Peter Frankopan: Selyemutak | Falusi Dóra ajánlója
Egészen abszurdnak tűnt egy ősi ázsiai kereskedelmi hálózat kialakulásáról és múltbéli jelentőségéről olvasnom, főleg úgy, hogy az egész világ az amerikai elnökválasztásra figyel. A Selyemutak azonban meggyőzően bizonyítja, hogy sokkal több összefüggés rejlik a felvetett témában, mint elsőre gondolnánk.
A figyelmünket jellemzően nehezen irányítjuk át a saját kultúránkról egy másik felé. Főleg, ha néhány évszázadot is át kell ugornunk közben. Szeretjük azt hinni, hogy a világ, amelyben élünk, akárhogy is, de a világ közepe – legalábbis az alfája és ómegája. S ha nem is kell különösebben magyarázni a világ keleti felének több ezer évre visszanyúló gazdasági és történelmi jelentőségét, a középiskoláig nagyjából mindannyiunknak a Nyugat politikai, kulturális és erkölcsi történetének diadalát tanították.
Peter Frankopan brit történész és író tudományos alapossággal, ugyanakkor olvasmányos és a vártnál is sokkal izgalmasabb stílussal segít át minket a kezdeti nehézségeken és prekoncepciókon. Közben nem kisebb célt tűz ki maga elé, minthogy a világtörténelmet új nézőpontok alapján ismertesse meg velünk. Kiindulópontja az az állítás, miszerint az európai civilizáció igazi bölcsője nem a Mediterráneum, hanem bizony Ázsia.
A címadó Selyemút (Seidenstraßen) kifejezést Ferdinand von Richthofen német geográfus használta először 1877-ben, mivel a kínai kereskedők a selyemárut ezen az útvonalon szállították a karavánjaikkal. Az út nagyjából az i.e. 4. század óta kötötte össze Kelet-, Dél- és Nyugat-Ázsiát az európai kontinenssel és Észak-Afrikával. Gazdasági okokból tehát mindenkinek érdekében állt a fenntartása, és a folyamatos karbantartásának köszönhetően lehetővé tette, hogy akár 2600 kilométert is megtegyenek rajta egy röpke hét alatt. Ez a Nyugat és a Kelet közötti híd a nagy civilizációk találkozásának keresztútja volt. Már ötezer évvel ezelőtt is álltak itt nagyvárosok csatornarendszerrel (mint például a bronzkori Mohendzsodáró), vallások születtek és templomok épültek, valamint könyvtárakat és obszervatóriumokat hoztak létre.
A Selyemút viszont nem egy pontosan kijelölt útvonal volt, mivel a kereskedők igyekeztek elkerülni az éhínség vagy a szárazság által sújtott területeket. És persze az ellenséges törzseket, országokat, amelyek Ázsia szerves részét képezték. Ez a – valaha a világ élén járt – térség Nyugatról nézve még most is sokszor pusztán egy forrongó régiónak tűnik, holott jóval több ennél. Frankopan szerint ez egy olyan olvasztótégely, amelynek éppen a „fájdalmas újjászületése” zajlik a szemünk előtt. Most, a jelenkorban. A Selyemút történelmének bemutatása mellett a szerző az útvonal kialakulásának okait és annak folyamatát is részletesen feltárja, miközben azt is megtudjuk, hogy mi köti össze Elton Johnt Kazahsztánnal. Kelettől Nyugat felé ugyanis megint selyemutak vannak kialakulóban.
Új ütőér például az Északi Elosztóhálózat nevű szállítási útvonal, az olaj- és gázvezetékek, a transzkontinentális vasútvonalak (mint például a 11 ezer kilométer hosszú Yuxinou Nemzetközi Vasútvonal), valamint igen fontos tényezővé lépett elő a Perzsa-öböl környékén virágzó luxusmárkák sokasága is.
És akkor még nem beszéltünk a távközlési forradalomról, amelynek egyik abszurditása, hogy ma Indiában több embernek van mobiltelefonja, mint vízöblítéses vécéje.
Nem véletlen, hogy cinikus módon a dark weben 2013-ban az FBI által felszámolt kereskedelmi hálózat neve is Silk Road volt. És szomorú összecsengés korunkkal az a tény is, hogy az elmúlt kétezer év pestisjárványai – ma már bizonyítottan – a Selyemúton át érkeztek Európába.
Ezzel párhuzamosan Ázsia politikai, gazdasági és katonai összefogás intézményi háttere is egyre nagyobb befolyással bír. A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO), amely jelenleg az ázsiai térség legbefolyásosabb biztonságpolitikai együttműködése, napjainkra már az Európai Unió keleti alternatívájaként jelenik meg. 2017-ben pedig elindult a több mint hatvan országon átívelő Új Selyemút, hivatalos nevén az Egy Övezet Egy Út program.
A nagyívű munka hatására az 1971-ben született Frankopant, aki az Oxfordi Egyetem professzora, a Prospect nevű brit havilap a világ ötven legkiemelkedőbb gondolkodója közé választotta. Az 1913-ban elindított, rangos londoni politikai és kulturális hetilap, a New Statesman pedig a történettudomány rocksztárjaként ünnepelte. Ettől talán nem függetlenül harminc nyelvre fordították le a Selyemutakat. A 2016-ban kiadott művet most Makovecz Benjámin jóvoltából a magyar olvasók is feltehetik a polcra.
A 15. század végén Kolombusz Kristóf és Vasco da Gama röpke hat év alatt alapozta meg az évezredek óta fennálló áruforgalmi rendszer visszafordíthatatlan megváltoztatását, ez pedig a Nyugat történelmi korszakának kezdetét jelentette. A mi időnkben viszont – a szerző szerint – „a nyugati stratégiai gondolkodásból teljesen hiányzik a világtörténelmi távlat”. A könyv több megközelítésből is tárgyalja és tárja elénk históriánk nagyobb ívű összefüggéseit, miközben a mongoloktól kezdve a világháborúkon át Palesztina megalakulásáról is szó esik. Analógiák, ismétlődések, amelyek mentén az ember újra meg újra birodalmakat épít. A végkövetkeztetés ezek fényében talán már nem is meglepő: a Selyemút több szálon kapcsolódik a jelenhez, mint gondolnánk.
