Zseniális hülye, derék katona

2022. 01. 15. | Irodalom

Švejk 100 Torma Tamás ajánlója

Száz éve jelent meg Jaroslav Hašek korszakos és kicsit mindannyiunkat megváltoztató alapműve, a Švejk. A Hévíz című folyóirat tíz kortárs szerzőt kért fel Parti Nagy Lajostól Kukorelly Endréig, hogy írják tovább a derék katona történetét. Így lesz belőle a novellákban második világháborús ellenálló, kommunista elvtárs Nagykanizsán, többször felbukkan a Délvidéken, és részt vesz a balkáni polgárháborúban is.

Cser, 214 oldal, 3995 Ft

Emlékeim szerint a Király és Kürt utca sarkán nyílt meg az első Švejk söröző Budapesten, de már rég nincs meg. A kultusz ugyanakkor nyilvánvalóan nem múlt el: söröző Tatabányán, ivó Esztergomban, és akkor Hrabal fölöttünk lebegő – söröskorsós – szelleméről még nem mondtunk semmit.

Prága két leghíresebb sörözője közül az egyik hozzá, a másik – a Nova Strana (pesti oldal) Na Bojišti utcájában fellelhető U Kalicha (Kehely) – Švejkhez köthető. Természetesen avatott sörturista ezeket a helyeket már messze elkerüli, lévén főként nyugati turistacsapdák (24 nyelvű étlappal!), és mint ilyenek, már rég nem őrzik a megidézettek szellemét. A Kehely esetében azért annyit meg kell hagyni, hogy a Švejk szerzője, Jaroslav Hašek ugyan ritkán látogatta (a biográfusok több mint száz helyet számoltak össze vele kapcsolatban), annál inkább a híres regény illusztrátora, a közelben lakó Josef Lada. Az viszont tény, hogy a Kehelyben indul el a regény és maga Švejk is a világhír felé. Hašek még gyerekkorából ismerte a Kehely házában gondnokoskodó Švejk családot, azon belül is a fiút, Josef Švejket.

A spontán kocsmai kölcsönnel induló ihlet útjai pedig kiszámíthatatlanok: így lett a Kehely és Švejk kulthely illetve kultfigura.

Már közelítünk: vajon Švejk bölcs bohóc, vagy simán hülye? Együgyű ostoba, vagy csak zseniálisan úgy tesz, mintha? Ugyanolyan, mint a körülötte forgó őrült világ és azt csak felnagyítja, vagy épp az egyetlen normális, aki a totális őrültséget ellenpontozza? Okos és megalkuvó stratéga, vagy mindent túlélő népmesei hős?

Turistacsapdák

Ugyanezen kérdéseket feszegeti Kukorelly Endre is a Švejk 100 című antológia záró novellájában – már személyesítve és a mába helyezve. Mert a (termékeny) szerkesztői ötlet az, hogy Švejk – mintha csak halhatatlan lenne – jelenjen meg a hozzánk közelebb álló évtizedekbe illesztve: vajon milyen ő különböző aspektusokból szemlélve, különféle történelmi szituációkban? (Ez a történelmi újra- vagy továbbírás volt a hívószó a Hévíz eddigi válogatásaiban is, az ’56-os évfordulóra összehozott A másik forradalom és a Trianon érintettségű Nézzünk bizakodva a múltba! című antológiáinknál is.)

Novellákról beszélünk, azaz nem valami kőkemény, egybesült csülköt kapunk, hanem könnyebb falatkákat, változatos tapastálat – rugalmasan, tételekként lehet haladni, de működik egyszerre fogyasztva is.

Vida Gábor, Végel László, Benedek Szabolcs, Bánki Éva, Parti Nagy Lajos, Szeifert Natália, Solymosi Bálint, Bencsik Orsolya, Száz Pál és Kukorelly Endre írásai sorjáznak – egy darabig csak a várt mederben: azaz Švejk felbukkan, mint (második) világháborús ellenálló, kommunista elvtárs Nagykanizsán, többször a Délvidéken, és még a balkáni polgárháborúban is.

