1956 és az ENSZ titkos aktái

2020. 10. 23. | Történelem

Nagy András: Halálos együttérzés | Falusi Dóra ajánlója

Nagy András könyve megkerülhetetlen azok számára, akik az ’56-os forradalom és az ENSZ akkori működésének háttérfolyamataira, valamint a magyar és a nemzetközi politikai élet eddig még feltáratlan összefüggéseire kíváncsiak.

Kossuth, 477 oldal, 4990 Ft.

A szerző több mint huszonöt éve kutatja a közelmúlt közép-európai történelmének fordulópontjait. Interdiszciplináris vizsgálatai többek között az 1956-os forradalom nemzetközi hatásait dolgozzák fel, de szépíróként is alkot.

Magyar kutatóként Nagy András elsőként fért hozzá azokhoz az ’56-os forradalom kitörésével és leverésével kapcsolatos ENSZ-dokumentumokhoz, amelyeknek csak néhány éve oldották fel a titkosítását. Saját szavaival élve: „a történet nem fényes és nem árnyas, hanem fontos”. Túl azon, hogy – miként a könyvben fogalmaz – kollektív illúzió maradt, hogy az ENSZ képes lett volna megállítani az oroszokat, 1956 kapcsán mégis van bennünk egyfajta feldolgozatlan keserűség, amiért „magunkra hagytak minket” a nemzetközi nagyhatalmak. A szuezi válság sikeres kezelése – érthető módon – egy magyart sem kárpótol.

A cserbenhagyás tényét egyedül a forradalom leverése után fenyegető humanitárius katasztrófa elhárításában végzett kiemelkedően sikeres, az ENSZ által koordinált nemzetközi összefogás árnyalja. A világszövetség ugyanis – politikai tehetetlenségét ellensúlyozandó – nagyszabású nemzetközi médiakampányt, valamint több millió dollár értékű segélyszállítmányt állított össze és finanszírozott a magyar lakosság számára. Elsőként azonban nem ők, hanem a Vöröskereszt reagált a segítségkérésre: a segélyezésért felelős munkatársuk már október 27-én elindult Budapest felé. Ráadásul az sem zavarta őket, hogy tevékenységük jogilag nem egyértelmű, hiszen a forradalom (és később az invázió) nem nevezhető sem háborúnak, sem természeti katasztrófának.

A humanitárius katasztrófát sikerrel hárították el

Az ő infrastruktúrájuk, szervezeti hálójuk és tapasztalataik nélkül az ENSZ-segélyek sem érkezhettek volna meg Magyarországra. A nélkülöző lakosságnak így is csak a 2 százalékához jutott el érzékelhető segítség többek között vérplazma, tejpor, gyógyszerek és alapélelmiszerek formájában. A széleskörű mozgósítás végül olyan, nemzeteken átívelő szolidaritást eredményezett, amelynek köszönhetően az ’56-os magyar kivándorlók külföldön – amellett, hogy az emigráció ténye Magyarország számára történelmi trauma – rendkívül gyorsan és sikeresen tudtak nyelveket tanulni és beilleszkedni.

Ami azonban a politikai segítségnyújtást illeti, az ENSZ nem képviselte a magyar függetlenség ügyét.

Nagy András részletesen elemzi a világszövetségben a kritikus pillanatokban is stratégiai helyeket elfoglaló magyar ávéhások és ügynökök folyamatosan blokkoló tevékenységét.

Illetve az ennek kapcsán felmerülő, a forradalom kimenetelét is meghatározó akkreditációs kérdéseket, ezen belül is Kéthly Anna mandátumának jogi dilemmájával való visszaélést. Közben – anélkül, hogy globális összeesküvés-elméleteket fogalmazna meg – tárgyilagos elemzéssel világítja meg azokat a politikai érdekeket, amelyek mindenfajta alapszabályzattal szemben érvényesülhettek, még az ENSZ legmagasabb szintjein is.

Ennek kapcsán mutatja be az ’56-os események kivizsgálására irányuló, az ENSZ által 1957 januárjában létrehozott Magyar Kérdést Vizsgáló Különbizottság munkáját, amelyet a kádári vezetés illegitimnek tartott. Ennek – a más néven Ötös Bizottságnak – volt tagja a dán Povl Bang-Jensen jogász is, akinek szerepét, további kutatómunkáját, valamint tragikus halálát is részletesen, a politikai érdekekkel összefüggésben tárgyalja a szerző.

Feldolgozatlan keserűség: cserben hagytak minket (FOTÓ: Fortepan/ETH Zürich)

Bang-Jensen többször kifejezte aggodalmát annak kapcsán, hogy a Bizottság készülő jelentésébe bekerülő pontatlanságok az egész – az ENSZ terminológiájával élve – „magyar ügy” hitelességét aláássák. Ezen kívül jogi ellentmondásokra is felhívta a figyelmet, többek között arra, hogy a Kádár-kormány csak a november 4-én megindult szovjet invázió után alakult meg, tehát kormányfőként nem kérhette a beavatkozást, ennek értelmében pedig a katonai akció nem volt legitim. A kifogásolt részek azonban végül mégis a Bizottság jelentésének végső szövegében maradtak, ez pedig felkeltette Bang-Jensen gyanúját arra vonatkozóan, hogy a Szovjetunió a saját ideológiai és politikai érdekeit messze az alapító tag státuszát meghaladó módon képes érvényesíteni az ENSZ vezetőségén belül.

A dán jogász életének hátralévő részében folyamatosan gyűjtötte a bizonyítékokat ennek alátámasztására. Nagy András rekonstruálja és kontextusba helyezi ezeket az eredményeket, miközben lebilincselően izgalmas elemzést olvashatunk az ’56 utáni hazai és nemzetközi politikai élet döntéshozatali mechanizmusairól, elhallgatott érdekeltségeiről, valamint azokról az ideológiai és emberi tényezőkről is, amelyek mindezt irányították.

A Halálos együttérzés rendkívüli kutatómunkával (a szerző sokszor éveket várt egy-egy primer forrásanyag elérhetőségére) dolgozza fel ’56 és az ENSZ egymásra gyakorolt hatását. Az olvasó előtt így egy olyan hidegháborús világpolitikai rendszer bontakozik ki, amelyben a hatalmi viszonyok egészen más érdekek és módszerek mentén érvényesültek, mint ahogy eddig gondoltuk.

NAGY ANDRÁS legutóbbi művei: Szöveg / színház; Az árnyjátékos; „Dráma van”.

További cikkek

Kritika, Irodalom

Nem szabad ötletek

Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról | Révész Sándor kritikája   A legtöbbet emlegetett, mégis a legkevésbé ismerhető költők...

Történelem

Magyar szivárvány

Kurimay Anita: Meleg Budapest | Falusi Dóra ajánlója   Mikor változott meg a homoszexualitás ideológiai megítélése Magyarországon? meddig volt a...