Guzel Jahina: A Volga gyermekei | Papp Sándor Zsigmond ajánlója
Díjak és botrány: minden siker megalapozói. A tatár származású orosz írónőnek, Guzel Jahinának mindkettőből kijutott. Ám az érdeklődés érthető, regénye igazi ínyencfalat a szépirodalmat kedvelők számára.
Ritkán vártak olyan felfokozott érdeklődéssel alkotást, mint a tatár származású orosz írónő, Guzel Jahina második regényét. Nem csoda: első prózai műve, az Európa kiadó jóvoltából magyarul is olvasható regénye, a Zulejka kinyitja a szemét mind az olvasók, mind a tévénézők körében botrányos sikert aratott.
Jahina írói története is úgy kezdődik, mint minden tündérmese: kézirata több évig porosodott egy orosz kiadónál, igazából senki sem látott benne fantáziát. Bár a szerzője publikált már néhány elbeszélést, szakmai körökben szinte teljesen ismeretlennek számított, így a mű kiadása igen kockázatosnak vállalkozásnak tűnt. Végül mégis bizalmat szavaztak neki (Ljudmilla Ulickaja írt bele meleg szavakat előszó gyanánt), ám a hatalmas siker mindenkit meglepett. A Zulejka kinyitja a szemét az Év könyvévé választották, bekerült a legtekintélyesebb orosz irodalmi díj, a Booker várományosainak szűk elitjébe, majd megkapta a Jasznaja Poljana (itt élt és alkotott Tolsztoj) irodalmi díjat. És elvitte a Nagy Könyv szakmai zsűrijének a díját, de ami a legfontosabb: az olvasók szavazatai is az élre repítették. Azt hiszem, minden szerző ilyen debütálásról álmodik.
És akkor hol volt még a külföldi menetelés! Szinte pillanatok alatt több mint harminc nyelvre fordították le a regényt. Ám az igazi botrány, mégis otthon várt rá. A műből készült hatrészes televíziós sorozat (Jegor Anaskin rendezésében) igencsak felkavart az állóvizet. Mind a tatár nacionalistáknál (ők nemzet- és iszlámgyalázással vádolták az alkotókat), mind a kommunistáknál (ők a sztálini korszak ábrázolásába nem tudtak belenyugodni) kiverte a biztosítékot. Viszont azt is tudjuk, hogy nincs jobb marketing a botránynál: a tévésorozat hatására ismét megújult az érdeklődés a könyv iránt, és az addig sem szerény példányszámot 600 ezerre növelték. És az már nem is okozott különösebb meglepetést, hogy Anaskin alkotása lett 2020-ban Oroszország legnépszerűbb tévésorozata. Ha egy üzlet beindul…
Talán mindez kellett hozzá, hogy a siker hozzánk is elérjen. A Zulejka kinyitja a szemét nálunk is eltűnt a boltokból (jelenleg csak előjegyezni lehet), és a Helikon kiadó végül megjelentette a 2018-ban írt második regényét, A Volga gyermekeit.
Ez is történelmi regény, és azokról a német telepesekről szól (volganémetek), akik a 18. században Katalin cárnő hívó szavára érkeztek meg Oroszországba, aki – ahogy a regényben is idézett krónika fogalmaz – „védelmet és szülői oltalmat” ígért nekik, cserébe pedig „engedelmességet és buzgalmat, példás szorgalmat és rendíthetetlenséget” várt el tőlük. A szerző iróniája már itt is tetten érhető, hiszen a könyv főhőse, Jakob Ivanovics Bach, a német iskolamestert három éve mindig ennél a résznél nyomja el az álom.
A regény magyar olvasóját már nem fogja. Jahina áradó stílusa (Soproni András pazar fordítása), a mondatok szimfóniaként csengő zenéje, minden apróságot megragadó figyelme igen sűrű szöveget eredményez ebben a klasszikus értelemben vett nagyregényben. De nem ez az egyetlen fűszere.
A csipetnyi miszticizmus és romantikus színekben pompázó realizmus mellett a humor is nagyon jól viszi előre a cselekményt.
És persze a jól elhelyezett hasonlatok: „sétától kifáradt teste elernyedt a paplan alatt, mint az olvasztott vajjal nyakon öntött főtt krumpli”. De elég felidézni a helyi telepesek legigazabb szólását: „Egy kis szar nem árt”. (Ugyanis megfigyelték, ha az agyag és a széna mellé egy kis trágyát kevernek, akkor az összetétel a kőhöz fogható szilárdságot eredményez.) Épp az efféle apróságok teszik igazán élvezetessé a Volga módjára hömpölygő művet.
Bach nem túl élete mozgalmas óramű pontosággal zajlik a kis településen. Tanít az iskolában, naponta háromszor meghúzza a harangot, majd körbejár odakint, hogy a „vizit” során felmérje a környező világ apró változásait, kilengéseit. Talán csak egyetlen fura szokása van: egyszerűen imádja a vihart: amikor más a biztonságos otthon felé menekül, ő kisétál a mezőre. „Így folydogált az élete, nyugodtan, tele garasos örömökkel és apró izgalmakkal”, mígnem egy titokzatos levél el nem indítja a váratlan események egész áradatát.
A valódi égzengés nem is késlekedik: beüt a szerelem, majd a bolsevik forradalom, és mindkettő alaposan felforgatja a harminckét éves Bach álmos és jellegtelen életét. Az eddig békésnek tűnő világ hirtelenjében félelmetessé, kaotikussá, a korábbi ígéret (védelem és szülői oltalom) betarthatatlanná válik, és minden a tragikus és megállíthatatlan végzet felé kezd sodródni…
Jahina újabb regénye valódi ínyencfalat a szépirodalmat és az orosz literatúra nagyívű alkotásait kedvelő olvasóknak. Olyan mű, amely egy percig sem hagyja hidegen azt, akit egyszer már behúzott a világába.
GUZEL JAHINA korábbi műve: Zulejka behunyja a szemét.