A klasszikus ábrázolás – Josef Lada

Aztán amikor Parti Nagy Lajoshoz érünk, szép észrevétlenséggel a téma kinyílik, beteljesedik, virágba szökken. A háttérben ugyan ott dereng a ’68-as bevonulás, de a szövegben szétválaszthatatlanul szervesül Parti Nagy-szöveggé egy katonaapa, egy GAZ-69 vezetője, illetve Karikás Frigyes a Tanácsköztársaság legendás 39-es dandárjából, a kommunista novellista, aki párizsi emigrációjában elsőként fordította magyarra a Švejket. (Ő később Sallaival és Fürsttel együtt ül a harmincas évek statáriuma idején, majd három esztendő után, 1935-ben a Szovjetunióba emigrál, ahol aztán újabb három év múlva koncepciós per vádlottjaként végzik ki.)

Ez is szép történet – amúgy a Švejk ma is érvényes fordítása Réz Ádámé, aki az ötvenes években egy „szocialista munkaverseny” alkalmával ajánlotta fel a munkát. A másik, még érdekesebb történet az íróé, Jaroslav Hašeké – érdekes, hogy erre csak érintőlegesen tér ki egyik-másik novella. A prágai kiskocsmák (botrány)hőse 1883. április 30-án született Prágában. Apja nyomán ő is banktisztviselőként kezdte, de hamar kirúgták. Szatirikus írásai már tizenhét éves korában megjelentek, és ha az írásból (például az Állatok Világa számára írt, kitalált állatokról szóló cikkeiből) nem sikerült összeszedni a sörre valót, kutyákkal kereskedett.

Mindenhol felbukkan

1904 és 1907 között anarchista kiadványokat is szerkesztett: 105 álnéven jóval több, mint ezer írást tett közzé, bejárta a Monarchiát, de korának standuposaként Vinohrady legnagyobb vendéglőjében forgatta ki az aktuális politikai frázisokat, legismertebb médiahekkje viszont a Törvényes Kereteken Belül Mérsékelten Haladó Párt megalapítása volt az 1911-es pótválasztások előtt. Bohémságának mítoszát később csak tovább fokozták baráti körének visszaemlékezései.

A világháborúban előbb a Monarchia katonája lett, majd a keleti fronton átszökött az oroszokhoz. Anarchista bolsevikként vagy bolsevik anarchistaként öt nyelven internacionalista propagandaanyagokat írt, később még főkomisszár is lett az 5. szibériai hadsereg politikai osztályán, de mindez már történelem. Ami pedig örökkévaló: 1917-ben Kijevben megjelent az első Švejk. 1920-ban orosz feleségével visszatért Prágába, de mivel az első feleségétől nem vált el, bigámia miatt perbe fogták.

Itt kezdett neki a nagy mű véglegesítéséhez, az addigi elbeszélésfüzért regénnyé tömörítette, ám mivel a bigámiapere miatt kiadója nem akadt, a mű első részét füzetenként árusították sörözőkben, vendéglőkben.

Hamarosan egy dél-csehországi kis faluba, Lipnicébe vonult vissza, hogy nekilásson a Švejk folytatásának és végleges kidolgozásának, de negyvenévesen, 1923. január 3-án meghalt. A hat kötetesre tervezett Švejkből végül csak négy készült el. (Utolsó heteinek történetét Irena Dousková írta meg, aki tíz évig gyűjtötte az anyagot a regényéhez. Itt olvashat róla bővebben.)

Azok is ismerik, akik nem olvasták a regényt

Švejk és a regény igazi mém. Aki az alapkönyvet nem olvasta, az is tudja, ki ez a figura, körvonalai többé-kevésbé enélkül is pontosak és főként univerzálisak. (Ha nem olvastad, akkor is megvan, ez kevés könyvvel esik meg – írja Kukorelly.) A Hévíz legújabb antológiája erre az ikonikus közös tudatra épít, Hašek műve talán még a hasonló szatirikus alapvetéseknél – az Ilf–Petrov páros Tizenkét széke és Joseph Heller A 22-es csapdája – is erősebben gyökerezik a magyar és közép-európai tudatban.

Ahogy az eredeti regény is illusztrációkkal jelent meg – Josef Lada már szóba került –, úgy rajzolt Ráskai Szabolcs a Švejk 100 antológiában szereplő novellák közé abban a stílusban, ahogyan annak idején a derék katonát és az ő világát megismerhettük.

További cikkek

Kritika, Irodalom

Nem szabad ötletek

Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról | Révész Sándor kritikája   A legtöbbet emlegetett, mégis a legkevésbé ismerhető költők...

Tudomány

A halál hét arca

Richard Shepherd: A halál hét kora | Papp Sándor Zsigmond ajánlója   Nem könnyű megemészteni, hogy egy napon véget ér az életünk. Ám ahogy...