötete is, amelyben az érzelmi-és viselkedészavarokkal küzdő kigyermekek problémáiról és azok kezelési lehetőségeiről ír (itt olvashat róla bővebben).
Eigner a téma kapcsán már akkor tisztázta a lapunknak adott interjújában, hogy nincs olyan, hogy rossz gyerek. A Szülő születikből most még többet olvashatunk arról, hogy miképp ne vigyük át a saját feldolgozatlan konfliktusainkat a gyermekünkre. Ennek azonban feltétele, hogy még a szülővé válás előtt legyenek végig gondolva és tisztázva bizonyos kérdések.
A praxisából vett példákkal mutatja be, hogy a szülők sajnos gyakran már csak akkor foglalkoznak a saját elnyomott érzéseikkel és szorongásaikkal, amikor a gyermekük olyan problémássá válik, hogy pszichológusra, nevelési tanácsadóra lesz szükségük.
Fontos üzenete azonban, hogy még ekkor is érdemes szakemberhez fordulni, mivel „a korai kapcsolati töréseket szülőkonzultációval, gyermekterápiával, játékterápiával, baba-mama terápiával orvosolni lehet”.
Sose késő tehát, de jobb minél előbb feltenni magunknak bizonyos komfortzónán kívüli kérdéseket, ha nem egy diszfunkcionális családot szeretnénk a későbbiekben. Ezeken a kényelmetlen, ám annál fontosabb témákon vezet végig Eigner lépésről lépésre empatikusan, hasznos tanácsokat adva, ugyanakkor tabuk nélkül.
Tárgyalja a tervezett gyerek, kívánt gyerek, szerelemgyerek, mesterséges fogantatás, örökbefogadás, meg nem született gyerek, testvérkonfliktusok családra gyakorolt hatásait, beszél apai és anyai, valamint korábbi felmenőink mintájáról, illetve a generációs traumákról. (Mi is írtunk már arról, hogy miképp hatnak ránk akár azok az őseink is, akiket nem is ismertünk, illetve az így kapott transzgenerációs történetek milyen hatással vannak a saját életünkre. Ezek feldolgozására érdemes már gyerekkortól kezve odafigyelni, ahogy arra Tóth Erzsébet Fanni is felhívja a figyelmet könyvében.)
Eigner fontos üzenete ennek kapcsán, hogy „újraírhatod tudattalan belső forgatókönyveidet, mintáidat, sorskönyvedet”. Vagyis azt a történetszálat, amelynek a programozása már nagyon korán elkezdődik: „ez egy olyan, nem tudatos életterv, mely egy választott alternatívára összpontosító, a szülők által megerősített és a későbbi események által igazolt program”. Ehhez azonban elengedhetetlen egyfajta önreflexió.
„Idejében meg kell értened: nem lehetséges autonóm döntést hoznod a párválasztásoddal kapcsolatban, ha nem ismered elég alaposan és mélységében a szüleid kapcsolati mintáját, rejtett szándékait, céljait, azt, hogy ők mit hoztak magukkal a saját szüleiktől, és így tovább.”
Több olyan esetet is bemutat, amelyekben a mai szülők, akármilyen elhanyagolóan vagy bántalmazóan is bántak velük a saját szüleik, gyermekkorukat utólag már kielégítőnek írják le. Megrázó olvasni, hogy a különböző mértékű fizikai és lelki bántalmazás ellenére milyen sok esetben érhető tetten a szépítés. Sajnos éppen ez tudatos vagy tudattalan szőnyeg alá söprés az egyik melegágya annak, hogy az átélt mintákat automatikusan továbbadjuk saját gyerekeinknek.
A könyv egyforma hangsúlyt helyez az anyaság és az apaság szerepére. Utóbbiak esetében is évek telhetnek el, mire „megtalálja és komfortosnak érzi saját apaságát”, és rájuk is érvényes a brit gyermekgyógyász és pszichoanalitikus, Donald Woods Winnicott által alkotott „elég jó anyaság” kifejezés, vagyis az „elég jó apaság” mintájának személyes és társadalmi megértése és elfogadása – szemben az általánosságban sugallt és/vagy elvárt tökéletes szülőség mintájával. (A sztereotípiákkal szembeni nevelés mikéntjéről ide kattintva is tájékozódhat.)
A Szülő születiket nem csupán oldalanként haladva érdemes olvasni, fellapozva is nagyon hasznos tud lenni. A szöveg a kényes kérdések ellenére is olvastatja magát, a témák feldolgozását pedig nagyban segíti a könyv szerkesztése (Hollósi Nikolett munkája). Néhány oldalanként Gondold át!, a fejezetek végén pedig Esszencia – mire figyelj?, valamint Kérdések magadhoz kiemelések alapján összegezhetjük az olvasottakat. A praktikusságot szolgálja, hogy ugyanitt lehetőség van a saját gondolatok feljegyzésére is.
Eigner könyvét ajánljuk mindazoknak, akik családot szeretnének alapítani, függetlenül attól, hogy épp párkapcsolatban élnek-e. Azonban hasznos azok számára is, akik már szülők, hiszen ahogy a szerző is írja: „Lehet és érdemes tanulni a szülői mesterséget!”
EIGNER BERNADETT legutóbbi művei: Játékterápia 1-2.; Baj van a gyerekkel?! Bajban a szülő?!.