KÖNYVTERASZ
Franciaországban már minden negyedik eladott kötet zsebkönyv, számol be cikkében a Le Monde. Bár a formátum nálunk is reneszánszát éli, a kiadók kísérletezőkedve jóval kisebb, inkább a klasszikusokban bíznak.
A francia és a magyar olvasási szokások aprólékosabb összehasonlítása nélkül is belátható, hogy ez az arány igen magas. Ezek alapján a zsebkönyvek a francia könyvpiac egy igen versenyképes, gazdaságilag szilárd „szektorává” nőtte ki magát, mégpedig a print és nem a digitális könyvkiadás területén, írja Virginie François a témáról szóló összefoglaló cikkében a Le Monde hasábjain. Nem csoda, hogy mára az esszéken és a strandkönyveken kívül egyre több francia és külföldi szerző is így jelenik meg. Sőt: a zsebkönyvek gyakran a második esélyt jelentik az olyan szépirodalmi regények számára, melyek nem értek el kiugró sikereket a megszokott formátumban.
A magyarázat tehát nem pusztán a jó címválasztásban keresendő.
A nyomtatási technikák fejlődésének, valamint a gyártási költségek csökkenésének köszönhetően a régen „eldobható” könyvnek számító zsebkönyv minősége javult, és egy olyan tárgy lett belőle, amelyet már előszeretettel őrzünk meg. Az elit értelmiség tagjai sem merülnek végeláthatatlan vitába annak kapcsán, hogy vajon kulturális mélypontnak számít-e a szépirodalmi vagy épp filozófiai zsebkönyvek olvasása – ha úgy tetszik, épp a buszon vagy munkába menet.
(FOTÓ: Aquitaineonline.com)
A franciák pedig meg is lovagolják ezt a hullámot: Zsebkönyv Fesztivált (Le Festival Lire en Poche) szerveznek, és elismerést is alapítottak: a zsebkönyvet olvasók díját (Prix des Lecteurs du Livre de Poche), de az illusztrációk és a betűtípusok terén is bátran kísérleteznek. A kiadók az elmúlt években már több kereskedelmi innovációt is bevezettek az új forma népszerűsítésre. Legnagyobb újdonság a karitatív célú zsebkönyvvásárlás, amelynek keretében a kiadó a vásárlásából származó nyereség egy részét kórházaknak, jótékonysági szervezeteknek adományozza, és ezt természetesen hatékonyan kommunikálja is a (leendő) vásárlók felé. Ugyanakkor a hagyományos média még kevésbé támogatja mindezt, ezért a zsebkönyvek reklámja, illetve maga a termék jellemzően inkább plakátok, transzparensek, webáruházak, közösségi hálózatok és kifejezetten erre a célra átalakított kocsikon elhelyezett reklámok segítségével jutnak el az olvasóhoz.
Az olvasók pedig (szó szerinti és átvitt értelemben is) vevők minderre.
Az eladási számok folyamatosan nőnek. A formátumváltás sikerét talán Melissa Da Costa esete bizonyítja a legjobban. Miután első regénye (Tout le bleu du ciel), idén elnyerte a zsebkönyvet olvasók díját, az eladott példányszám négyezerről hirtelen 200 ezerre emelkedett. A jelenség magával hozta a zsebkönyvek publikációs jogainak megszerzéséért folytatott verseny kiéleződését: több ajánlattételi körrel is lehet számolni egy-egy cím esetén.
Az imázsváltás a hazai zsebkönyv piacon is megtörtént már. A Szépirodalmi Könyviadónak az ötvenes évektől indított Olcsó Könyvtár nevű sorozata utáni első nagy hullámot a 2015-ben – Szabó Levente illusztrátor, tervezőgrafikus által kivitelezett, majd gyorsan szimbolikussá vált – Helikon Zsebkönyvek sorozata keltette (legutóbbi címek: Cioran: A bomlás kézikönyve; Örkény István: Tóték). A nagy sikerre való tekintettel két évre rá a Magvető is felélesztette az 1972-ben létrehozott sorozatát, amelyben annak idején kortárs magyar írókat adtak ki olcsóbban (legutóbbi címek: Ottlik Géza: Hajnali háztetők; Rubin Szilárd: Csirkejáték). Mindkét sorozat ma már biztosra megy: kötelező olvasmányokból, hazai és világirodalmi klasszikusokból válogat.
A Poket zsebkönyvek borítói már inkább a pragmatikus minimalizmust képviselik, viszont tartalom tekintetében kísérletezőbbek.
A legutóbbi címek között ott találjuk Kosztolányi Dezső: Édes Annáját, viszont a népszerű osztrák írónő, Rosemarie Eichinger gyászkönyve, az Esznek-e a halottak epertortát? is ilyen formátumban vehető kézbe, holott messze nem klasszikus: ez a könyv jelent meg tőle először magyarul még a Kolibri Gyerekkönyvkiadó gondozásában 2018-ban. A régi-új formához új marketingcsatornákat is nyitottak: a könyveket kinevezett nagykövetek, jellemzően zenészek népszerűsítik, és már az ország több pontján kihelyezett, éjjel-nappal elérhető automatákból is megvásárolhatók, ezzel is erősítve a zsebkönyvek olvasási szokását: bárhol és bármikor belelapozhatunk, amikor csak eszünkbe jut. A lényeg, hogy mindig kéznél legyen.
