Rodney Garland: A számkivetett szív | Papp Sándor Zsigmond ajánlója
Milyen lehetett homoszexuálisként a háborús és az ötvenes évek Londonjában, amikor a börtönökben majdhogynem ezer meleg férfit tartottak fogva? Milyen szabályok uralkodtak a korabeli melegbárokban és milyen volt a rejtőzködő élet? A magyar származású szerző egy „gondolkodós” krimi ürügyén mesél minderről. Ráadásul Hegedűs Ádámnak ezt az 1953-ban megjelent könyvét tartják az első meleg témájú detektívregénynek.
25% kedvezmény a TERASZ5 kuponkóddal
Krimit írok, válaszolta az egyik ismerősöm, amikor azt kérdeztem tőle egy napon, hogy min dolgozik olyan nagy buzgalommal. De irodalmit, tette hozzá nagy nyomatékkal. Akkor ez még kicsit fellengzősnek hangzott nekem, mert számomra akkoriban az irodalom még Tolsztojnál és Borgesnél kezdődött, és nem értem fel ésszel, hogy holmi nyomozósdi vérfoltos hullák között miként érne fel a halhatatlanok közé.
Aztán elolvastam Agatha Christie Tíz kicsi négerét, és megértettem, hogy az igazán jó krimi színtiszta irodalom, mint ahogy a Bűn és bűnhődést is lehet krimiként olvasni, ha nagyon úgy akarja az ember. A rosszmájúak szerint az irodalmi krimit az különbözteti meg a magas literatúrától, hogy még szórakoztató is. Ebben persze sosem értettünk egyet, számomra sokkal inkább a korrajz alaposságában, a karakterek komplexitásában és a felvetett társadalmi problémák hitelességében keresendő az igazán jó irodalmi krimi sajátossága, amelyben azért a bűnügy sem válik jelentéktelenné vagy mellékessé.
A kortárs irodalomban Csabai László Szindbád-regényei képviselik ezt a legmarkánsabban, az ő nyomozója már megjárta Bagdadot és Szibériát, majd legújabb kalandjában (Inspektor Szindbád – itt olvashat róla bővebben, a szerzővel pedig itt interjút) az ’56-os forradalom után az NSZK-ba disszidál. A Tericum kiadó világirodalmi sorozata is rendszeresen hozza a műfaj jeleseit. Hol Kamcsatkával és az ottani női sorsokkal, a posztkommunista időszak ellentmondásaival ismerkedtünk meg egy emberrablás ürügyén (Eltűnő sorsok nyomában – bővebben itt), hol egy gyönyörű fjordnál bontakozott ki egy különös szerelem és egy szörnyűséges titok (Madarak ítélőszéke – bővebben itt). A számkivetett szív pedig London eddig alig ismert bugyraiba kalauzolja el az olvasót.
A szerző viszont még ennél is izgalmasabb. A Rodney Garland álnév ugyanis az 1906-ban Kolozsvárott született Hegedűs Ádámot takarja, aki 1939-ben telepedett le az Egyesült Királyságban, majd magányosan, és szinte teljesen elfeledve halt meg 1958-ban. A saját neve alatt is publikált számos életrajzi és ismeretterjesztő művet, ám A számkivetett szívhez már álnevet választott. Jó oka volt rá: az 1953-ban megjelent művet ugyanis az első meleg témájú detektívregényként tartják számon, „valamint egyike az első Angliában kiadott, nyíltan homoszexuális regényeknek”. Ám a szigetországban ekkor még javában bűncselekménynek minősült az effajta kapcsolat, 1954-ben Angliában és Walesben több mint ezer meleg férfi ült börtönben szexuális irányultságuk miatt. A két államban 1967-ben, Észak-Írországban pedig csak 1982-ben törölték el a vonatkozó törvényt, tudjuk meg Bojti Zsolt remek utószavából.
