KÖNYVTERASZ
Burgenland, a feledés homályából előrángatott elnök, ütőérként fukcionáló selyemutak, adatbányászok és infografikák, illetve a szinte felfoghatatlan ukrán éhínség foglalta el a legjobb történelmi munkátkat összesítő toplistánkat októberben. Bátran kijelenthetjük, a legjobb szerzők eredtek a legkényesebb témák nyomába.
Aki szentimentalista, ne állítson össze listákat. Főként nem a kedvenceiből. Az októberi, történelmi műveket rangsoroló listába például már cipőkanállal sem tudtuk begyömöszölni Emrah Safa Gürkan, Törökország egyik legnépszerűbb történészének munkáját (A szultán kémei – Oszmán hírszerzési módszerek és ügynökhálózatok a 16. században), pedig sok szó esik benne a Magyar Királyságról is. Miközben az „Oszmán Birodalom és Európa történelmének egy korábban alig ismert világába kalauzolja az olvasót”.
Nem ilyen témát választott viszont a listánk első helyét megszerző munka (Két anschluss között – Nyugat-Magyarország és Burgenland Wilsontól Hitlerig) szerzője, Tóth Imre. A trianoni mitológiában Burgenland egy egészen más fejezetet képvisel, hiszen ebben az esetben nem a győztesek vettek el a vesztestől, hanem egyik vesztes a másiktól. A magyar részről csak „hullarablásként” emlegetett eseménysort vizsgálta meg igen alaposan Tóth Imre. S mindezt igen világos szándékkal: a „fabulák, hamis állítások cáfolatára, a rosszul elhelyezett hangsúlyok, a retorikai sekélyesség és egydimenziós látásmód kiegyenlítésének” szándéka vezérelte. Mert a „különböző nézőpontok »beemelésével« a multikauzalitást figyelembe véve” próbálta meg „összefüggő egészként elbeszélni a sokszor kacskaringós történetet”. A szerzővel készített interjúnkban a máig élő sérelmekről is beszélt: „a soproniak például nem járnak Bécsbe színházba, nem fogyasztói az ottani kulturális termékeknek. Régen azok voltak.”
„A kilencvenes évek elején már újságcikkben emlegették a titkos emlékiratait, amelyet az állambiztonságaik halálra kerestek. A titkosszolgálattal rángatták vissza az országba Dobi unokáját, mert attól féltek, hogy magával viszi a nagyapja feljegyzéseit, amelyek bombaként robbanhatnak Nyugaton” – ez adta meg a végső lökést Révész Sándornak ahhoz (amint erről lapunknak adott interjúban is beszámolt), hogy Dobi Istvánnal és nem mindennapi politikai karrierjével foglalkozzon. A monográfia (Dobi István – Egy elfeledett elnök) az ismeretlenség mélyéből húzta elő az egykor igen népszerű államfőt, és tárta fel sorsán keresztül a kor összes ellentmondását. A listánk második helyével is azt kívántuk hangsúlyozni, hogy ilyen kevésbé népszerű témák feldolgozása is elengedhetetlen ahhoz, hogy jobban megismerjük a közelmúltunkat.
Peter Frankopan brit történész és író nem kisebb célt tűzött ki maga elé alapos és igen színes tanulmányával (Selyemutak), minthogy a világtörténelmet új nézőpontok alapján ismertesse meg velünk. Kiindulópontja az az állítás, miszerint az európai civilizáció igazi bölcsője nem a Mediterráneum, hanem bizony Ázsia. A kereskedelmi útvonal nagyjából az i.e. 4. század óta kötötte össze Kelet-, Dél- és Nyugat-Ázsiát az európai kontinenssel és Észak-Afrikával, és nem csak nélkülözhetetlen árucikkeket, de a pestist is az út révén hurcolták be az európai kontinensre. A nagyívű munka hatására az 1971-ben született történészt, aki az Oxfordi Egyetem professzora, a Prospect nevű brit havilap a világ ötven legkiemelkedőbb gondolkodója közé választotta.
A negyedik helyre egy szinte példátlan könyv futott be. Három „adatbányász” történész (Jean Lopez, Nicolas Aubin és Vincent Bernard) profi geológusok mintájára szálltak le a második világháború kapcsán keletkezett „végeláthatatlan mennyiségű adatot tartalmazó bányába, hogy onnan apró, de annál értékesebb mintadarabokat hozzanak fel”.Miután átrágtak magukat az adatok üledékes rétegein, 53 témát állítottak össze, amelyet négy nagy fejezetbe rendeztek. A több tízezer adatot pedig a számítógépes grafikus Nicolas Guillerat rendezgette el 357 infografikába és térképbe, hogy a laikus olvasó számára is könnyen átláthatóvá (és főként megjegyezhetővé, hiszen ma a gondolkodásunk javarészt már színes, dizájnos képeken alapul) váljon az információhalmaz. A második világháború infografikája páratlan segédeszköz a második világégés megértéséhez: ösvényt vág az adatok dzsungelében.
A magyar olvasók által már jól ismert Anne Applebaum a Gulag és a vasfüggöny után ismét kényes témához nyúlt: a népirtással felérő ukrán éhínséget dolgozza fel. A holodomor groteszk módon az azt mesterségesen előidéző szovjetek miatt nem lehet mindmáig jogilag genocídium. Pedig az ukránok tudatos és szisztematikus kiirtása volt Sztálin célja száz évvel ezelőtt, megelőzve Hitler őrületét és a soát is. A vörös éhínség bár minden sokkoló részletet bemutat, mégsem lesz hatásvadász. Az viszont biztos: a felmérhetetlen, máig ható tragédia nem hagyja érzéketlenül az olvasót. És segít elhelyezni a népirtást a 20. század többi büntette közzé, amelyeket egy percig sem szabad elfelednünk.
