Kurimay Anita: Meleg Budapest | Falusi Dóra ajánlója
Mikor változott meg a homoszexualitás ideológiai megítélése Magyarországon? meddig volt a „modernitás fokmérője”, és mikor lett a „Nyugat nem kívánt mellékterméke”? Milyen politikai szándékok húzódnak meg emögött, és hogyan befolyásolja ez a társadalmi megítélést? Ezekre a kérdésekre ad választ a történész és genderkutató fontos és olvasmányos tanulmánya, a Meleg Budapest, miközben áttekinti az elmúlt bő száz év történéseit a homoszexualitással kapcsolatban.
Park, 407 oldal, 5990 Ft
Napjainkban az Orbán-kormány szisztematikusan szorítja a társadalom perifériájára az LMBTQ-közösség tagjait, dacára annak, hogy Nyugat-Európában még a konzervatív és a szélsőjobboldali pártok is elfogadják őket. Kurimay Anita történész a Kaliforniai Egyetem, majd a London School of Economics and Political Science elvégzése után a Rutgers Egyetemen doktorált. A Meleg Budapest című könyvében a magyarországi homoszexualitás históriájának elmúlt százötven évét vizsgálja. A történelmi távlat nagyon is fontos tényező, hiszen mint írja, „ha nem kutatjuk a szexualitás történetét (…), az LMBTQ-közösségnek nem lesznek érvei azzal a váddal szemben, hogy a szexuális kisebbségek a demokratizálódás káros mellékhatásai”.
Márpedig Kurimay tudományos alapossággal (a Bibliográfia, valamint a Név- és tárgymutató mellett a Jegyzetekből is tovább tájékozódhat az olvasó), ugyanakkor olvasmányos formában mutatja be és teszi nyilvánvalóvá, hogy a homoszexualitás soha (és sehol, így Magyarországon sem) függött semmilyen ideológiától. A hozzá való viszonyulás azonban már annál inkább. Magyarországon az elmúlt százötven évben többfajta, egymástól gyökeresen különböző politikai rendszer került hatalomra, és mindegyik másképp állt a homoszexuálisokhoz, ám vannak közös viszonyulási pontok.
Például megállapodtak abban, hogy ez (többségében) egyfajta szerzett tulajdonság, („vagyis olyasmi, mint egy fertőző betegség”), ennek okán pedig tabusítani és kriminalizálni kell a melegeket.
A könyv egyúttal a magyar történelem 20. századának részletes áttekintése is. Kezdve onnan, hogy milyen státusszal bírtak a homoszexuálisok az Osztrák-Magyar Monarchiában, valamint a kiegyezés után. Mint Kurimay írja, azzal, hogy az 1878-ban megszületett önálló magyar jogrendben – az osztrák büntető törvénykönyvvel ellentétben – a nők közötti homoszexualitást nem büntették, Magyarország a haladó liberális európaiságát kívánta demonstrálni.
Budapest Pride (FOTÓ: Dreamstime.com)
A 20. század elején Budapest „nemcsak malmairól és gyárairól vált híressé, hanem bordélyházairól is”, ahol „pezsgő meleg szubkultúra” létezett. Míg korábban a homoszexuális partnerek között jellemző volt valamilyen (gazdasági vagy társadalmi) egyenlőtlenség, addig ezekre az évtizedekben már egyre több egyenrangú meleg partnerről lehetett tudni. A következő évtizedekben pedig a láthatóságuk egyre nőtt. De míg a Tanácsköztársaság a pszichoanalízis új tudományát alkalmazta velük szemben, a szocializmus módszerei ennél már jóval kegyetlenebbek voltak, még ha voltak is eltérések 1956 előtt és után. (Az 1939-ben Angliába emigrált, Rodney Garland álnéven író Hegedűs Ádám ezekben az években írta meg első meleg detektívregényét, amelyről itt olvashat bővebben).
Kurimay a Fidesz homoszexuálisokra vonatkozó politikai narratíváját és szabályozását is elemzi. Kiemeli, hogy a „homoszexualitás elnémítása és láthatatlansága miatt a kollektív emlékezet eltorzult: az az elképzelés kapott lábra – ironikus módon az LMBTQ-közösség fiatalabb tagjai és leghevesebb ellenségei körében egyaránt –, hogy a meleg szubkultúra 1989 után alakult ki a liberális demokrácia és a kapitalizmus hatására”. Könyvéből azonban kiderül, hogy ez nem igaz.
Hosszú évtizedek különböző ideológiai hozzáállása alakította a jogi szabályozást és a közvéleményt.
A Meleg Budapest célja ennek a folyamatnak a bemutatása, miközben „feltárja a magyar múltban megbúvó meleg történeteket, integrálja a szexualitást Magyarország kulturális és politikatörténetébe, és felfedi azt is, miért övezte ezeket a történeteket oly sokáig hallgatás”.
