Michael Greger: Hogyan éljük túl a járványokat? | Falusi Dóra ajánlója
Messze nem új dolog, ami most velünk történik: csak a 20. század során megbirkóztunk már nem egy halálos vírussal. Ám nem mindegy, hogy milyen áron vészeljük át a járványokat. Michael Greger új könyvének ismeretében könnyebben ébren tudjuk tartani a veszélyérzetünket, és levonhatjuk a megfelelő tanulságokat. Hogy a következőt is túléljük.
Ma már kezdjük érteni, hogy mit jelent együtt élni a koronavírussal. Ami elsőre apokalipszisnek tűnt, mostanra valamelyest átlátható jelenség lett. Még nem tudjuk, hova fut ki a sok mutáció, a túlterhelt egészségügy és nehézkessé vált oktatás, a gazdasági hátrányokról nem is beszélve, de mégis biztatóbbnak láthatjuk a (legalábbis közeli) jövőt, mint 2019 tavaszán. Lassan, de haladunk egy kompromisszumokkal teli együttélés elfogadása felé. Még úgy is, hogy egy valamit szinte biztos, hogy fel kell adnunk: a kontrollálhatóságba vetett hitünket.
Michael Gregert leginkább az életmódorvoslás terén ismeri a világ (legutóbbi könyvéről mi is írtunk), holott orvosi pályafutását, még évtizedekkel ezelőtt, fertőzőbetegség-specialistaként kezdte az AIDS-es betegek kezelésével. Jelen könyvében visszakanyarodott eredeti kutatási területéhez, és a rá jellemző alapossággal vizsgálja meg azt a kérdést, amely mindannyiunkat foglalkoztat: hogyan éljük túl a járványokat?
A könyvet 2020 áprilisában írta, tehát akkor, amikor az oltás még nem volt elérhető széles körben. Emiatt talán indokolt lehetett volna várni egy értékelő művel, de Greger összefoglalója nagyon is helytálló. Mi is szemléztünk már több könyvet a járványok históriája kapcsán, ezt a könyvet leginkább azoknak érdemes forgatniuk, akiket kifejezetten a pandémiák 20. századi története érdekel, méghozzá abból a szempontból, hogy miként éltük túl az elmúlt száz évet, és mit lehet mindebből tanulni. Halálos vírusokból ugyanis ez idő alatt is volt bőven.
Olvasás közben hamar ráébredünk, hogy merő naivitás lenne azt gondolni, hogy az életünk visszatérhet a korábbi kerékvágásba. „A pandémiákkal kapcsolatban a kérdés soha nem a ha, hanem a mikor”, erősíti meg a szerző. Bár az elmúlt évtizedekben (a kötelező védőoltásoknak köszönhetően) jelentősen elkényelmesedtünk ezzel a veszélyforrással szemben, a vírusok itt voltak és vannak velünk, a jelenlegi dráma tehát már sokadik felvonás az elmúlt száz évben. Ezek közül a leghalálosabb az 1918-as influenzajárvány volt, amely becslések szerint konkrétan a fél bolygót megfertőzte (a spanyolnátháról nemrég Emma Donoghue írt igen valósághű regényt). Ráadásul túlnyomó többségük hatvanöt év alatti, ereje teljében lévő ember volt, mégis egy esztendő alatt többen haltak bele, mint a középkorban a bubópestisbe.
Az arcot eltakaró maszk használatát is ennek kapcsán tették először kötelezővé 1918-ban San Franciscóban, a következő lényegre törő szlogennel: „aki ezt a maszkot nem viseli, halott”.
És nemes egyszerűséggel letartóztattak mindenkit, aki nem hordta. Utána viszont, „amint alábbhagyott az elhalálozás, beindult a felejtés”, mutat rá a szerző. Részben érthető: annyira traumatikus élmény volt ez az emberiség számára, hogy a kollektív tudattalanunk leghátsó zugába száműztük. Pedig még csak ezután jött az Ébredések című filmből ismert, Parkinson-kórhoz hasonló betegség, és még sorolhatnánk! (A Parkinson-kórról, mint lehetséges járványról itt olvashat bővebben.)
Greger részletesen felsorolja és bemutatja a járványokat, és ha önkínzásnak tűnik is minderről ilyen alapossággal olvasni, a könyv mégis fontos, mert egyfajta felszabadító erővel bír. Miszerint igenis képesek vagyunk túlélni ezt is, összefogni és közös erővel újrakezdeni, mint ahogy tették déd- és nagyszüleink. Bár nem a COVID-19 okozta az első koronavírus-járványt a világon, de ez az első pandémia, amely örökre megváltoztatta a véleményünket a világjárványokról. Nem fogjuk elfelejteni, és felkészülünk a következőre. Nem tudunk már visszalépni abba a hamis illúzióba, miszerint világméretű járványok csak az amerikai katasztrófafilmekben léteznek, és ez jó. Éberséget tanulunk.
A vírustagadás sem újkeletű jelenség. A már említett 1918-as járvány esetében a szkeptikusok egy része arról volt meggyőződve, hogy a németek vetettek be biológiai fegyvert.
Mások a háborús bűnök miatti spirituális büntetésként aposztrofálták a több mint százmillió ember halálát. A könyv részletesen bemutatja azt is, hogy a reverz genetika nevű eljárásnak köszönhetően hogyan született meg valóban egy-egy biológiai fegyver, és miért kongatják a vészharangot a bioetikusok évtizedek óta. Ugyanakkor nem ír semmilyen összeesküvés-elméletről, egyszerűen csak rögzíti a tényeket. Az utószót az az emeritus professzor Kennedy Shortridge jegyzi, aki elsőként írta le a H5N1-vírust a Hongkongi Egyetemen. „Dr. Greger mutatja meg a vermet, amelyet mi ástunk saját magunknak, a saját visszatetsző gyakorlatainkkal.”
Greger, aki az egészséges életmód és étkezés specialistája, a könyvben nem ír csodaszerekről, és el is határolódik attól, hogy a koronavírus kapcsán az immunrendszer erősítését célozzuk meg. Okkal: ez a vírus messze nem olyan egyszerű logika alapján működik, hogy a gyengébbet letarolja, az erős pedig megússza. Épp ezért hiába várunk tőle élelmiszerekkel kapcsolatos immunerősítő recepteket, a tanácsai ennél jóval megfontoltabbak. Különleges superfoodok helyett inkább – anyagi lehetőségektől és ízléstől függetlenül – mindenki számára betartható javaslatokat tesz.
Az elmúlt két évben megtanultuk, hogy „a pandémia túlélése nem csak a betegség túléléséből áll”. Ebből a könyvből megtudhatjuk, hogyan tartsuk ébren a jelzőrendszerünket a vírusokkal szemben, és mit tehetünk azért, hogy a következő világjárvány a lehető legkevesebb áldozattal járjon.
MICHAEL GREGER legutóbbi művei: Receptek, hogy sokáig élj; Egyél úgy, hogy ne halj meg.