Mi erről eddig jobbára csak Alan Turing sorsán keresztül tudtunk valamit, akinek munkája nélkülözhetetlen volt az Enigma feltörésében és a háború lerövidítésében. (Ebből nagy sikerű film – a Kódjátszma –, és Turing unokaöccse révén izgalmas könyv született. Itt olvashat róla bővebben.) Ám érdemei elismerése helyett 1952-ben őt is vád alá helyezték, és választhatott a börtön, vagy a megalázó hormonkezelés mellett, amellyel a libidóját kívánták csökkenteni. Ebben az időszakban tehát kimondottan nagy bátorság kellett egy hasonló témájú könyv publikálásához.
Vagyis igencsak megégethette volna magát az a szerző, aki a saját neve alatt ad ki hasonlót. Érdekesség továbbá, hogy az álnév túlélte Hegedűst is. Mivel a mű jelentős siker lett (több mint tízezer példány kelt el belőle, s kora legismertebb meleg tárgyú regénye lett), a kiadó – a rajongókra alapozva – további három Garland-regényt jelentett meg. A találgatások szerint ezeket a szintén magyar származású Polnay Péter írta, ám könnyen lehet, hogy többen is rejtőztek az álnév alatt.
Mindent összevetve igazi kuriózumot vehet kézbe most, majd hetven évvel később a magyar olvasó. (Szomorú aktualitását a világsajtót is megjárt magyar törvény adja, amely ma ismét megbélyegzi a melegeket.) Szerencsére a patetikus cím ellenére a regény teljesen mentes az olcsó szentimentalizmustól, viszont remekül festi le a korabeli Londont, illetve a „rejtőzködő, titkos élet” megannyi aspektusát. Kimondottan érdekes, amikor arról beszél, hogy a háború sanyarú évei alatt a fővárosban milyen megengedő, az érzéseket nyíltan felvállalható légkör uralkodott, amely merőben átírta sok ember magánéletét. „Sok szempontból a háború szabadságot jelentett. A békeidők félelmei meghátráltak az aktuálisan fenyegető félelmek előtt.” Erre sem előtte, sem utána nem volt példa.
A számkivetett szív pedig épp ettől válik kimondottan izgalmas olvasmánnyá (Bojti Zsolt fordítása végig élvezetes és gördülékeny). Elkalauzol a meleg bárokba – nem titkolva a narrátor idegenkedését sem a számára „mocskosnak” tűnő epizódoktól –, beavat a titkos élet szabályaiba és jellegzetességeibe, pontosan visszaadja a külvilág hol megengedőbb, hol nyíltan fenyegető viszonyulását. Teszi mindezt olyan őszinteséggel és olyan emberi hangon, amelyen kevesen képesek megszólalni, viszont mindenki számára segít egy jóval empatikusabb szemlélet kialakításában. Nem véletlen, hogy a regényt Nádasdy Ádám ajánlja a magyar olvasó figyelmébe, aki remek tárcasorozatában (A vastagbőrű mimóza) és novelláskötetében (A szakállas Neptun – itt olvashat róla bővebben) üt meg hasonló hangot.
A „gondolkodós krimi”, ahogy Nádasdy jellemzi, persze detektívegényként sem rossz. Az ismert pszichiátert egy nap fiatal hölgy keresi fel, hogy segítsen neki feldolgozni vőlegénye váratlan és tragikus halálát. Ő öngyilkosságnak véli Julien halálát, a rendőrség az altatók véletlen túladagolását látja benne. Doktor Page döbbenten hallgatja: egyrészt a fiatalember valamikor a szerelme volt, másrészt a hölgy láthatóan semmit nem tud szíve választottjának titkos életéről. De vajon ez okozta a szépreményű fiatalember halálát? Végül a szintén meleg Page kezdi el felgöngyölíteni a szálakat egy titokzatos levél és fénykép alapján, amelyet Julien hagyott hátra. Az ügy pedig egyre szövevényesebbé válik, ahogy bevezet minket az angol társadalom különböző rétegeinek (a politikustól a munkásosztályig) hol képmutató, hol a boldogságért őszintén küzdő világába.
